Mitológia: egy nép eredetét, vallását mesésen feldolgozó történetek összessége, meseszerű történetmondás

Mítosz: hitrege, elbeszélés istenek, isteni lények, hősök cselekedeteiről, ősidők eseményeiről

Műköltészet: azon művek összessége, melyeknek ismert a szerzője

Népköltészet: ismeretlen szerzőktől származó, s a nép ajkán terjedő mű, főleg a paraszti nép dalainak, meséinek, közmondásainak, találós kérdéseinek, balladáinak összessége

Motívum: jellemző részlet

Archetípus: valaminek az ősformája, eredeti, ősi alakja, őskép, szimbólum, gyakori: mitológia, népköltészet

toposz: olyan motívum, melyhez egy általánosan elfogadott képzet társul, folyamatosan visszatérő rész

esztétika: a filozófiának a műalkotásokban megjelenő „széppel” és a művészetekkel foglalkozó ága

erkölcs: az emberi együttélés társadalmilag helyesnek tekintett szabályainak összessége, ami koronként változik

katarzis: drámai művek tragikus események hatására a főhősben, illetve a nézőkben, vagy olvasókban végbemenő erkölcsi megtisztulás

korstílus: az egy-egy kor művészetének egészére vagy zömére általánosan jellemző stílusjelenségek összefoglaló megjelölése. Pl: antikvitás, reneszánsz, barokk, klasszicizmus, stb.

stílusirányzat: egy korszakra, vagy alkotói körre jellemző elv és módszer

antikvitás: a klasszikus ókor, illetve az ebből származó műalkotás

középkor: Nyugat-Római Birodalom bukásától Amerika felfedezéséig.  Európai társadalom fejlődése5-14. század közötti szakasza

reneszánsz: az ókori görög és római műveltség felélesztése, életörömöt éreztető irányzat a 14-15. században

barokk: korstílus az 1500-as évek közepétől az 1700-as évek elejéig. A reneszánsz harmonikus formáinak felbontása, hősies ábrázolásmód, mozgalmasság és díszítettség jellemzi

rokokó: a barokk továbbfinomított formája, a részleteket hangsúlyozó stílus a 18. században

felvilágosodás: a 18. században Franciaországból kiinduló feudalizmus-, és egyházellenes, tudományok fontosságát hangsúlyozó eszmeáradat, mely hirdette, hogy a hatalom forrása maga a nép

klasszicizmus: művészeti irányzat a 18-19. században, az ókori görög és római hagyományok követése, az összhang és az arányosság kedvelése

szentimentalizmus: érzelmességen alapuló stílusirányzat a 18. század végén s a 19. század első felében

romantika: a klasszicizmust felváltó stílusirányzat a 19. század elejétől a század utolsó harmadáig, az érzelmek szabad kiáradása, az egyén szabadsága, menekülés a valóságból

humanizmus: emberiség, felelősségvállalás az emberek sorsáért, erkölcsi és kulturális értékekért. Az életért, művelődési korszak a 15-16. században, író-művészeti állásfoglalás a 20. századi háborúkkal és diktatúrákkal szemben

reformáció: a 16. században a katolikus egyház ellen irányuló antifeudális polgári indíttatású politikai és vallási megújítási mozgalom, melynek eredménye a református és evangélikus vallás kialakulása

műnem: a műfajok csoportja, melyeknek közös tulajdonságaik vannak (líra, dráma, epika)

műfaj: közös tulajdonságú művek csoportja egy műnemen belül

epika: a három alapvető műnem egyike, az elbeszélő műfajok összessége, összefüggő történetet mond el rendszerint leíró és párbeszédes formában, prózában vagy versben

líra: a három alapvető műnem egyike, mely a szerző érzelmeit fejezi ki közvetlen vagy közvetett módon, formája rendszerint vers

dráma: a három alapvető műnem egyike, melynek jelen idejű cselekménye van, a cselekmény a szereplők párbeszédeiben és monológjaiban bontakozik ki, és az írói utalások alapján a rendező és a színészek játéka révén nyújt teljes élményt

elbeszélő költemény: verses epikai mű, mely a balladánál terjedelmesebb, az eposznál rendszerint rövidebb

eposz (+kellékek): hősi ének, egy nemzet életében jelentős eseményeket elbeszélő, terjedelmes epikai mű, nagy horderejű eseményekkel, csodás elemekkel, kiemelkedő hősökkel, epizódokkal
kellékek: invokáció – valamely istenség segítségül hívása; propozíció – témamegjelölés; in medias res – a dolgok közepébe vágó kezdés; csodás elemek (deux et  machina) – istenek beavatkozása; állandó jelzők és ismétlődések; epikus hasonlatok

tragédia: szomorújáték, drámai műfaj, melyben a hős elbukása ellenére győz erkölcsileg

színmű: középfajú dráma, átmenet a tragédia és a komédia között

komédia: vígjáték

drámai költemény: filozófiai eszméket középpontba helyező drámai mű, nem előadásra, hanem inkább olvasásra íródott

commedia del'arte: rögtönzés, a színészek nem szöveget kapnak, csak a cselekmény vázlatát, a részleteket, párbeszédeket ők találták ki

dialógus: a szereplők párbeszéde

monológ: magánbeszéd, amikor egy szereplő egyedül, „magában” beszél

expozíció: a mű bevezető, előkészítő része

bonyodalom: a bonyodalomban megindul és kibontakozik az alapszituációból következő eseménysor. A harc egyre kiélezettebbé válik

tetőpont: a cselekmény kicsúcsosodása

megoldás: cselekményes műalkotások befejező része. Bonyodalmak megszűnése, vagy kivezető út

prológus: bevezetés, előjáték, előhang

epilógus: utószó, utóirat egy műhöz

helyzet és jellemkomikum: helyzetkomikum: a hős nem a saját tulajdonságai alapján komikus
jellemkomikum: a hős nem a helyzet miatt komikus

konfliktusos dráma: középpontban egy meghatározó konfliktus áll

kétszintes dráma: nem az alakok cselekvése, köztük lévő viszony megváltozása hozza létre, hanem az ábrázolt világnézet

középpontos dráma: középpontban álló szereplő körül zajlik a cselekmény

dikció: a szövegmondás, kifejezésmód, fellengzős szónoklat, szónoki beszéd

ars poetica: költői hitvallás

dal: a lírai műnembe tartozó műfaj, rövid, énekelhető vers, mely egy érzelmet fejez ki közvetlen formában

elégia: lírai műfaj, melyben a szerző fájdalmasan idézi fel a múltat, a valóságoz összeveti eszméivel, és levonja a következtetést

elégico-óda

himnusz: az óda változata, Istenhez, hazához szóló, imádságos, emelkedett, énekelhető lírai műfaj, a nemzet imádsága

óda: ünnepélyes hangú, eszmét kifejező lírai mű

episztola: költői verses levél

jeremiád: panaszdal, panaszos, valamit sirató, gyakran büntetésért fohászkodó verses műfaj, Jeremiás próféta bibliai siralmai

rapszódia: szélsőséges érzelmeket kifejező, eltérő versformákat váltogató lírai műfaj

epigramma: kis terjedelmű, csattanós lírai műfaj, mely valamit állít, vagy cáfol

esztétikai minőségek: a mű összhatását meghatározó legfontosabb értékszerkezetek

groteszk: a torz, furcsa vonások kiemelése, mely az ijesztőt s a rútat nevettetően ábrázolja

komikum: nevettető hatás

tragikum: olyan értékszerkezet, amelyben hirtelen nagy, visszafordíthatatlan értékvesztés következik be. A cselekmény szintjén a kiemelkedő hősök halálában, vagy lelki összeomlásában nyilvánul meg

humor: bírálat, komikus ábrázolás egyik módja, enyhe gúny, jókedvű viccelődéssel ötvözve

irónia: elismerő szavakba burkolt bírálat, szellemesen gúnyos beszéd-, vagy írásmód, mely a tárgyával szembeni színlelésen alapul

gúny: élc, elmésség, szellemesség, sértő jellegű

paródia: irodalmi torzkép, szatirikus, kritikai jellegű stílusirányzat

Biblia: Könyvek Könyve, Szentiratok gyűjteménye

Ószövetség: A biblia első, Krisztus előtt keletkezett műve

Genezis: A Bibliában Mózes első könyve, a világ teremtéséről; eredet, származás, születés

Tóra: Mózes öt könyve, illetve az ezeket tartalmazó pergamentekercs

Parabola: példázatszerű, erkölcsi tartalmat jelképesen kifejező mű

Monoteizmus: egyistenhit

Politeizmus: többistenhit

evangélium: a bibliai Újszövetség Jézus életével és tanításaival foglalkozó négy könyvének egyike

zsoltár: A Biblia régebbi, ószövetségi részében található 150 ének, vagy ezek mintájára írt imádságos ének

prófécia: álmok, jelek, jövendölés