Az ördög újévi fogadalma

Szilveszter éjszaka volt. Jézus és Lucifer épp egy kártyaparti közepén jártak, amikor valami megrengette az épületet.

-         Mi ez? – kérdezte Jézus rémülten.

-         Ne aggódj, szentfazék – legyintett az ördög. – Ez csak egy kis tűzijáték. Tudod, az emberek ilyenkor tűzijátékkal ünneplik az új év beköszöntét.

-         Igazad van – törölte meg a homlokát Jézus. – Csak annyira belemerültem a játékba, hogy… Hé, te csaltál!

Jézus ingerülten az asztalra csapott volna, de aztán meggondolta magát. Végtére is, nem az asztal tehet arról, hogy új barátja nem bír veszíteni.

-         Nem mindegy? – vonta meg a vállát Lucifer. – Úgyis nyerésre álltam.

-         Persze, amikor nálam volt majdnem az összes ász…

-         Én azt hittem, hogy dámázunk.

-         Így igaz – bólintott Jézus, majd ahogy lapjait nézte, elmosolyodott, és diadalmasan az asztalra terítette a kezében tartott paklit. – Sakk-matt!

-         Ez nem ér! – hördült fel Lucifer. – Csalás! Csalás! Csalás! Jézus, te aljas csaló!

Ekkor újabb robbanás rázta helyre a dühkitörésben tomboló ördögöt, ám ezúttal nem az emberek rakétái, hanem Isten végett, aki nem igazán nézte jó szemmel, ha egy bukott angyal csalónak nevezi a fiát.  

Az égzengést követően fehér füstoszlop jelent meg a kis szoba közepén, és fenséges fehér fényt árasztott magából.

-         Lucifer! – dörrent egy mély hang, és az ördög hátán felállt az összes szőrszál.

-         Mi-mit parancsolsz, nagyságos Isten bácsi? – kérdezte egy megszeppent kisgyerek hangjával és szóhasználatával élve.

-         Nem azért engedtem meg, hogy Jézus veled játsszon, hogy csalónak nevezd őt – forrongott a füstoszlop. – Különben is, kezd elegem lenni az állandó sértegetésedből.

-         Apám – lépett közbe a Megváltó, aki úgy tűnik nem csak az emberek bűneit hajlandó magára venni -, kérlek, ne büntesd meg Lucifert!

-         Óh, fiam – érzékenyült el Isten, és a füst szipogni kezdett. – Büszke vagyok, amiért ilyen jó gyerek vagy. Ellentétben ezzel – csapott egy füstcsóva az ördög felé.

-         Uram – vigyorodott el hirtelen Lucifer, mint akinek valami nagyon remek ötlete támadt, és valóban: - támadt egy ötletem. Mi lenne, ha az újév alkalmával én is fogadalmat tennék, ahogyan azt az embereknél szokás, és megígérném, hogy jó leszek?

-         Nem is tudom – hümmögött a Mindenható. – Talán tehetnénk egy próbát, de ígérd meg, hogy betartod!

-         Ígérem – vigyorgott Lucifer. – Sőt, tudjátok mit? Esküszöm, hogy ezentúl nem csalok és kedves leszek mindenkivel.

Sajnos Lucifer már abban a szent másodpercben megszegte, amit mondott, amikor kimondta az eskü súlyos szavait, mivel a háta mögött keresztbe rakta ujjait, állapította meg a szoba eldugott sarkában fejjel lefelé lógó denevér, Bőrike. Ez bizony nagyon csúnya dolog. De sebaj! Majd én segítek, hogy betartsa a fogadalmát!

Miután Isten visszatért a Mennybe, Bőrike csettintett egyet apró nyelvecskéjével, elmondta a varázsigét, aztán magában jókat kuncogva figyelte a további eseményeket.

-         Milyen kedves az öreg – jegyezte meg Lucifer, amikor a füstoszlop „elpárolgott”, majd Jézushoz fordult. – Mit szólnál még egy partihoz?

-         Benne vagyok – mosolygott a Megváltó és bizakodó mosollyal az arcán leült az asztalhoz, aztán kezébe vette a kártyalapokat, hogy összekeverje, majd aztán szétossza őket.

- Sakk! – kiáltott boldogan Isten Fia, amikor úgy érezte, nyerő helyzetben van.

- Ez igen! Te aztán tudsz dámázni! – füttyentett elismerően Lucifer, majd arca hirtelen elsápadt, és furcsa, öklendező hangokat hallatva fuldoklásba kezdett.

- Jól vagy? – kérdezte Jézus.

- Mi-mi-mi ütött belém? – bokákolt a sátán.

            Ekkor érezte úgy, az eddig ultrahangján kacagó Bőrike, hogy eljött az ő ideje. Leröppent a helyéről, és a két alak fölött kőrözött.

-         Szia, barátom! – köszönt rá az apró állatra a Megváltó.

-         Helló! – köszönt vissza Bőrike, Jézus és Lucifer nagy megdöbbenésére.  

-         Te tudsz beszélni? - csodálkozott az előbbi.

-         Naná – vigyorgott a kis állatka. – Én nem akármilyen denevér vagyok ám, hanem varázsbőregér!

-         De édi! – kiáltott fel Lucifer, majd egy gyors mozdulattal elkapta Bőrikét, és ahogy ránézett vörös szemei melegen csillogtak, aztán hirtelen: - Fujj!

-         Én? – kérdezte az állat.

-         Nem te! – köpött egyet az ördög. – Hanem én, amiért azt mondtam, hogy édi vagy. FUJJ! Mégis miért mondok ilyeneket?

-         Hát… - vigyorgott Bőrike.

-         Ez valóban különös – tűnődött Jézus.

-         Bevallom, van hozzá némi közöm – jelentette be nagy komolyan a denevér.

-         MI? – hördült fel Lucifer. – Te tehetsz róla, te kis cuki állatka, HOGY ILYEN MARHASÁGOKAT BESZÉLEK?

Csend…

Hosszú, kínos csend…

-         Aha – rikkantotta a bőregér, majd halkan nyikkant egyet, ahogy az ördög mancsai kipréselték belőle a levegőt.

-         Kérlek, csináld vissza! – parancsolta, vagyis inkább csak kérte a sátán.

-         Sajnos azt nem lehet – rázta a fejét Bőrike.

-         Miért nem? – esett kétségbe Lucifer, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve Jézushoz fordult. – Légy oly kedves, és csinálj vissza!

-         Sajnos én nem tehetek semmit – felelt szomorkásan Jézus.

-         De miért nem? Hiszen te vagy Jézus, te vagy Isten Fia, a Megváltó, a…

-         De ez nem az a fajta varázslat, amit mi használunk.

-         Te kis aranyos cukorfalat – nézett ismét a denevérre Lucifer. – Ugye nem hagysz engem ebben a szánalmas állapotban?

-         Dehogy is – mosolygott Bőrike. – Nem vagyok én olyan…

-         Akkor változtass vissza! – rázta meg enyhén az állatkát az ördög.

-         Mindenképpen visszaváltoztatlak – nevetett a kis denevér, és hirtelen kiröppent a szorító mancsok közül -, de csak jövő ilyenkor, úgyhogy most egy évig kénytelen leszel kedvesnek lenni.

-         Óh, te kis… - forrongott Lucifer. –Te kis édes bőregér, gyere vissza, hagy simogassam le rólad azt a rusnya, elszabott irhácskádat!

Így történt, hogy Lucifer egy egész évig kedves volt mindenkivel. Segített az idős néniknek felvinni a szatyrot a tizedikre, szemetet szedett a szabadidejében, a nem szabadidejében pedig egyéb közhasznú munkákat végzett. Járta az iskolákat, és felhívta a gyermekek figyelmét a drogozás veszélyeire, és így tovább…

Év végén megint találkozott Jézussal, hogy játszanak egy igazságos „dáma-partit”, és csodával határos módon egyszer sem csalt, sőt még egy alkalommal szándékosan hagyta, hogy a Megváltó nyerjen.

Már minden játékot végigjátszottak, aminek nagyjából ismerték a szabályait, amikor végre valahára megjelent Bőrike, hogy beváltsa ígéretét…

VÉGE