|
1. - Bevezets
Bevezets
A fk alattomosan sszehajoltak, megsgva egymsnak a tragikus informcit. A szl gnyosan susogott s komor esfelhket hozott magval. A komtos cseppek szp lassan hullani kezdtek, megnedvestve a prs ablakveget, mely mgtt egy fiatal frfi gyrgetett egy jsglapot. A vllai meg-megrzkdtak, spadt arcn apr patakokknt folytak al a knnyek.
- Remus – szltotta meg az ajtn besiet fekete haj alak. A vidman berendezett nappali btorai mintha bnatosan figyeltek volna. – Hoztam neked tet – m terhe kicsszott remeg kezei kzl, amint a fi felpattanva a nyakba borult. A cssze tartalma a sznyegre mltt. – Shh, ne srj! sem akarn – megbicsaklott a hangja.
- Nem kellett volna idekltznm – suttogta a msik rekedten. – Miattam ment el. Az egsz az n hibm!
- Butasgokat beszlsz! Nem tehetsz semmirl! Szabad akaratbl lpett ki a laksbl, felesleges bnbakot keresnnk! – Sirius idkzben egy karosszkhez irnytotta kedvest, s az lbe hzta. Most az reg btordarab megnyikordult a kt fiatalember slya alatt, mikzben az ajkaik egy rpke cskban egyesltek. – Minden rendben lesz, Holdsp! Egytt tltesszk magunkat rajta, rendben? Szeretlek.
- n is szeretlek. s t is. Brmennyire is gyllt.
- Nem gyllt – szlt sietve, s arra a fltkeny arckifejezsre gondolt, amivel mregetni szokta ket, amikor azt hitte, egyikk sem figyel r. Azokra a szerelmes pillantsokra, amelyeket Remusra vetett letben…
- El kellett volna mennem, amikor azt mondta, nem akarja, hogy itt lakjam.
Nekem kellett volna elkldenem, amikor szrevettem, hogy szerelmes beld.
- Nagyon fog hinyozni.
A kt fi mg jobban sszebjt, nem trdve a fotel panaszos nyszrgsvel, s a szoros lels kzben abban remnykedtek, a msik testnek megnyugtat melege, az rintsek cskkenteni tudjk a vesztesg fjdalmt.
s kzben a szl beszktt a helyisgbe; a nemrgiben leesett jsg lapjai zrgtek egy kicsit, majd megllapodtak a cmoldalon, melybl tudomst szereztek Regulus Arcturus Black hallrl.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
