|
1. - Bevezetés
Bevezetés
A fák alattomosan összehajoltak, megsúgva egymásnak a tragikus információt. A szél gúnyosan susogott és komor esőfelhőket hozott magával. A komótos cseppek szép lassan hullani kezdtek, megnedvesítve a párás ablaküveget, mely mögött egy fiatal férfi gyűrögetett egy újságlapot. A vállai meg-megrázkódtak, sápadt arcán apró patakokként folytak alá a könnyek.
- Remus – szólította meg az ajtón besiető fekete hajú alak. A vidáman berendezett nappali bútorai mintha bánatosan figyeltek volna. – Hoztam neked teát – ám terhe kicsúszott remegő kezei közül, amint a fiú felpattanva a nyakába borult. A csésze tartalma a szőnyegre ömlött. – Shh, ne sírj! Ő sem akarná – megbicsaklott a hangja.
- Nem kellett volna ideköltöznöm – suttogta a másik rekedten. – Miattam ment el. Az egész az én hibám!
- Butaságokat beszélsz! Nem tehetsz semmiről! Szabad akaratából lépett ki a lakásból, felesleges bűnbakot keresnünk! – Sirius időközben egy karosszékhez irányította kedvesét, s az ölébe húzta. Most az öreg bútordarab megnyikordult a két fiatalember súlya alatt, miközben az ajkaik egy röpke csókban egyesültek. – Minden rendben lesz, Holdsáp! Együtt túltesszük magunkat rajta, rendben? Szeretlek.
- Én is szeretlek. És őt is. Bármennyire is gyűlölt.
- Nem gyűlölt – szólt sietve, s arra a féltékeny arckifejezésre gondolt, amivel méregetni szokta őket, amikor azt hitte, egyikük sem figyel rá. Azokra a szerelmes pillantásokra, amelyeket Remusra vetett életében…
- El kellett volna mennem, amikor azt mondta, nem akarja, hogy itt lakjam.
Nekem kellett volna elküldenem, amikor észrevettem, hogy szerelmes beléd.
- Nagyon fog hiányozni.
A két fiú még jobban összebújt, nem törődve a fotel panaszos nyöszörgésével, s a szoros ölelés közben abban reménykedtek, a másik testének megnyugtató melege, az érintések csökkenteni tudják a veszteség fájdalmát.
És közben a szél beszökött a helyiségbe; a nemrégiben leesett újság lapjai zörögtek egy kicsit, majd megállapodtak a címoldalon, melyből tudomást szereztek Regulus Arcturus Black haláláról.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
