|
Persona spacciata
Éltem, de halva, most halok, és élve
Temetik el tehetetlen tetememet.
Sírva, ríva, visítva és sikítva
Fedik le földalatti fekhelyemet,
S aztán lassan elfelejtenek.
Jobbról és balról, balról és jobbról,
Karból körbe, körből karba
A csillagok csillannak csodákról
De én a málló, engemet zabáló
Dögszagú kukacokkal hálok.
Világtalan világ, hangtalan hangok,
Színtelen színek, álmatlan álmok
Vigasztalnak, védenek, várnak…
Halva, vagy élve, élek-e tényleg?
Nem tudom már.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
