|
Akarni
Akarni
- Remus? – Sirius hangja szokatlanul csengett: az ismers pajkos vidmsg helyett zavar bjt meg benne.
- Tessk? – krdezett vissza trsa, aki annak a padnak a tetejn lt, ami tlsgosan is messze volt attl, amelyen a msik fi fszkeldtt.
- Mirt vagyunk ilyen messze egymstl?
- Azrt, mert te odaltl, n pedig ide...
- J, de te mirt oda ltl?
- Tudod te azt nagyon jl. – Remus elpirulni ltszott, a szemben mgis dacos lng lobbant.
- De ht nem tudom! – fakadt ki Sirius, mikzben bosszsan talpra ugrott, s Remus el lpett. Olyan kzel, hogy a homlokuk s az orruk kis hjn sszert.
Remus bnatos arccal pislogott fl r, s hagyta, hogy az gyngd erszakkal sztnyissa a lbait, hogy a felstestk sszesimulhasson, s hadarni kezdett:
- Elkezdtl taperolni a klubhelyisgben, pedig az tele volt emberekkel, s meg akartl cskolni, s mi mg csak kt hete vagyunk egytt, nem kne mg mindenkinek tudnia rlunk, hiszen mg mi sem tudjuk, hogy mit akarunk pontosan, s…
- Csak te nem tudod! – vgott a szavba Sirius hatrozottan. – n tudom. Tged.
- Nem – suttogta Remus lehunyt pillkkal, mert Sirius szja mr az vt cirgatta.
- De igen.
- Nem…
- De. Igen. Tged. Akarlak – nyomta meg a szavakat Sirius, mikzben egyik remeg kezt felemelve megsimogatta a szksbarna tincseket. – Hidd el, sosem tudnk neked ekkort hazudni. Komolyan szeretlek. Komolyan veled akarok lenni jjel-nappal… – Remus egy nma shajjal rsnyire nyitotta ajkait, engedve Sirius hangtalan knyrgsnek, s flszegen tlelte a derekt.
s ez a csk sokkal jobb volt minden msnl.
- Nos – szlalt meg percekkel ksbb Sirius –, tudod mr, mit akarsz?
- Igen – sgta vissza Remus, s mg szorosabban lelte kedvest. – rkre gy maradni…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
