|
Sirius, a mazochista
Sirius, a mazochista
- Biztosan akarod, Sirius? – nzett r komoly arccal.
- Igen – jtt a magabiztos felelet.
Egyms mellett fekdtek a frdszoba padljn, egy maguk al varzsolt meleg sznyegen, pucran, bizalmas kzelsgben.
- Biztosan fjni fog – jegyezte meg Remus, aggd csillogssal a szemben.
- Nem baj. Akkor is akarom.
- De n viszont nem akarok neked fjdalmat okozni… – Szndkosan nem nzett a msik arcra, mikzben ujjaival vgigszntott a fekete tincseken. – Egszen biztos vagy benne, hogy nem akarod inkbb… tudod… – elpirult, s hirtelen mg a kezt is elhzta.
- Nem, nem tudom – pislogott r Tapmancs, szinte rtetlensggel.
Holdsp elbb a falra nzett, onnan pedig a tkrre, majd vissza prjra. Egy msodpercig nmn nzett r, aztn a flhez hajolt s belesuttogott.
- Magadnak csinlni…
Sirius felnevetett.
- Az nem lenne ugyanaz! s klnben is ragaszkodom, hogy jelen legyl – kuncogott tovbb, mire a Remus arct bort pr mlyebb sznbe ltztt.
- De ez azrt… elg knos. s mg mindig azt mondom, hogy nem kne megtennnk.
- Lazts egy kicsit! Ha olyan rossz lesz, mint hiszed, akkor abbahagyjuk s ksz. Eltjk valami mssal az idt. Meztelenl gyis sok mindent lehet csinlni. s mg a popnkat sem fogjuk betni, hla zsenilis tallmnyomnak.
- A sznyeg nem a te tallmnyod, Sirius. s klnben is n javasoltam az idevarzslst – csattant fel Remus, mire prja elvigyorodott.
- Ha mr ilyen tzes lettl, idehozod?
- Igen – vgta r Remus mrgesen, feltpszkodva a fldrl –, hozom a gyantdat, te idita, mazochista llat!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
