|
Remus fz
Remus fz
A konyhban finom illatok terjengtek, melyek ers gyanra adtak okot: Remus fz?
Sirius berontott a helyisgbe; nem tudta, mire szmtott, de hogy nem arra a ltvnyra, ami fogadta, az biztos. A fiatal frfi httal llt neki, s siets mozdulataibl kvetkeztetve, szeletelt valamit.
Az elzleg rzett illat-kavalkd forrst is hamar megtallta: a rghasznlt gztzhely lngjai fltt egy lbos gzlg tel fortyogott. Sirius arcra mosoly kltztt, amikor szemeit tovbbsiklatta a felhalmozott ednyekre, s bksen vrakoz zldsgekre.
A varzsl prja mg lpett, s tkarolta a derekt.
- Szervusz, Holdsp! Arra szmtottam, ksz vacsival fogsz vrni rm – vicceldtt, arra clozva, hogy amita dolgozott, sosem kapott tisztessges telt, de ezt persze nem rhatta fel bartjnak.
Amint belecskolt a nyakba, rjtt, hogy valami nem stimmel: Remus testn nem futott t a megszokott borzongs, nem adott neki puszit, s mg csak nem is szlt hozz. Erre a felismersre Sirius szve bekltztt a gyomrba, maga pedig gy helyezkedett, hogy rlsson kedvese arcra.
A finak most a llegzete is elakadt: Remus srt.
- Holdsp, mi a baj? – de az csupn megrzta a fejt; knnyei tovbbra is ki-kibuggyantak szemeibl, s keze is szaporn mozgott. – Kicsim. n csinltam valamit? Ne srj, krlek! – sgta a flbe ktsgbeesve.
Remus ledobta a konyhapultra a kst, amivel eddig dolgozott, majd megfordult, s a megilletdtt Sirius karjaiba vetette magt.
- Tapmancs… az a rohadt hagyma! llatira csp!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
