A nap viszonylag kellemesen telt. Lesz�m�tva azt az egy esetet, amikor egy eg�sz zs�k cement r�m borult. Ezzel nem lett volna akkora gond, de mivelhogy a r�lam csurg� izzadts�g hat�s�ra a cement foly�konny� v�lt, �s az a vesz�ly fenyegetett, hogy r�m k�t, m�r kiss� komolyabb volt a helyzet. Szerencs�re k�zn�l volt a seg�ts�g. Pontosabban J�zus kez�ben, egy slag form�j�ban.

- Ne! – sikoltottam, �s egy �t m�tert h�tr�bb ugrottam.

Sajnos a Megv�lt�t nem hatotta meg a sir�nkoz�som, �s csak egyre j�tt �s j�tt fel�m.

-         J�zus! Figyelmeztetlek… Meg ne pr�b�ld!

-         Maradj m�r – nevetett – csak azt ne mondd, hogy f�lsz egy kis v�zt�l.

-         J� J�zus! �l!

M�g egy l�p�s.

-         Nem, J�zus! Cs�nya, rossz J�zus!

-         Lucifer, maradj nyugton, nem fog f�jni…

-         Eszedbe ne jusson! NEEE! Nehogy r�m �ntsd!

-         Most meg mi van? – �llt meg hirtelen Isten fia, �s �sszer�ncolt szem�ld�kkel meredt r�m.

-         Meg akarsz kereszteli! – vinnyogtam.

-         Dehogy akarlak – nevetett a sr�c. – Csak le akarom mosni r�lad a cementet, miel�tt v�gleg beleragadsz.

Be kell vallanom, nagy k� esett le a sz�vemr�l.

-         Ja, az m�s! – enyh�ltem meg, �s hagytam, hogy a Megv�lt� megv�ltson.

F�l perccel k�s�bb egy �zott kutya eleganci�j�val �s szag�val �lltam ott az �p�tkez�s kell�s k�zep�n, �s egyre n�vekv� d�hvel hallgattam, ahogy a munk�sok szakadnak a r�h�g�st�l. 

-         Betelt a poh�r… - sziszegtem, azt�n szemem s�rg�ja v�rv�r�sbe csapott �t. Lapock�imb�l hatalmas, denev�r-szer� sz�rnyak n�ttek ki, homlokomb�l pedig a bik��hoz hasonlatos, v�r�s szarvak.

A munk�sok �gy rohang�ltak �ssze-vissza, mint a fejvesztett baromfik, �n pedig felr�ppentem, �s h�r�gve, s�v�ltve csapkodtam irdatlan sz�rnyaimmal. A t�k�letesen sokkol� hat�s kedv��rt c�pafogakat n�vesztettem �s azokat csattogtattam.

-         Lucifer! – ki�ltott ut�nam J�zus, akinek az alakja feh�ren derengett a s�rtengerben. – Hallod? Ez nem fair!

-         Fogd be! – d�rrent a hangom, �s egyetlen sz�rnycsap�ssal az �p�let f�l� emelkedtem, hogy f�lm�rjem a terepet.

M�r eg�sz t�rhet� form�ban volt. Azt az�rt nem mondan�m, hogy t�k�letes. A teteje meg hi�nyzott, de ez nem olyan nagy probl�ma. Elvigyorodtam, azt�n eg�szen k�zel rep�ltem az egyik sarokhoz. Karmaimat a falba v�jtam, azt�n egy-k�t sz�rnycsap�s, �s f�lemelkedtem – a h�zzal egy�tt.

            A munk�sok �s f�n�keik olyan kiab�l�sba kezdtek, hogy igencsak gyorsan kellett haladnom ahhoz, hogy ne halljam �ket. Ahogy len�ztem, l�ttam, hogy az eg�sz v�ros ny�zsg�tt, ak�r egy undor�t� cs�t�nyfalka a szem�ttelepen. Az emberek a nagy hangzavart hallva, ki�z�nl�ttek az utc�ra, �s gyermekeik kez�t szorongatva figyelt�k, ahogy a t�bb tonn�s �p�let elrep�l a fej�k felett.

            Gyorsabb temp�ra kapcsoltam, �s �gy m�r csak elmos�dott foltokat �rz�keltem a f�ldi vil�gb�l, v�g�l a feh�r f�ny v�r�ss� v�ltozott, �s h�m�rs�klet olyannyira megemelkedett, hogy a h�z kis h�j�n elolvadt a kezeim k�z�tt. Szerencs�re m�g �ppen idej�ben landoltam. A h�z j� k�t m�tert bef�r�dott a Pokol talaj�ba, �gy ezent�l m�r csak az ablakokon lehetett bemenni rajta. De legal�bb volt alagsor…

-         Aszta… - �muldoztak a lelkek, akik egyben maradtak a becsap�d�st k�vet�en. Am�g a t�bbiek regener�l�dtak, addig �k, megcsod�lt�k a szerzem�nyemet.

-         Ez fantasztikus!

-         Honnan szerezted?

-         H�t, tudod ez egy hossz� t�rt�net – vigyorogtam. – Majd legk�zelebb elmes�lem. Most vissza kell mennem, mert m�g hozni akarok p�r luxuscikket.

Azzal meg sem v�rva a tov�bbi k�rd�s�radatot felr�ppentem, �s p�r pillanattal k�s�bb �jra a f�ld�n tal�ltam magam.

-         Ezt j�l megcsin�ltad – hallottam egy d�h�s hangot a h�tam m�g�l. Megp�rd�ltem, �s megl�ttam a d�ht�l fortyog� J�zust. Nem, mintha nem sz�m�tottam volna r�.

-         Most meg mi bajod van? – r�h�gtem. – Csak azt ne mondd, hogy te akartad leny�lni…

-         M�g a felt�telez�s is s�rt� – h�zta fel az orr�t a Megv�lt�.

-         V�g�l is nem olyan nagy sz�m – vontam meg a v�llam. – M�g nem is volt beszerelve a lift. 

-         Ezt akkor sem kellett volna…

-         Jaj, ne riny�lj m�r – intettem le a fi�t, azt�n k�r�ln�ztem. – K�l�nben meg hol vagyunk?

Nem, mintha nem tudn�m, de az�rt a biztons�g kedv��rt megk�rdeztem. Az alattunk t�tong� szakad�k nem sok j�val kecsegtetett. 

-         Egy szakad�k f�l�tt – adta meg a v�laszt J�zus.

-         �llat – feleltem, azt�n megvakartam az orromat. – �s most mi lesz? Ledobsz?

-         Nem. Csak szerettem volna veled besz�lgetni.

-         �s nem tal�lt�l enn�l kellemetlenebb helyet?

-         Tal�ltam – h�mm�g�tt a sr�c. – Csak tudod, �n…

-         Ja, igen – b�lintottam. – Te vagy a Megv�lt�, �s te mindig mindenkinek j�t akarsz. - Azt�n vigyorogva hozz�tettem: - Te rozsdamentes szentfaz�k!

J�zus egy eg�sz sz�zadm�sodpercig olyan k�pet v�gott, mint aki elevenen fel akar falni, azut�n elnevette mag�t: - Te azt�n tudsz b�kolni!

-         Ez nem b�k volt – jegyeztem meg ep�sen.

-         De a te sz�db�l igen…

Megvontam a v�llamat, azt�n n�ztem, ahogy J�zus el�veszi a zseb�b�l a mobilj�t, �s egy k�l�n�sen hossz� sz�mot p�ty�g be rajta. A telefon kics�ng�tt p�rszor, azt�n valaki v�gre belesz�lt. J�zus megnyomott egy m�sik gombot, �s azut�n m�r �n is hallottam, ki besz�l a vonal m�sik v�g�n: Isten.

-         Nem, fiam! – h�borgott az �r. – M�r megmondtam ezerszer, hogy vigy�zz arra a szerencs�tlenre. Erre tess�k, az eg�sz v�ros felbolydult, mert egy nagy sz�rnyas valami egyszer�en csak f�lemelt, �s ellopott egy f�lk�sz emeletes h�zat.

-         Ap�m, k�rlek, bocs�ss meg neki – pr�b�lta apj�t lenyugtatni a Megv�lt�. – Hidd el, Lucifer nem akart rosszat.

-         Nem, mi? – nevetett Isten. – Pont � az, aki nem akart rosszat? Enn�l nagyobb butas�got m�g senki sz�j�b�l nem hallottam.

-         Az�rt vitte el, hogy a Pokolban jobb hely�k legyen a b�n�s lelkeknek – magyar�zta J�zus. – Te mindig megbocs�jtasz, mi�rt nem adsz Lucifernek is m�g egy es�lyt?

-         M�g egyet? – h�rd�lt fel Isten. – M�r legal�bb egy tucat „m�gegy” es�lyt kapott, de m�g arra sem vette a f�rads�got, hogy megk�sz�nje.

-         K�rlek, Uram! – fogta k�ny�rg�re J�zus. – Ha akarod, �n megszenvedek az � b�nei miatt is.

-         Nem lehet – hallatszott a telefonb�l egy kisebb sz�net ut�n. – Te egyszer m�r megv�ltottad az emberis�get. Ha �ket nem is kellett volna, Lucifert nem tudn�d megv�ltani. � m�r legal�bb hatsz�zhatvanhatszor annyi b�nt elk�vetett, mint az eg�sz emberis�g.

-         Ha neki nem is bocs�jtasz meg, legal�bb a Pokolban s�nyl�d� lelkeken k�ny�r�lj, �s ne hagyd, hogy ott nyomorogjanak abban a koszos kis lyukban. Engedd, hogy Lucifer befejezze a munk�t, �s akkor a lelkeknek lesz el�g hely�k.

-         Igazad van, J�zus! – sz�lt Isten. – A b�n�s lelkeknek meg kell bocs�jtanom. Nem hagyhatom, hogy Lucifer hib�j�b�l t�bbet szenvedjenek, mint amennyit meg�rdemelnek. Most menj, �s mondd meg annak a semmirekell� bukott szam�rnak, hogy kapja �ssze mag�t, �s ha m�g egyszer megl�tom, hogy valami gonoszs�got tesz, let�pem a szarvait.

-         Hallottam! – morogtam fogcsikorgatva.

-         Ann�l jobb – j�tt a felelet.

-         K�sz�n�m, Uram! – mosolygott J�zus, azt�n megnyomta a piros gombot, �s az angyalok k�rusa elhallgatott.

- Na, ezzel megvoln�nk! – csaptam �ssze a tenyerem. – Ir�ny a mel�.

- Valamit elfelejtett�l – vonta �ssze szem�ld�k�t a Megv�lt�.

- Ja, igazad van - csaptam a homlokomra, �s azt�n magamra �lt�ttem valami emberi �lc�t. – �gy m�r j�?

- Igen, de �n nem �ppen erre…

- Rendben, akkor mehet�nk!

- …gondoltam.