|
Magnyos termszet
Magnyos termszet
Remus sosem mondhatta el magrl, hogy tlzottan kedveln a magnyt, nha mgis szeretett tvol lenni a klvilgtl, a tbbiektl, a nem kvnt trsalgsoktl, s minden mstl.
A Roxfortban ilyen tren sokkalta nehezebb dolga volt, mint otthon, hiszen itt nem zrhatta magra az ajtt, ha egyedl akart maradni, mivel tekintettel kellett lennie a szobatrsaira, de hossz id utn rtallt a lehet legmegfelelbb helysznre.
A park legtbbszr csendes volt, de ha mgis tartzkodott ott valaki Remuson kvl, akkor egy knnyed stval megoldhatta a problmt, s tallhatott magnak egy rejtett zugot, ahol kettesben maradhatott a gondolataival. Vagy esetleg nyugodtan hallgathatta a vidm madarak klties trillzst, amelyeket kiegsztett a fk leveleinek szeld zizegse. Ebbl a szempontbl mg a friafz is kedves volt szmra.
m ebben az elzrkzsban volt valami kellemetlensg is; amikor langyos szell borzolta a hajt, s trdeit tkarolva csrgtt a rejtlyekkel s kalandokkal teli Tiltott Rengeteg szln, eszbe jutottak hnyatott gyermekkornak egyes rszletei, amikre sosem akart emlkezni.
Szerencsre volt valaki, aki ltalban ezt az idpontot vlasztotta arra, hogy kutya kpben rvesse magt, s jl sszenylazza az arct meg a kzfejt…
Sirius tudta, mindent tudott rla, s Remus hls volt azrt a kis derrt, ami a fibl radt, s ami valahogy mindig tragadt r is.
De volt valami, amit mg Sirius sem tudott: hogy Remus szmra az boldog kacaja tbbet r, mint a halk termszet a neszeivel egytt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
