|
lomman
lomman
- Vigyzz, Holdsp! – szuszogta bele Sirius a sttbe. – Erre llkodik az lomman! n mr rzem is, hogy valami fura kerlt a szemembe… – s a hats kedvrt j alaposan megdrglte az emltett ltszervt.
Remus az arca el hzta a kisprnjt, hogy valamelyest tomptani tudja kuncogst, de nem jrt sok sikerrel, plne, hogy a nevets egyre hevesebben trt r.
Tapmancs rosszall pillantssal illette t.
- Ne nevesd ki! – szlt r suttogva. – Mg a vgn meghallja, s lecsap rd az lomporval! Akkor majd pisloghatsz nagyokat, mert talszod a kvetkez hrom-ngy napot!
- Az j. Rm fr. s klnben is rlnk, ha taludhatnm a kvetkez holdtltt – mosolygott szomoran, mire Sirius egy lenge puszit nyomott az arcra.
Nhny perces csend ereszkedett rjuk, amit vgl Remus trt meg.
- Egyltaln honnan szedted ezt az lommans dumt? – rdekldtt vigyorogva.
- Nem tudom…
- Dehogynem tudod! – erskdtt. – Ltom rajtad!
- Akkor azt is ltod, hogy tnyleg mindjrt elbbiskolok? – krdezett vissza Black, majd prja durcs arckifejezsre, felshajtott. – Az csmnek talltam ki valamikor rgen, amikor nem tudott elaludni. Azt mondtam neki, hogy nem sokra eljn hozz az lomman, hogy lmot bocssson r. Regulus negyedrra r el is aludt.
- rtem – blintott lassan a msik, aztn hogy kicsit jobb kedvre dertse kedvest, megkrdezte: – s ms mest is kital…? – a mondat vgt azonban knytelen volt lenyelni, s egy mosollyal helyettesteni, mert szrevette, mi trtnt:
Sirius desdeden aludt a karjaiban.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
