|
Sirius gygykezel
Sirius gygykezel
Remus fjdalmasan sszerndult, amikor a hvs balzsam rzkeny brhez rt, pedig Sirius a tle telhet legnagyobb gyengdsggel rintette meg.
- Ne haragudj – sgta a flbe megnyugtatn.
Vlasz gyannt hevesen megrzta a fejt, s kzben a nyelvbe harapott, nehogy kicssszanak ajkai kzt a gytrelmes nygsek.
Mr maga az alaphelyzet knos volt szmra: csak egy Sirius-fle hosszas ok fejtegets utn volt hajland beadni a derekt, s engedni, hogy az bekenje sajg htt, amirl fogalma sem volt, mikpp rhette el a farkas.
- Ok, ok, elg lesz! – bukott ki belle, amikor a puha ujjbegyek egy klnsen fj pontra rkeztek. – Kszi szpen. – Maga mg nylt a tubusrt, de helyette keze Sirius hajt tallta meg. Bartja a nyakba frta a fejt.
- Mg nem vagy ksz.
- De igen. Kt hnap hjn tizenht ve ksz vagyok – felelt ironikusan.
- Ne vicceld el! Inkbb fordulj ide, s mondd meg, hol fj mg.
- Sehol. – Eszben sem volt megmutatni a felstestn thzd karmols-nyomokat: mr a vetkzs is elg kritikusra sikeredett.
- Persze. – Sirius gyorsan, mgis vatosan a htra dnttte Remust, mire annak torkbl egy halk, elfojtott szisszens szakadt fel. – Hidd el, se perc alatt meggygytalak! – azzal gy helyezkedett, hogy prja mg vletlenl se tudjon megszkni, majd lgyan szjon cskolta, s onnan haladt lefel.
Apr puszikkal hintette be a nyakat, a vllakat, a mellkast, s bizonyos idkznknt elvette a kencst, s a vgigcskolt felleteket gondosan bekente.
Mikor Sirius percekkel ksbb lert a kldkhez, Remus mr valban nem a fjdalomtl nygdcselt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
