|
Egy kicsit
Egy kicsit
Szlcsend volt s tz napsts, annak ellenre, hogy mr rg benne jrtak a szeptemberben.
Sirius egy vastag trzs fnak dlt, gy nzte a csokit majszol Remust, aki kiskanl segtsgvel vgezte ezt a mveletet, mivel az dessg a nagy melegben alaposan megolvadt, s csoda volt, hogy nem folyt a rvidszr farmerre.
- Krsz egy kicsit?
Sirius nem csak azrt mosolygott a krdsen, mert Remus a tipikus jfis hanghordozsval tette fel, hanem azrt is, mert nem kerlte el a figyelmt az a bizonyos „kicsit”sz: Remus nem hiba llt mr az iskolban is desszj hrben.
Radsnak a mondat hatsra egy msik csendlt fel a fejben, s a hozztartoz emlkkpek:
Mjus eleje volt, s k ketten egyms mellett ltek egy res tanterem sszefirklt padjn, s mikzben hallgattk a parkban jtszadoz dikokat, felvltva nylkltak egy maguk mell helyezett zacskba, melyben sznes drazsk bjtak meg.
- Finom ez a vacak – szlt Sirius vigyorogva, mire trsa helyesl blogatsba fogott.
- Aha. Kiskorom ta szeretem.
- Mennyire szereted?
- Jaj, Tapmancs, hagyj a hlye krdseiddel! – forgatta a szemeit, de a msik nem tgtott.
- Engem jobban szeretsz? – azzal flrelkte a zacskt, s kzelebb csusszant a fihoz. Taln csak a meleg tette, taln az sztnei vezreltk, de a kezvel megszortotta a vkony csuklt, mire a borostynszemek rirnyultak, s nagyot nyelve viszonozta a pillantst. Aztn az ajka mr az vn is volt.
s az volt letk els cskja.
- Egy kicsit – vlaszolta meg vgl a kbult Remus a percekkel azeltt feltett krdst.
- Igen – mondta Sirius somolyogva, s frgn hozzkszott, hogy aztn a fben eldntve rnehezedjen s megcskolja. A csokold a talajon kttt ki, s Remus – letben taln elszr –, nem foglalkozott a krba veszett dessggel.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
