|
Vasrnap
Vasrnap
A vasrnapban volt valami klns, de Sirius hossz vek sorn jtt csak r, mitl olyan klnbzbb a tbbi naptl: Remus minden vasrnapot lustlkodssal tlttt, amibe idnknt megprblta t is belevonni. Na, nem mintha Siriust olyan sokat kellett volna gyzkdni, ha lustlkodsrl, s nem munkrl volt sz. Remus ezzel tisztban is volt, ppen ezrt reggel Siriusra grdlt, s miutn sikeresen felbresztette egy jl irnyzott cskkal, knyelmesen elhelyezkedett rajta, s miutn megkapta prjtl a puszijait, szuszogni kezdett a fi flbe.
- Tudod, mit szeretnk ma csinlni? – krdezte suttogva, s Tapmancs nyelt egy nagyot.
- Inkbb megmondom azt, hogy mit nem szeretnl: kikelni az gybl.
- Hm, ht, ebben is van igazsg. De azrt elmondom, mire gondoltam, rendben? – azzal fszkeldtt mg egy kicsit, majd visszahajolt, s azt sgta: – Szeretni akarlak tged.
- Ez j program – nygte Tapmancs, kiszradt ajkakkal. – Mondhatni nagyszer. s azt hiszem, n is kellek hozz, gyhogy nem kldhetsz el tanulni.
- Arra ksbb is rrnk. – Sirius ilyenkor sosem akart vitba kezdeni, szval nem emltette, hogy Remus csak s kizrlag vasrnap reggel mond ilyeneket, radsnak ppen az flbe.
Sirius tulajdonkppen akkor sem szabadulhatott volna el bartja melll, ha nagyon akar, hiszen Remus gy simult hozz, hogy annak egyszeren nem lehetett ellenllni. Taln mg egy olyan szemly sem tudta volna eltolni t magtl, aki nem imdja minden egyes porcikjval, hiszen Remus azon kvl, hogy illatos volt, puha br, s rzkien vonz, csbt cskokkal ajndkozta meg, mintha csak a heti kimaradsokat szerette volna beptolni.
Sirius egyszval kifejezve: elveszett, mgpedig minden vasrnap reggelen. s furcsa mdon ezt egy cseppet sem bnta, s ezt igyekezett klnbz mdszerekkel trsa tudtra adni, aki halk shajokkal, s nhny nfeledt kis nygssel jelezte, hogy rti, mit nem hajt kedvese szavakkal kifejezni.
Vge
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
