|
Szombat
Szombat
Rengeteg vrakozs utn vgre elrkezett a szombat, mint mindig. Igaz, tbbszr is t kellett vszelnie az unalmas tanrkat, s el kellett trnie, hogy egy bizonyos Remus Lupin nevezet illet nmt bbjt bocssson r, de mindez mr a feledett mlt.
A szombat fantasztikus volt, mert Sirius Remus nedves cskjra bredt fel, s ahelyett, hogy a fi kipattant volna mellle, vagy kirngatta volna magval a frdszobba, fradtan rmosolygott, az oldalhoz simult, s kedvesked, cuppans puszikkal hintette be a brt, amiket Sirius megknnyebblten viszonzott.
- Ltod, nem is kellett olyan sokat vrnod erre a napra – trt bele a fekete hajzuhatagba Remus, mire Sirius sszerncolta a homlokt.
- Mirt, mikor mondtam n, hogy sokat kell vrni r?
- Olyan hlye vagy! – bkte hasba jtkosan prja, s Tapmancs vgre vele egytt nevetett.
- Te vagy a hlye – vgott azrt vissza bszen. – Minden napon ms fokozaton szeretsz! Ez elviselhetetlen llapot!
- Nem is igaz! Minden nap ugyangy szeretlek.
- Ami remlem, azt jelenti, hogy nagyon.
Remus elgondolkozott, vgl megrzta a fejt.
- Nem. A „nagyon”-nl sokkal jobban.
- Pontosan erre a vlaszra szmtottam. – Sirius kedvese fl mszott, s mieltt az ellenkezshez vagy brmi mshoz folyamodhatott volna, egyik kezvel megsimogatta selymes arct, a msikkal megtmaszkodott a teste mellett, az ajkval pedig megkereste az vt, s nem trdve a Remusbl kibukott nevetssel, megcskolta.
Holdsp akkor sem lkte le magrl, amikor James s Peter gya fell mozgst szleltek, pp ellenkezleg: a htra cssztatta az ujjait, s hagyta, hogy a fi kedvre cskolgassa.
s ez volt olyan csodlatos a szombatban: hogy Remus ekkor rezheten az v volt, a szvvel s a lelkvel, valamint az elragad mosolyval s kedvessgvel, s a mznl is desebb cskjaival egytt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
