|
Péntek
Péntek
Sirius szerint a péntek csak azért lett kitalálva, hogy késleltesse a jól megérdemelt, pihenéssekkel teli szombatot. Ebben majdnem száz százalékig biztos volt, pláne, hogy pénteken soha, semmit nem csináltak egyik órán sem, csupán hallgatták a professzorok hosszú és kegyetlenül unalmas magyarázatait és leszidásait, vagyis semmi olyat nem tettek, ami kifejezetten a kedvére lehetett volna. Így nem szeretgettek Remust, nem csókolgattak Remust, nem cirógattak puha Remus-bőrt, és nem kaptak se Remus-féle szeretetet, se csókokat, sem pedig cirógatásokat.
- Holdsáp, légyszi! Csak egyetlen egy icipici puszikát adj! Azt úúúúgy szeretem! – könyörgött az ebédszünetben Sirius, de Remus persze nem adta meg magát: hajthatatlanul lapozgatta a teás kancsónak állított könyvét, és egy szánakozó pillantásra se méltatta elégedetlen kedvesét.
- Majd holnap. Akkor lesz rá időnk is, oké? – felelt azért, mintegy kötelességtudatból.
- De én most akarok! A holnap az olyan nagyon messze van! – hisztizett Sirius, majdnem olyan hangosan, hogy a hollóhátasok asztalánál ülő diákokat is lefoglalja a rimánkodása.
- Ugyan, Tapi! A holnap holnap lesz. Az nincs messze.
- Ajj! Egy örökkévalóság! – azzal durcásan karba fonta a karjait.
Tényleg úgy gondolta, hogy a szombatra még hosszú éveket kell várnia, ami úgy tűnt, azt is jelenti, hogy addig kell várnia a csókra is. Ez pedig nagy igazságtalanság volt. Ő most szeretett volna csókot kapni, nem pedig holnap. Ahogy elnézte az eszegető Remust, önkéntelenül is az jutott eszébe, mennyivel jobb lenne, ha úgy is kaphatna Remus-puszit, ha Remus nem lenne jelen. A gond ott kezdődött, hogy ez a gondolata megvalósíthatatlannak bizonyult; Sirius akárhogy is összpontosított, a puszi nem jött, s Holdsáp se moccant meg a mellette lévő széken.
Ekkor türelmetlenül lehunyta a szemeit, hátha úgy sikerrel jár a kísérlete, s legnagyobb meglepetésére, forró ajkak simultak az övéire.
A szemei nyomban kipattantak, de már csupán Remus meglibbenő haját látta, ahogy a fiú sietve elhúzódott tőle.
- Remélem, most már jobban érzed magad – mondta a fiú, pillantását visszairányítva az olvasmányára.
- Egy kicsit. Talán ha adnál még egyet, akkor már teljesen jól lennék, és nem hallanál tőlem egyetlen árva pisszenést sem.
- Így sem fogok – vágta vissza a másik magabiztosan.
- Ezt nem te fogod eldönteni! – húzta ki magát pimaszul Sirius, ám a következő pillanatban az arcára fagyott a mosoly, ugyanis Remus előhúzta a talárja alól a varázspálcáját, és Sirius torkának szegezve így szólt:
- Silencio!
Sirius bosszúsan - és némán - nézett vigyorgó társára, s közben megfordult a fejében, hogy pénteken Remus csókja után epedezni mégsem olyan jó ötlet, mint ahogy annak előtte látszott.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
