|
Csütörtök
Csütörtök
A csütörtök már csak azért is jó volt, mert a reggeli csók és simogatás mellé járult egy közös, kellemesen langyos vizű zuhanyzás is a vidám Remusszal, amit csak akkor hagytak abba, amikor James vagy Peter mérgelődve bedörömbölt az ajtón, közölve, közel tíz perce órán kéne lenniük…
Szemlesütve, enyhén piros arccal léptek be Flitwick professzor órájára, aki valamilyen okból kifolyólag nem vont le olyan sok pontot a késésért, mint például McGalagony. Azonban ez a szokása talán csak azért alakult ki, mert ő maga is hajlamos volt ilyen bűnöket elkövetni.
Viszont a tanár úrnak volt rossz tulajdonsága is: előszeretettel parancsolt rá Siriusra, hogy koncentráljon jobban a különböző bűbájok elvégzése közben, holott Sirius koncentrált, csak épp nem a feladatokra, hanem Remusra. Többek között ezért is volt szükség a fiú délutáni korrepetálásaira.
- Sirius, légy olyan szíves, és a hajszálaim helyett arra figyelj, amit mondok! – csattant fel kedvese hangja negyedóránként.
- De az olyan unalmas! – nyafogott Sirius, s taktikát változtatva belefúrta a fejét a fehér, pihékkel teli nyakba, mire Remus jól érezhetően megremegett. Ezt észrevéve Sirius még egy lágy csókot is elejtett a puha bőrbe.
- Az lehet. Viszont megint kapni fogsz egy csomó pocsék jegyet, és akkor McGalagony megint föl fog engem bérelni, hogy neveljelek már meg egy kicsit!
- Jaj, az jó! – derült fel Sirius egy csapásra. – A nevelési kísérleteidnek mindig valami jó a vége… Például egy olyan bizonyos dolog, amit leginkább az ágyunkban szoktunk csinálni… Tudod, amikor te és én, általában meztelenül… – Nem tudta befejezni mondandóját, mert Remus a tenyerével betapasztotta a száját, mivel egy csapatnyi elsős kislány érdeklődve mustrálta őket, kíváncsian várva a mondat folytatását. Azt azonban még maga az eredeti címzett, vagyis Remus sem tudta meg, ugyanis megelégelve barátja felnőttesnek épp nem nevezhető viselkedését, fogta magát, és magára hagyta őt.
Sirius letörten pislogott utána, és fogalma sem volt, mivel érdemelte ki ismét, hogy a fiú ilyen csúnyán magára hagyja, hiszen most még csak a lassan telő, rémes napokra sem tett megjegyzéseket, és voltaképp semmi rosszat nem tett. Az meg különben sem az ő hibája, hogy a griffendélesek bátorsága gyakran botor hallgatózásba torkollik. És a hallgatózást sem ő követte el.
Hiába, akármennyire is jól kezdődnek a csütörtökök, a befejezésük mindig ugyanolyan borzalmas és Remus-nélküli.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
