|
Szerda
Szerda
A szerdának voltaképpen egyetlen egy jó tulajdonsága volt, még pedig az, hogy nem hétfőnek, és nem is keddnek hívták, és sokkal közelebb volt hozzá a hétvége, ami biztosan újabb megnyugvásokkal fog megérkezni.
Igen ám, de addig túl kellett még élni ezt a napot, a csütörtököt és még a pénteket is. Ez pedig igen nehéz feladatnak bizonyult Sirius számára, már csak azért is, mert szerdán valamivel éberebb volt, és ilyenkor Remus sokkal nagyobb lelkesedéssel szokott hozzábújni. Most azonban még a reggeli csók és a simogatás is elmaradt, s Tapmancs most már egészen biztos volt benne, hogy tegnap puszta véletlenből kapott olyan kellemes ébresztést.
Remus tehát csupán azért fekszik mellé minden éjjel, mert szereti, ha egy másik test az övéhez simul alvás közben. És mert annyira haragszik rá, Siriusra, hogy még egy szakítás erejéig sem képes hozzászólni.
Szakítás… Ha Sirius erre gondolt, már az is felért egy kínzóátokkal, éppen ezért fontos elhatározásra jutott: megmondja párjának minél előbb, hogy szereti őt, és hogy inkább megkedveli a hétfőt is, csak ne haragudjon rá ennyire, és adjon neki puszikat.
Igen, ezt kell tennie! Csupán előbb meg kell keresnie Remust, és rá kell vennie, tegye el a pálcáját, amíg ő beszél, nehogy valami baleset legyen a dologból.
Adódott viszont egy probléma: Holdsáp vagy szántszándékkal, vagy anélkül, de az étkezéseken kívül nem került a szeme elé, szóval Sirius kénytelen volt kivárni a vacsorát, addig pedig még volt két órája.
Már épp szitkozódni kezdett volna, amiért ilyen lassan telik az idő, azonban mielőtt még hangosan is kifakadhatott volna, kinyílt a szoba ajtaja és belépett egy nagy könyvkupac, amit természetesen Remus cipelt.
- Holdsáp, de jó, hogy jössz! – vidult fel Black. – Szeretnék veled beszélgetni egy kicsit!
- Aha – jött a válasz, majd mikor a fiú ledobta a terhét az asztalra, társa felé fordult. – Hallgatlak.
- Hát, tudod… – fogott bele Sirius, elvesztve iménti buzgalmának minden szikráját. – Én… öhm, szeretlek téged. És azt szeretném, ha kapnék napközben is puszit. Sokat. És… öhm…
- Megoldható – biccentett a másik, majd elé lépett és száját a döbbent Tapmancs szájára tapasztotta.
Sirius úgy döntött, felesleges lenne felhozni azt a bizonyos „ne haragudj rám ennyire” témát, és arra gondolva merült el Remus odaadó, mosolygós csókjában, hogy a szerda a legeslegjobb nap a szombat és a vasárnap után.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
