|
Kedd
Kedd
A kedd is gyűlöletes volt a szemében, mivel azt a bizonyos szörnyű hétfőt követte, ugyanolyan egyhangú rosszkedvűségben. Az egyetlen jó része - bármilyen furcsa - a reggel volt, amikor is Remus gyengéd cirógatására ébredt fel. Ez persze nem volt több egy percnél, ugyanis akkor a fiú körülményesen kimászott mellőle, s a kába Tapmancs mindig csak fél füllel hallotta, amint becsukja maga mögött a fürdőszoba ajtaját, majd némi vízcsobogás után újra kijön, és elhagyja a szobát, hagyva, hogy társai akkor keljenek ki az ágyból, amikor nekik jólesik. Csakhogy ez is buktatóval és kellemetlenségekkel járt, mivel barátai hajlamosak voltak visszaaludni, s jóval az első órájuk után elkezdeni az öltözködést, aminek a vége természetesen egy jó nagy késés lett, jó sok mínuszponttal.
Remus elmaradhatatlan, fensőbbséges tekintettel nézett végig rajtuk, amikor leültek köré, s Sirius gyomra görcsbe rándult, mert a reggeli simogatásnál azt hitte, megbocsátotta neki az előző napi kis összezörrenésüket. Ezek szerint nem. Azonban így is felmerült a kérdés, hogy akkor este miért nem a saját ágyában aludt, és miért bújt hozzá álmában. Talán csupán megszokásból?
Akárhogy is, az órák alatt képtelen volt koncentrálni, egyre csak győzködte magát, hogy szólítsa meg kedvesét, aki úgy tett, mintha ő nem is létezne, ennél zavaróbb dolgot pedig Sirius elképzelni sem tudott. Ennél ugyanis, mint rájött a sok órás töprengés után, még maga a keddi nap is elviselhetőbb volt, de még talán a hétfő is.
Keserveseket sóhajtott és még keservesebbeket nyögött Holdsáp jelenlétében, az viszont csak egy-egy lesújtó pillantást vetett rá, aztán rendszerint visszatért szeretett könyvei olvasásához, vagy épp folytatta a temérdek leckén való átrágást.
Sirius pedig önkéntelenül is arra gondolt, milyen jó lenne most is, ha Remus mellette ülne a meleg kandalló előtt, és magyarázná neki, mi és hogyan történt a második koboldfelkeléskor, vagy milyen módszerrel lehet a legpontosabban elvégezni a tájolóbűbájt… Akkor biztosan lophatna tőle apró, de annál szeretetteljesebb simításokat, alig észlelhető, kedveskedő puszikat és szerelmes csókokat, olyan édeseket, amilyeneket csak Remus tud nyújtani.
És Tapmancs kénytelen-kelletlen eldöntötte magában, hogy a kedd sokkal rosszabb a hétfőnél, még akkor is, ha ez a nap Remus érintéseivel kezdődik, hiszen mi értelme van mindennek, ha napközben a fiú hozzá se szól? És hétfőn legalább kapott egy finom kis csókot is - még ha az a csókocska nem is tartott tovább pár pillanatnál.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
