|
Hétfő
Hétfő – február 16.
Tapmancs világéletében utálta a hétfőt, mert kegyetlenül megszakította a hétvége szépségeit, és kénytelen volt hagyni, hogy Holdsáp visszarángassa a hétköznapok kellemetlen forgatagába. Az egyetlen jó dolog ezen a napon maga Remus lett volna, ha a fiú nem tűnik el mellőle az első röpke, de gyengéd csókjuk után. Remus azonban eltűnt, s vele együtt az a furcsa, de csodálatos melegség is a mellkasából, ami minden egyes közös hétvégéjük után megszállta.
- Holdsáp, gyere vissza, kérlek! – motyogta bele a párnájába Sirius, aztán mikor negyedórával később elismerte, hogy kedvese bizony nem fog ismét csatlakozni a társaságához, kiszabadította magát a hívogató ágy fogságából, és sikerült még a kótyagos James előtt elfoglalnia a fürdőszobát.
A mosakodása során persze minden második keze ügyébe kerülő tárgyat összetört, amelyet hangulatától függően vagy megjavított, vagy otthagyott a padlón. Majd percekkel később hallhatta Ágas hangos szitkozódását, amikor a fiú belelépett a törmelékbe, illetve a szilánkokba…
Az étkezések is borzalmasak voltak, és nem csak azért, mert a falatok alig akartak lecsúszni a torkán, hanem azért is, mert párja soha nem volt hajlandó mellé ülni, amíg nem ébredt föl teljesen, vagy épp túlságosan is morcosnak találta az arckifejezését. Ettől természetesen Sirius még rosszabbul érezte magát, és csak magában rimánkodhatott az icipicit kellemesebb keddért, a túlélhető szerdáért, amit majd a tűrhető csütörtök vált fel, azt pedig a megnyugvással érkező péntek. Utána meg a fantasztikus hétvége.
- Holdsáp, nem szeretnéd ellógni velem az átváltoztatástant? – érdeklődte meg, miközben McGalagony professzor tanterme felé tartottak. Természetesen egy percig sem hitte, hogy Remus kihagyná az órát, éppen ezért alaposan meglepődött, amikor a fiú karon ragadta és észrevétlenül berángatta a fiúmosdóba, ami mellett épp elhaladtak. – Hú, nem hittem volna, hogy ilyen hamar meg tudlak győzni – vigyorgott, és már épp azon kezdett volna töprengeni, hogy vajon tényleg az a gyűlöletes hétfő van-e, ami egész életében kísértette, amikor Remus dühös hangja visszarántotta a mosdóba.
- Istenem, Sirius, miért nem tudsz normálisan viselkedni ezen a napon? Idegesítő vagy, és jobb, ha tőlem tudod, hogy nem a hétfő a borzalmas, hanem a te viselkedésed! És ha megbocsátasz, megyek átváltoztatástanra! – azzal sarkon fordult, és magára hagyta a leforrázott Siriust.
Remusnak nem volt igaza. Ő akárhogy is próbált úgy viselkedni, mint általában, a hétfő egyszerűen nem engedte. Mert a hétfő, bármi is történjék, mogorva lesz, derültség nélküli, és tuti, hogy nem saját maga teszi tönkre.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
