Ha én lennék a fáraó
Ha én lennék a fáraó…
Ha én lennék a fáraó,
Jutna minden fára ló.
Lovagolnának a fák,
Táncolnának vén banyák.
Nagy, dicső ragyogásom
Aranyba foglalnám,
Arany kezem, arany lelkem
Népem elé tárnám.
Egyiptomnak koronája
Magyar ember homlokára
Furcsa volna, de mégis jó,
Hisz’ én lennék a fáraó!
Ha én lennék a fáraó,
S te felmásznál a fára, ó,
Levernélek, mint a diót,
S hátadra ültetnék egy disznót.
Meglovagolna ő téged,
Hagy nevessek nyáron, télen.
Tavasszal és ősszel is
Még ha összerogynál is.
Királyságom fejre állna,
De jutna mindenkinek málna.
Jó nagy lenne ott a lárma,
Ha kilépnék az utcára.
Ha én lennék a fáraó,
Akkor volna nálad jó.
A Nílus és a Duna partján,
A két ország nagy napján:
Én lennék a fáraó.
|