Meg�rkezt�l. Elj�tt�l, ott hagytad a r�gi �letedet, hogy most egy teljesen �jat kezdj�l. Rem�nykedsz benne, hogy jobb lesz, hiszen ez�rt hoztad meg ezt a d�nt�st, m�gis f�j, hogy most sok�ig nem l�thatod ezt a rokont, azt a bar�tot, nem mehetsz el a kedvenc k�v�z�dba vagy s�t�lgathatsz abban a sz�p parkban, �s m�g rengeteg dolog hi�nyzik.
Ugyanakkor meg volt az oka annak, hogy elj�tt�l. Most sz�pnek l�tod a r�gi �letedet is, r�ad�sul csak b�zni tudsz abban, hogy ez �gy jobb, de m�g nem tudhatod. Azt azonban igen – ak�rmennyire is sajn�lod m�r, hogy annyi mindenkit �s annyi mindent ott hagyt�l –, hogy mi�rt tett�l �gy. Egyszeruen jobb lehetos�gek k�n�lkoznak itt, amelyekkel ott tal�n sohasem tal�lkozt�l volna. De tal�n nem is ez a legfontosabb. Hanem az, hogy ott mindenki kritiz�lt, belesz�lt, utas�tgatott, viszont nem �rtettek, �s nem hallgattak meg. Ez is ott maradt, �s felszabadult�l kicsit.
Az �j �leted legal�bb olyan, esetleg jobb is, mint amit v�rt�l. De a r�gi t�nyleg hi�nyzik – ezen nemigaz�n lehet seg�teni. Azt�n eltelik egy kis ido, m�r valamennyire beilleszkedt�l, �s a tov�bbi ismerked�sek s felfedez�sek �gyis annyira lefoglalnak, hogy m�r tulajdonk�ppen nem is tudsz figyelni arra, ami hi�nyzik. R�ad�sul ma m�r a technika is seg�t k�zelebb hozni azokat, akik messze vannak – az internet, a telefon seg�ts�g�vel b�rkivel tarthatod a kapcsolatot, f�ggetlen�l att�l, hogy te a vil�g egyik v�g�n vagy, o pedig a m�sikon.
Minden mag�t�l alakul, �s minden egyre szebb �s jobb – ennek az�rt is �r�lsz, mert ez kor�bban soha nem t�rt�nt meg. Mindig meg kellett k�zdened az�rt, amit akart�l, hogy azut�n csal�dj�l, mert m�gsem siker�lt. Ez most m�r nem �gy van – mintha a Sors v�gre mell�d �llt volna. Vagy te �llt�l a Sors mell� azzal, hogy egy nagy d�nt�st hozt�l? Mindegy, a l�nyeg, hogy te �s a Sors k�zel vagytok egym�shoz.
Azt�n eltelik m�g egy kis ido, �s benned �jra feleros�dik az �rz�s, hogy hi�nyzik a csal�dod �s a bar�taid onnan. De ez sem akkora baj, hiszen egyre k�zeledik az a pillanat, amikor �jra tal�lkozhattok, mert visszal�togatsz. M�r nem is tudod, mi�rt hagyt�l magad m�g�tt mindent. Ahogy azonban ezen elgondolkozol, tal�lsz v�laszokat, de mivel ezek elszomor�tanak, a lelkesed�sedet a hazat�r�ssel kapcsolatban pedig lelohasztj�k, ink�bb pr�b�lod min�l elobb elfelejteni. Ez nagyj�b�l siker�l is. Most m�r egyre nehezebb v�rni, �s te a heteket, napokat, k�sobb �r�kat �s m�r a perceket is sz�molod vissza. Melyeknek el kell telni�k addig, am�g l�thatod ezt a rokont, azt a bar�tot, am�g elmehetsz a kedvenc k�v�z�dba, vagy �jra s�t�lhatsz abban a sz�p parkban. T�relmetlenebb �s izgatottabb is vagy – m�r alig tudsz odafigyelni b�rmire is, a gondolataid csak a visszat�r�s k�r�l forognak, a k�pzeletedben ezerszer is lej�tszod a nagy tal�lkoz�sokat, �s teljesen biztos vagy abban, hogy minden nagyszeru lesz, a v�g�n pedig szomor� leszel, hogy megint el kell menned.

Meg�rkezt�l. V�gre elj�tt a v�rva v�rt pillanat… Legal�bbis valami olyasmi. Az elso tal�lkoz�s nem olyan, mint amilyennek v�rtad, de �gy is j�, teh�t nem keseredsz el. Azt�n elt�ltesz m�g p�r napot „otthon”, �s most m�r egyre pontosabban tudod, mi�rt d�nt�tt�l akkor �gy, hogy elm�sz innen. Ez m�r nem olyan sz�p, foleg ahhoz k�pest, amit elk�pzelt�l, de m�g mindig orz�d a lelkesed�st, hiszen a nagy tal�lkoz�sokb�l n�h�ny v�r m�g r�d. K�zben telefonon, interneten besz�lgetsz n�h�ny ismerossel, akiket m�g meg fogsz l�togatni, �s olyan furcsa az eg�sz. Hirtelen r�j�ssz, hogy ok r�gen is ilyenek voltak, �s ezt nem szeretted. Vagy arra, hogy ok nem ilyenek voltak, most akkor mi�rt? Egyre kev�sb� alakulnak �gy a dolgok, ahogyan szeretn�d, elgondolkozol azon, hogy mi�rt kellett ennyi idore hazal�togatni, legsz�vesebben m�r most menn�l vissza. Vannak az�rt nagyon sz�p, boldog pillanatok is, de te t�nyleg t�bbet v�rt�l, tudod, hogy t�bb ilyennek kellene lennie. Szembe kell azonban n�zned azzal, hogy semmi sem olyan, mint amilyennek elk�pzelted, �s hogyha nem akarod, hogy mindez negat�v �lm�ny legyen, bele kell kapaszkodnod ebbe a n�h�ny boldog pillanatba, �s nagyon erosen kell tartanod oket. Rem�nykedhetsz is abban, hogy lesz m�g jobb, hogy t�rt�nik majd valami igaz�n nagyszeru, ami k�rp�tol a kellemetlens�gek miatt, �s te b�zol is ebben, de m�r l�tod, hogy t�nyleg jobb arra gondolni, hogy ez vagy az milyen j� volt eddig, mert ez az, ami m�r most is a tied.
�gy �led az itteni napjaidat. L�tod, hogy a legt�bb dolog nem v�ltozott, ami igen, az �ltal�ban rossz ir�nyba, �s hogyha nincs is semmi gond, akkor sem k�l�nleges semmi, pedig te nem �gy k�pzelted el. Egy�ltal�n nem. A gonosz kis hang egyre csak ism�telgeti azt a cs�nya sz�t ott bel�l: csal�d�s.
Nem akarod meghallani, de k�ptelen vagy arra, hogy figyelmen k�v�l hagyd. Annyira v�rtad ezt, �s most csal�dnod kell. Neh�z elismerni, de sajnos �gy van. Folyamatosan pr�b�lsz ugyan tenni valamit ez ellen, �s magadban is keresed a hib�t – vajon te v�ltozt�l ennyit? Tal�n igen, gondolod, tal�n ok, tal�n elfelejtetted m�r, hogy ez mindig is �gy volt. �s te hi�ba igyekezt�l megmutatni, hogy tudsz te enn�l jobbat is; alig veszik �szre, vagy hogyha m�gis, ok att�l m�g mindig kritiz�lnak, belesz�lnak, utas�tgatnak, nem �rtenek, �s nem hallgatnak meg. Bele kell t�rodn�d, hogy a Sors itt valahogy nem �ll melletted, itt semmi nem megy mag�t�l, itt nagyon kell, hogy k�pes legy�l elker�lni azt, ami rossz. Rendk�v�l fontos a boldog pillanatok megtal�l�sa is. Igen, most m�r nemcsak megjegyzed magadnak azt a n�h�nyat, most m�r keresed is oket, hogy legyen mit megorizned. �s lesz is v�g�l, de nem sok, k�zel sem annyi, mint amennyit szerett�l volna.

Meg�rkezt�l. Val�ban csal�dott vagy �s szomor�. Egy�ltal�n nem �gy akartad ezt a l�togat�st. �r�lsz, hogy megint itt lehetsz, az sem gond, hogy visszaker�lt�l a sz�rke h�tk�znapokba. Legal�bb nyugalmat �s biztons�got ad, s tudod, hol van a helyed, mit kell csin�lnod. K�l�nben is, ezekben a h�tk�znapokban is tal�lsz var�zst, csak te a nem-h�tk�znapokb�l szerett�l volna visszat�rni nagyszeru �lm�nyekkel, �s most csak az�rt nem b�nk�dsz t�ls�gosan, mert m�r v�ge. Itt m�r mindig pontosan kisz�m�that�, mi k�vetkezik, csal�d�sok nem �rhetnek, �s nem kell arra v�rnod, hogy ez vagy az az esem�ny olyan lesz-e, mint amilyennek kor�bban elk�pzelted. Att�l m�g lehangolt vagy, mik�zben az itteniek mosolyogva k�rdezgetik, milyen volt neked otthon. �s val�sz�nuleg elv�rj�k toled – mint ahogy te magadt�l –, hogy te is mosolyogj, amikor elmes�led az �lm�nyeidet. De ez lehetetlen, hacsak nem hazudsz. Azt viszont nem akarsz, b�r panaszkodni sem. �gy r�viden elmondod, hogy nem �rezted olyan j�l magad, mint gondoltad, de nagyj�b�l rendben volt, �s a l�nyeg, hogy �jra itt vagy, s nem szomorkodsz az�rt, hogy el kellett j�nn�d. Biztosan azt hitt�k, hogy az�rt leszel let�rve, mert nem maradhatt�l ott tov�bb, hiszen te is �gy k�pzelted. Most m�r azonban semmi sem sz�m�t, csak az, hogy visszaj�hett�l ide. Ahol nem kritiz�lnak, csak v�lem�nyt mondanak, nem sz�lnak bele, de t�mogatnak, nem utas�tgatnak, hanem k�rnek, meg�rtenek �s meghallgatnak. Kicsit elgondolkozol azon, hogy ennek nem �gy kellene lennie elvileg. Azt�n megvonod a v�lladat; az a fontos, hogy itt nagyon j� helyen vagy. M�g egy kicsit �tgondolod a helyzetedet, a r�gi �s a mostani �letedet, s r�j�ssz: neked itt van az otthonod. Akkor pedig teljesen mindegy, mi t�rt�nt az elm�lt r�videbb idoszakban, hiszen most m�r hazat�rt�l. Meg�rkezt�l.