Az út következő szakaszában már én is odafigyeltem minden egyes zajra, de legtöbbször csak a szél susogását hallottam. Mégis feszült voltam. Most már én is éreztem, hogy nem vagyunk egyedül. Nem tudom, hogyan lehetséges ez, de éreztem.

Hamarosan hullani kezdett a hó.

-         Na, már csak ez hiányzott! – fakadtam ki. – Mintha nem lenne már elég hideg e nélkül is. 

-         Hallgass már el! – pisszegett le Cissy.

-         Mégis miért? – kérdeztem vissza ingerülten.

-         Azért, te tökfej, mert egyrészt megsüketülök, ha a fülembe óbégatsz, másrészt meg nem kéne magunkra vonni azoknak a figyelmét – mutatott előre.

-         Mi a…? – kérdeztem ezúttal suttogva, mivel akkor én is megpillantottam.

-         Fogalmam sincs – suttogott Netetoir.

-         Majd én kiderítem – mosolyodott el Ügek, majd mindenki legnagyobb megdöbbenésére felkiáltott: - Hé, ti ott a földön!

Az alakok nem mozdultak, ezért a nomád leugrott a lóról, és hangosan trappolva közeledett hozzájuk.

            Én nem mertem közelebb menni, de a biztonság kedvéért megszorítottam a kardom markolatát.

-         Hajna! – kiáltott föl Ügek, amikor maga felé fordította az egyik fekvőt. – Mit keresel te itt?

-         Ügek? – kérdezte egy gyenge női hang. Egy vékony kéz nyúlt ki a vastag kabát alól, és ujjai a férfi arcát tapogatták. – Tényleg te vagy az?

-         Én biza! – motyogta a nomád, és óvatosan fölsegítette a lányt.

Ahogy megláttam az arcát, kissé elpirultam. Nagyon szép lány volt. Úgy tűnt, még nálam is fiatalabb. Arca sápadt volt, sötét szemei fáradtan csillogtak, fekete haján megültek a hópelyhek.

Ahogy meglátott minket meghökkent. Szemét végigfuttatta mindannyiunkon, legutoljára rajtam, és elkékült ajkai megremegtek.

-         Mi a baj, Hajna, kishúgom? – kérdezte Ügek, és aggódón átölelte a lány vállát.

Hajna fölemelte remegő kezét, és egyenesen rám mutatott. – A fiú, Egyiptom Fia.

-         Igen – mosolygott a férfi. – Látod, húgocskám, megtaláltam. Van reményünk Yaisa ellen…

-         Nem! – sikkantott a lány, és olyan rémülten pislogott rám, minthogyha valami szörnyeteg lennék. – Láttam őt álmomban. Mindannyiunk vesztét okozza majd! Ő a gonosz szajha, Ireth szolgája.

-         Mi? – hördült fel mindenki. Nem értettem semmit. Eddigi kísérőim, és a lány úgy meredtek rám, hogy legszívesebben elrohantam volna. Egyedül Cissy állt az én oldalamra.

-         Ez marhaság! – szólt közbe. – Thotmesz a mi oldalunkon áll.

-         Így igaz – bólogattam. – Soha életemben nem találkoztam Ireth-tel.

-         De álmomban…

-         Az csak egy álom volt – torkolta le Cissy -, egy hülyeség! Az ember gyakran álmodik olyan dolgokat, amik nem valósak.

-         Hajna mindig igaz dolgokról álmodik – felelt sértődött képpel Ügek. – Ezért hívják Hajnának, az Álmodónak, ezért lehetett lány létére a táltos segédje.

Cissy már készült egy újabb támadásra, ám Netetoir egy intéssel elhallgattatta.

-         Biztosíthatlak, Thotmesz nem áruló. Velünk van.

Hajna nem szólt semmit. Összevonta vékony szemöldökét, és lassan, odabotorkált hozzám. Egészen közel hajolt az arcomhoz, és én zavaromban elvigyorodtam. A lány nem viszonozta a gesztust. Vele ellentétben Cissy lábszáron rúgott.

-         Áú! – fordultam a vörös hajú felé, és láttam, hogy féltékenység emészti. 

-         Te… - suttogta Hajna, és két kezével közrefogta az arcomat. – Te… te nagyon távolról jöttél.

-         Azt hiszem – motyogtam zavartan, immár Cissy haragos ciccegésével sem törődve.

-         Nem látom benned Ireth gonoszságát – folytatta nagy sokára. – De félek…- azzal elhúzódott tőlem, és Ügek háta mögött keresett menedéket. 

- Nyugalom, húgom – intette le a férfi. – Nem kell félned. Mindjárt visszaérünk a táborba, és akkor már nem lesz mitől tartanunk. Nem engedjük, hogy Egyiptom Fiát elcsábítsa Ireth mágiája.

Mint kiderült, a másik hóban fekvő alak nem volt más, mint Hajna barna kancája, aki a lány egyetlen füttyentésére fülállt, lerázta magáról a havat, majd türelmesen várta, hogy gazdája a hátára üljön.

Nem akartunk továbbmenni, de Hajna és Ügek biztosítottak minket afelől, hogy a nomádok már nincsenek messze. A hóeséstől ugyan nem lehetett messzire látni, de a két nomád szerint már közel jártunk a hegyek lábához, ahol a nomádok őrszemei tanyáznak.

Már fájt mindenem, és fáradt is voltam, de összeszedtem magam, és továbbmentem. Cissy kissé lemaradt tőlem, de most képtelen voltam vele foglalkozni. Különben sem tudom, miért kellett ennyire megsértődnie. Persze Hajna is nagyon helyes lány, de nálam akkor is Cissy számít a legcsábosabbnak. És ha már amúgy is itt tartunk, ki mondta, hogy Cissy a párom? Semmi joga nincs a sértődésre, elvégre nem vagyok sem a férje sem a szeretője, csak a barátja, és a barátoknak nem szabad azért egymásak ugraniuk, mert másokkal is szóba állnak.

            Mindenesetre örömet okozott a tudat, hogy a lány nem teljesen közömbös irántam.