-         �s azt�n mi t�rt�nt? – k�rdezte Cissy, amikor Shakgul v�gre leveg�t vett.

-         Visszat�rt�nk a hegyekbe, �s �gy d�nt�ttem, felnevelem a fi�t – v�laszolt Shakgul, �s megt�r�lte a szem�t. – Mivel m�g olyan kicsi volt, hogy alig besz�lt, Vardarnak neveztem el.

-         �s � hol van most? – kotyogtam k�zbe, �s legnagyobb meglepet�semre, Shakgul elb�gte mag�t. M�skor tal�n nevets�gesnek hatott volna, ahogy a behem�t sz�rnyeteg k�nnyezik, de most senki nem der�lt rajta.

-         Szeg�ny kicsi Vardar – motyogott k�zbe Groslag f�jdalmas arccal.

-         Mi lett vele? – fogta meg Cissy �vatosan az ork karj�t. Az feln�zett r�, majd �sszeszedte mag�t, �s folytatta a mes�l�st.

-         J�l megvoltunk. Nem volt vele semmi baj, hamar beletanult az ork �letbe. Vagy egy �v is eltelt, amikor �jra �sszefutottunk a b�ty�mmal. El�sz�r meg akart �lni, ami�rt befogadtam egy embergyereket. Azt mondta, sz�gyent hozok Gorgaya nev�re. Ekkor mondtam, hogy nem �rdekel sem � sem Gorgaya. Badrunt bed�h�d�tt, �s m�r emelte a buzog�ny�t, hogy sz�tloccsantsa a fejemet, �m hirtelen meg�llt, �s elvigyorodott. „ Ha �gy gondolod” mondta „Soha t�bb� ne merd magadat orknak nevezni!” , azzal az eg�sz cs�rhe elvonult. M�r akkor gyan�snak kellet volna lennie. De nem t�r�dtem vele – �s a nagydarab ork �jb�l els�rta mag�t.

-         Badrunt �s a t�bbiek �jjel visszaj�ttek hozz�nk, am�g aludtunk – folytatta Groslag, mert l�tta, hogy bar�tja k�ptelen folytatni a t�rt�netet. – �s reggel hi�ba kerest�k a kis Vardart, m�r csak a fej�t tal�ltuk meg egy kar�ra t�zve.

Shakgulra �jult er�vel t�rt a zokog�s. Egyik�nk sem tudott megsz�lalni. Hossz� percekig csak �lt�nk, �s gondolatainkba m�lyedve hallgattuk az ork keserves s�r�s�t.

            Hihetetlen�l k�nosan �reztem magam, �s l�that�an Cissy sem volt jobb �llapotban. Egyfolyt�ban mocorgott, �s nagy �vben ker�lte mindenki tekintet�t.

-         Miut�n Vardar meghalt – folytatta nagy sok�ra a k�nnyeit nyeldes� Shakgul -, d�h�s voltam Gorgaya istenn�re, ami�rt az megfosztott a fogadott fiamt�l, �s onnant�l kezdve nem mutattam be neki t�bb ember�ldozatot – ezut�n r�m n�zett. – Emiatt rettentem meg, amikor azt mondtad, hogy Gorgaya k�ld�tt t�ged. Azt hittem, �gy k�v�nja, hogy engeszteljem ki, �s ez�rt kell t�ged seg�tenem valami lehetetlen feladatban, ahol k�nnyen odaveszhet�nk. El�sz�r arra gondoltam, hogy v�gzek veled, de tudod, k�ptelen lenn�k gyereket b�ntani. M�sfel�l viszont f�ltem az istenn� haragj�t�l.

-         �h – motyogtam meglepetten.

-         Ez�rt mondtam, hogy j�l megtr�f�lt�l – mosolygott az ork, �s kez�t felemelve �sszeborzolta a hajamat.