Az idegenek egy oldalon �ltek, �gy mi a m�sik oldalt foglaltuk el. Be kell vallanom, �r�ltem, hogy a k�t er�s ork �s Netetoir is vel�nk van, mert valami furcsa szorong�s ker�tett hatalm�ba.

-         K�sz�nj�k a megh�v�st, Aredhel kisasszony! – k�sz�nt�tte udvariasan, �m egy kiss� gyanakv�an Netetoir a n�t.

Most, hogy ilyen k�zel ker�ltem hozz�, volt lehet�s�gem alaposabban is szem�gyre venni. V�kony, magas teremt�s volt. Arc�t s�t�t bord�, finom anyagb�l sz�tt csuklya takarta. Csak keskeny �ll�t, �s sz�p sz�j�t engedte l�tnom. B�re szinte m�r betegesen feh�r volt, s a csuklya al�l g�nd�r hajtincsek hullottak al�. Ekkor eszembe jutott, hogy amikor el�sz�r bel�pt�nk ide, m�g nem fedte semmi az arc�t. Vajon most mi�rt titkol�zik?

-         �n k�sz�n�m, hogy elfogadt�tok – csend�lt a n� hangja, �s �n �reztem, hogy bel�l megremegek. – Nagy megtiszteltet�s, hogy egy asztaln�l �lhet�nk egy ilyen k�l�n�s t�rsas�ggal.

-         �h, h�t mi csak �tutaz�ban vagyunk erre – d�rm�gte Shakgul, �s biztosra vettem, hogy az arc�n megjelen� s�t�t foltok ugyanazt jelentik, mint az emberekn�l a pirosak.

-         �s merrefel� tartotok, ha megk�rdezhetem? – folytatta a k�v�ncsiskod�st Aredhel.

-         M�g nem d�nt�tt�k el – v�laszolt a gondolkod� ork helyett Cissy.

-         �rtem – mosolygott a n�, majd hozz�m fordult: - �s te, fiatal �r, merr�l j�tt�l? Ne vedd s�rt�snek, de m�g sohasem tal�lkoztam hozz�d hasonl�val.

Ekkor hatalmas gomb�cot �reztem a torkomban. Nem tudtam v�laszolni. Csak �ltem ott, �s b�multam a n�t, aki halkan kuncogott rajtam.

-         Nem kell sz�gyenl�sk�dn�d – b�gta, azt�n megfogta a kezemet.

Megremegtem. A keze egyszerre volt forr�, mint a t�z, �s hideg, mint az �jszaka a sivatagban. Hirtelen furcsa eml�kk�pek jelentek meg a szemem el�tt. L�ttam a b�ty�mat gyermekk�nt, �s �gy, ahogy hal�lom el�tt utolj�ra l�ttam, l�ttam ap�nkat, Tutanhamon anyj�t, a testv�reinket, a palot�t, �s v�g�l egy n�t, akit nem tudtam beazonos�tani. Hi�ba kutattam eml�keim k�z�tt, nem tudtam, hogy ki az. Rongyos ruh�t viselt, arc�n k�ts�gbees�s �lt. Egy csecsem�t szorongatott a karj�ban, �s besz�lt valakivel. D�h�s volt �s f�lt. A gyerek s�rva fakadt. � szorosabban �lelte mag�hoz, de a kiab�l�st nem hagyta abba…

-         Szeg�ny, kisfi�, szeg�ny �rva gyermek…

Kinyitottam a szemem. Egy szob�ban voltam, �s lentr�l, a padl� al�l hallatszott a kocsma zaja. K�nyelmes �gyban fek�dtem, betakarva, �kszereim �s ruh�im egy sz�ken az �gyam mellett. Fel�ltem, �s megpillantottam a mellettem �l� Aredhelt.

-         Ne s�rj, kicsim – b�gta, �s �t�lelt.

Megt�r�ltem a szememet, �s nem kis meglepet�semre k�nnyeket tapintottam. Nem eml�keztem, hogy ker�ltem ide, �s hogy mi�rt ez a n� van mellettem. �s a legf�bb k�rd�s: mi�rt besz�l �gy velem, mint egy kisgyerekkel?

-         Mi�rt…

-         Csitt! – kuncogott halkan, �s kiss� eltolt mag�t�l, hogy a szemembe n�zhessen.

-         De… De h�t mi�rt… mi t�rt�nt? – b�ktem ki nagy nehezen. Teljesen �ssze voltam zavarodva. 

-         El�jult�l az asztaln�l – magyar�zta Aredhel, �s megsimogatta az arcomat. – Biztosan a kimer�lts�gt�l. R�gen �t�n vagy m�r.

-         Hol vannak a bar�taim?

-         M�g lent a kocsm�ban. De te ne f�lj, �n itt maradok veled. Majd �k is f�lj�nnek, ha elf�radtak.

Aredhel kedvesen elmosolyodott, azt�n l�gyan visszafektetett az �gyba, �s betakargatott.

-         Pihenj m�g egyet, kicsik�m – sz�lt l�gyan, �s ism�t megsimogatta az arcomat.

-         Mi�rt b�nsz �gy velem? – tettem fel a nagy k�rd�st.

Erre a n� elmosolyodott, �s nyomott egy puszit a homlokomra.

-         H�t nem ismersz meg? – k�rdezte.

Gondolkoztam, n�ztem �t, de hi�ba. Megr�ztam a fejem.

-         H�t persze, hogy nem eml�kszel – r�zta meg a fej�t b�natosan, s l�ttam, hogy szeme sark�ban apr� k�nnycseppek csillognak. – Olyan kicsi volt�l m�g, amikor utolj�ra a karomba z�rtalak.

Ekkor �jra eszembe jutott az a n� a kisgyerekkel, �s hirtelen bel�m nyilallt a felismer�s. Tutanhamon mes�lt r�la, hogy val�j�ban honnan sz�rmazom…

-         Te vagy az any�m? – k�rdeztem halkan.

-         Igen – mosolygott Aredhel, �s �jra �t�lelt. �reztem, hogy a v�lla r�zk�dik a s�r�st�l.

Egyszer�en k�ptelen voltam elhinni. Valahol mindig is v�gytam az anyai szeretetre, de most, hogy itt volt, egy kiss� megr�m�ltem. Furcsa �s ismeretlen volt sz�momra.

-         Hogyan ker�lt�l ide? – k�rdeztem, mert kezdett kellemetlenn� v�lni a helyzet, hogy ez a n�, aki val�j�ban az any�m, engem �lelget, �s k�zben zokog.

-         Ahogyan te, fiam – most f�lemelte a fej�t, �s az arcomba n�zett.

-         Meghalt�l? – t�tottam el a sz�mat.

-         Igen – felelt Aredhel, vagyis any�m. – De nem sz�m�t. Csak az a fontos, hogy v�gre egy�tt lehet�nk.

Megr�ztam a fejemet. Ez nekem t�l sok volt. Nem tudtam, hogyan k�ne viselkednem, �s azt sem, hogy s�rjak, vagy nevessek. Egyr�szt �r�ltem, hogy egy�tt lehetek a val�di any�mmal, aki minden jel szerint szeret engem, nem �gy, mint az, akit mindig is any�mnak hittem. M�sr�szt viszont szomor� voltam a hal�la miatt, �s az�rt a rengeteg id��rt, amit elvesztegett�nk.

-         M�g a nevedet sem tudom – sim�tott v�gig az arcomon any�m.

-         Thotmesz – feleltem.

-         Sz�p n�v – mosolygott. – Illik hozz�d. �s mes�lj, mi t�rt�nt veled ennyi �v alatt?

-         Nem is tudom, hol kezdjem – gondolkoztam. – A b�ty�m elmes�lte, hogy…

-         A b�ty�d? – vonta fel sz�p �v� szem�ld�k�t Aredhel.

-         Igen, Tutanhamon a b�ty�m – magyar�ztam. – De csak f�lig. Tudod, ap�m id�sebb fia.

-         Igen, �r� eml�kszem – mosolyodott el anya. – Sz�val, mit mes�lt neked a b�ty�d?

-         Azt, hogy hogyan ker�ltem a kir�lyi palot�ba. Ap�nk, megtiltotta neki, hogy ha � lesz a f�ra�, ak�rmilyen c�met adjon nekem. De � nem tartotta be a szav�t, �s nemr�g kinevezett engem hercegnek.

-         Ez nagyszer�! Folytasd, k�rlek!

-         H�t, ott nevelkedtem a palot�ban, egy�tt tanultam a b�ty�mmal. �t �ves voltam, amikor ap�nk meghalt, �s onnant�l kezdve Tutanhamon uralkodott. � akkor m�g csak kilenc �ves volt, de szerencs�re Horemheb �s Ay sokat seg�tettek neki. Miut�n a b�ty�m kinevezett engem hercegnek, �jszaka valaki r�m t�madott, �s ut�na m�r nem eml�kszem. Itt �bredtem fel a Kentaurok Erdej�ben. Ott tal�lkoztam Cissyvel, tudod, azzal a sz�p, v�r�s haj� l�nnyal, �s Netetoirral, a kentaurral.

-         �s az orkok?

-         �vel�k csak n�h�ny napja.

Arr�l nem mes�ltem neki, hogy voltak�ppen mi�rt is vagyok most itt. Nem akartam, hogy agg�djon miattam.

-         �s te, any�m? – k�rdeztem, a k�v�ncsis�gt�l l�ngol� arccal.

Aredhel elmosolyodott, megsimogatta az hajamat, s csak azt�n v�laszolt: - R�g�ta �lek ezen a f�ld�n. Van egy gy�ny�r� kast�lyom egy nagy erd�ben. Szerintem te is �lvezni fogod.

-         Mi? – h�kkentem meg, azt�n �szbe kaptam, �s bocs�natk�r�en pislogtam. – Ne haragudj, de hogy �rted azt, hogy �lvezni fogom?

-         H�t �gy, hogy hazaj�ssz velem.

-         De �n nem mehetek most veled – r�ztam szomor�an a fejem.

-         �s m�gis mi�rt nem? – Aredhel tov�bbra is mosolygott.

-         Mert a bar�taimmal kell maradnom.

-         �h – legyintett a n�. – Biztosan nem b�nn�k, ha egy kev�s id�t n�lam t�lten�l.

-         Nem lehet – r�ztam a fejem. Valahogy f�jt ellent mondanom neki. �gy �reztem, hogy hirtelen elnehez�l�k. M�sra sem v�gytam, mint hogy vele menjek, �s pihenjek. Nyugalmat akartam �s az any�mat. Semmi kedvem nem volt Cissyvel, Netetoirral �s az orkokkal rohang�lni a nom�dok ut�n. De mindezek ellen�re m�gis tartani akartam magam az �g�retemhez.

-         De h�t mi�rt nem? – Aredhel hangja megremegett, �s arc�n k�ts�gbees�s �s b�nat jelent meg.

-         Mert vel�k kell mennem – nem b�rtam tov�bb, el�t�rtek a k�nnyeim.

-         Jaj, kicsik�m! – �lelt �t szeretetteljesen any�m, azt�n lassan ringatott, mint egy kisdedet. – Ne s�rj, ne s�rj! Itt vagyok, �s vigy�zok r�d… Ha nem akarsz vel�k menni, akkor velem maradhatsz.

-         Musz�j – ny�gtem ki nagy nehezen. – �g�retet tettem.

Any�m eltolt mag�t�l, de a v�llamat nem eresztette, �s m�lyen a szemembe n�zett. L�ttam, hogy � is s�r, de azt�n vett egy m�ly leveg�t, �s sz�ja mosolyra h�z�dott.

-         Ha �gy gondolod, az is j� – sz�lt. – L�tom, m�r majdnem f�rfi vagy. Ha a szavadat �llod, b�szke lehetek r�d. �s �g�rd meg, hogy nem �rulod el senkinek, hogy ki vagyok!

-         De h�t mi�rt? – k�rdeztem.

-         Ezt nem mondhatom el – mosolygott sejtelmesen. – De ezt mindenesetre tedd el!

Azzal beny�lt ruh�i red�i k�z�, �s egy v�kony l�ncot h�zott el�, melyen egy apr� v�r�s r�zs�t form�z� med�l l�gott. A nyakamba akasztotta, s elcsod�lkoztam, hogy milyen gy�ny�r�. El sem tudtam k�pzelni, hogy mik�nt munk�lt�k meg azt a kis k�vet ilyen apr�l�kosan.

-         Ez egy k�l�nleges nyak�k – magyar�zta anya. – Ha valami baj van, vagy meggondoltad magad, csak �rintsd meg, koncentr�lj r�m nagyon er�sen, �s �n m�r indulok is hozz�d.

-         K�sz�n�m – motyogtam.

-         Ne k�sz�nd – b�gta Aredhel, azt�n l�gyan visszanyomott az �gyra. – Most aludj, kicsim, f�radt vagy- azzal homlokon cs�kolt, �s �n belezuhantam egy kellemes, nyugodt �lomba.