***

Kellemetlen �rz�ssel fek�dtem le aludni. �gy �reztem, hogy siker�lt csal�d�st okoznom a kentauroknak �s magamnak egyar�nt. Hirtelen z�dult r�m annak a tudatnak a s�lya, hogy ugyanolyan ember vagyok, mint ak�rki m�s. Egyiptomban eg�sz �letem sor�n azt sulykolt�k bel�m, hogy �n k�l�nleges vagyok, mert, ahogy b�ty�m, ap�m �s az eg�sz uralkod�h�z, �n is az istenekt�l sz�rmazom.

            Most v�gre felny�lt a szemem, �s m�r l�tom, hogy csak az�rt nem viselkedtem olyan k�z�ns�gesen, mint a t�bbi gyerek, mert a palot�ban �ltem, �s most, hogy kiker�ltem onnan, ugyanolyan vagyok. S�t, sokkal rosszabb.

            Vetettem egy pillant�st a n�h�ny l�p�sre t�lem hever� l�nyra. Nem aludt. Bebugyol�lta mag�t a pokr�cokba, amit a kentaurok adtak, �s b�multa a csillagokat. Szerettem volna megsz�l�tani, mert �gy �reztem, bele�r�l�k, ha valakivel nem besz�lhetek az �rz�seimr�l, de nem tudtam, hogyan kezdhetn�k bele. Tal�n bocs�natot k�ne k�rnem t�le, de ennyi er�vel � is megtehetn� ezt a l�p�st fel�m.

            V�g�l �gy d�nt�ttem, ink�bb a nem messze t�l�nk pihen� Netetoir t�rsas�g�t v�lasztom.

-         Mi b�nt ennyire Egyiptom Fia? – k�rdezte, amikor mell� l�ptem.

Egy p�r pillanatig csak �lltam, �s gondolkoztam, majd �gy sz�ltam: - Nem r�m v�rtatok, igaz?

-         Szeretn�m azt hinni, hogy te vagy az, akir�l a j�slat sz�l – felelt a kentaur, azt�n s�hajtott egyet. – De kezdem azt hinni, hogy t�vedt�nk.

Elszorult a torkom. Ez az �szintes�g megd�bbentett. Arra sz�m�tottam, hogy biztos�t a fel�l, hogy �n vagyok az a nagy h�s, �s ezzel valamelyest enyh�ti a lelkemen t�tong� sebet.

-         �n… - motyogtam halkan. – Sajn�lom.

A kentaur h�rtelen elmosolyodott.

- Bevallom, �n az�rt legbel�l �gy �rzem, hogy nagy tetteket v�rhatunk t�led.

- Mondd, Netetoir – v�ltottam t�m�t, ahogy siker�lt kiss� megnyugodnom. – Mi�rt f�ltitek ennyire a nom�dokat?

- Itt nem csak a nom�dokr�l van sz� – r�zta meg a fej�t Netetoir. – Ha Yaisa v�gzett vel�k, el fog puszt�tani minket �s a t�nd�ket is. Ireth, a v�mp�rkir�lyn� ir�ny�tja az uralkod�t.

- �s mi van a m�sik kir�llyal, akivel Yaisa el�sz�r k�t�tt sz�vets�get?

- Lutan meghalt – itt hirtelen elkomorodott. – Senki sem tudja pontosan, mi t�rt�nt, de �n �gy v�lem, hogy Yaisa keze van a dologban. Most � az egyed�li uralkod� oldal�n a v�mp�rkir�lyn�vel.

- �s mit k�v�ntok t�lem?

- Egys�gg� kell kov�csolnod a t�nd�ket, a nom�dokat, a kentaurokat �s esetleg a farkasokat. De ezt m�r tudod…

 - Mes�lj nekem a t�bbi n�pr�l! – k�rleltem a kentaurt. – Mik azok a v�mp�rok? Annyit besz�lsz r�luk, de fogalmam sincs, hogy val�j�ban kicsod�k.

- Ink�bb menj vissza aludni! – intett le Netetoir. – K�s�bb is r��r�nk m�g erre.

- De �n most vagyok r� k�v�ncsi! – er�sk�dtem. – Hogy v�rod t�lem, hogy elinduljak egy ekkora �tra an�lk�l, hogy b�rmit is tudn�k err�l a k�l�n�s helyr�l?

- Figyelj, k�ly�k! – n�zett r�m szigor�an. Tal�n azt hitte, hogy megijeszthet ezzel a n�z�ssel. Ha igen, akkor nagyot t�ved… - �g�rem, mindent el fogok neked mes�lni, de most m�r t�nyleg menj vissza, mert holnap nagyon hossz� utat kell megtenn�nk, �s kipihentnek kell lenned neked is �s nekem is.

- Ezzel nem fogsz ler�zni – h�ztam �ssze a szemem.

- H�t j� – b�lintott. – Ha akarod, akkor csak �llj itt, �n viszont lefekszem, �s alszom – azzal ott helyben leheveredett, �s r�lam t�bb� nem vett tudom�st.

            S�rt�d�tt k�pet v�gva m�sztam vissza fekhelyemre, �s k�zben d�h�sen f�jtattam. Ak�rhogy is, m�g mindig nem tudtam elviselni, ha valaki ellentmond nekem.