Skarsnik Skarfang, az orkok po�t�ja

Bizony neh�z a dolga a k�lt�nek, ha egy rusnya ork k�p�ben volt k�nytelen vil�gra j�nni, hiszen e n�p k�ztudottan nem rajong a m�v�szetek�rt.

-                          H�lye vagy, fiam! A ty�kok k�ltenek, de azok is csak toj�st – mondogatta mindig az �reg Skarfang, Skarsnik Skarfang apja, de fia k�ptelen volt le�llni a r�mfarag�ssal.

Az orkok falvak lerohan�s�val �s kifoszt�s�val foglalatoskodtak, �gy sajnos nem �rtek r�, hogy meghallgass�k po�t�juk verseit. Skarsnik Skarfang m�g abba is beleegyezett volna, ha a t�bbiek csak elolvass�k, este a f�klyaf�nyn�l, �m rim�nkod�sa s�ket f�lekre tal�lt.

Ha valamelyik�k, ak�r v�letlen�l is, de r�vetemedett volna, hogy elolvassa a remekm�veket, kem�ny sziklafalba orrolt volna, ugyanis nagyon kev�s �r�stud� orkr�l sz�moltak be a kr�nik�sok.

Skarsnik Skarfang ifj� kor�ra olyannyira elkeseredett, hogy egy sz�p nap �sszeszedel�dzk�d�tt, �s elindult vil�gg�, h�tha egy m�sik, az �v�n�l magasabb kult�r�val rendelkez� n�p majd meg�rti r�mekbe foglalt szavainak �rtelm�t, �s nem hurrogj�k le m�r az el�tt, hogy kinyitn� a sz�j�t.

B�cs�t vett sz�l�faluj�t�l, gyermekkori pajt�sait�l, sz�leit�l, azt�n elindult, �s m�g csak vissza sem n�zett. Lelk�t s�lyos f�jdalom �lte meg. Kit�r�lt egy k�nnycseppet a szeme sark�b�l, majd a fityeg� takonycseppet is az orra hegy�r�l, azt�n f�ln�zett a k�k �gre �s m�lyet s�hajtott.

            Az id�j�r�s is mintha csak g�nyol�dni akarna a szerencs�tlen k�lt�vel. A nap h�t�gra s�t�tt, �s az eget vid�m b�r�nyfelh�k tark�tott�k. Olyan volt, mintha minden �rajta vigyorogna oly nagyokat.

             Skarsnik Skarfang nem tudott a term�szettel egy�tt der�lni. M�r csak az�rt sem, mert nem szerette, ha �rajta nevetnek. Nincs abban semmi vicces, ha valaki k�nytelen megv�lni a n�p�t�l az�rt, mert � sokkal t�bb n�luk. Tehet � r�la, hogy azok a bunk�k nem �rtenek a m�v�szet nyelv�n? Nem.

            T�bb nap, s �jszaka telt el, mire Skarsnik Skarfang k�r�l v�ltozott a t�j. �jszaka volt. El�tte a sz�les foly� hull�main csillogott a Hold f�nye, azon t�l pedig apr� „gyertyal�ngok” vil�g�tottak, s a k�lt� �gy becs�lte, hogy egy f�l �ra alatt el�rheti azoknak a forr�s�t. B�tor volt, hiszen nagyon j�l tudta, hogy ezt a vid�ket emberek lakj�k, s az emberek vev�k a m�v�szetre. M�r bizsergett a belseje, ha arra gondolt, hogy v�gre elismerik.

            Val�ban �gy volt, ahogy j�solta: f�l �ra alatt be�rt egy apr� faluba, �s az els� �p�let ajtaja f�l�tt l�g� c�g�ren bar�ts�gos, sz�vet merenget� felirat fogadta.

-                          D�gl�tt Teh�n Fogad� – olvasta fennhangon Skarsnik Skarfang, �s ahogy szeme lejjebb siklott, megl�tta az ajt�ra sz�gezett c�dul�t, melyen a k�vetkez� sz�veg �llt:

Kedves erre j�r�k!

A D�gl�tt Teh�n Fogad� a mai napon nem fogad vend�geket, mert az eg�sz Kir�lys�g legkiv�l�bb k�lt�i tartanak tal�lkoz�t. Meg�rt�seteket k�sz�n�m!

A fogad� tulajdonosa:

Rorugaen Aelnil

Az orkok po�t�j�nak sz�ve nagyot dobbant. Itt a lehet�s�g, hogy megmutassa orsz�g-vil�gnak, hogy mekkora tehets�ggel �ldotta meg Gorgaya*. Megigaz�totta legeleg�nsabbnak v�lt ruh�j�t, amely ugyan kiss� elhaszn�l�dott a hossz� �t alatt, �s kopog�s n�lk�l bel�pett az ajt�n.

Odabent riadt tekintetekkel tal�lkozott. Mindenhol emberek �ltek az asztalok k�r�l, �s finom k�ztart�ssal kortyolgatt�k italukat, �m amint megl�tt�k az orkot, r�m�lten pislogtak fel r�.

-                          Uram! – l�pett oda hozz� egy ny�z�ge �regember. Kez�t koszos k�t�ny�be t�r�lte, amib�l a k�lt� arra k�vetkeztetett, hogy bizony csakis � lehet Rorugaen Aelnil. – Uram, t�voznod kell, ma csak k�lt�ket fogadunk…

Skarsnik Skarfang erre elr�h�gte mag�t: - De h�t �n is k�lt� vagyok!

            Erre akkora hangzavar t�madt a kis helyis�gben, amekkora m�g a kocsmai vereked�sekkor is csak a legdurv�bb pillanatokban szokott. Az ork hirtelen nem tudta, kinek feleljen, kinek keverjen le egy pofont, ez�rt ink�bb csak �llt ott csendben a zavarodotts�g k�zep�n, ak�r egy �si k�oszlop a vihar tombol�sakor.

            Azt�n, amikor a vihar csendes�lni l�tszott, egy j�k�p� fiatalember emelkedett fel a hely�r�l, �s komoly arccal n�zett az �jonnan �rkezettre. Mindenki elhallgatott, �gy a f�rfinek nem kellett meger�ltetni a hangsz�lait, hogy mondand�ja eljusson mindenkihez.

-                          �n m�g egyetlen orkr�l sem hallottam, aki j� lett volna a versek, vagy ak�rmelyik m�v�szeti �g ter�n. Az �n nevem Ewim. �n vagyok a Keleti Kir�lys�g k�lt�inek feje. Bevallom, k�v�ncsi vagyok arra, hogy mit produk�lhat egy magadfajta, �gyhogy k�rlek, oszd meg vel�nk legszebb versedet!

-                K�sz�n�m a lehet�s�get – hajolt meg az ork po�ta.

Ezut�n beny�lt a zseb�be, hogy el�h�zza a kis pergamendarabot, amire kedvenc k�ltem�ny�t �rta fel egykor. Kihajtogatta, megk�sz�r�lte a tork�t, azt�n fennhangon szavalni kezdett:

Shakgul hrgerkhl

Mrrrghakhhrag rahhkhr greakkrh

Reghlktr hkrakth hra

Kraghkgra Ghraakhar krgearkh

Kegtgral shagth kha.

Shakgul sharkshal reghastalrh

Mgrahkal shakghal ra

Hargthurt kharsthal hrtagtastan

Shakgul shats…

Szeg�ny Skarsnik Skarfang nem tudta v�gigmondani a verset, mert a m�sodik versszak v�ge m�r nem hallatszott a t�m�rdek fujj-ol�st�l. Ah�nyan voltak a k�lt�k, annyif�lek�ppen �tkozt�k az orkok �sszet�rt lelk� po�t�j�t.

            Skarsnik Skarfang nem sz�lt egy sz�t sem. �sszegy�rte a pap�rt �s egy laza mozdulattal a kandall�ba haj�totta. Lass�, b�natos l�ptekkel indult kifel� a vend�gl�b�l, �s miut�n bev�gta maga m�g�tt az ajt�t, elindult a sebesen rohan� foly� fel�.

            Senki sem hallott t�bbet az ork po�t�r�l, de nem is b�nt�k, hiszen nem �rtett�k az orkok nyelv�t, �s �gy nem is �rthett�k meg Skarsnik Skarfang csod�latosan sz�p vers�t, amely tal�n a legszebb volt a N�vtelen Vil�g** �sszes k�ltem�nye k�z�l.

V�GE

*Gorgaya: var�zsl�n�, aki megteremtette az orkokat.

**N�vtelen Vil�g: az �ltalam teremtett fantasy vil�g.