Prol�gus

K�l�n�s este volt ez a f�ra� sz�m�ra. K�l�n�s, s egyben felett�bb bosszant�. Egy parasztle�ny l�pett szent sz�ne el�, �s egy csecsem�t tartott a karj�ban, akir�l azt �ll�totta, hogy az uralkod� nemzette.

            A papok �s a szolg�k egyszerre nevettek fel. A l�ny pimasz volt, de igazat sz�lt. A f�ra� tudta, de nem hagyhatta, hogy egy ilyen dolog foltot ejtsen a becs�let�n.

- B�tor vagy, le�nyom! – emelkedett fel a tr�nr�l, �s m�ly zeng� hangon sz�lt. – B�tor vagy, hogy ily hazugs�ggal a sz�nem el� mersz �llni.

- �n nem hazudok! – ki�ltotta a m�regt�l kipirult arc� n�, �s a kisdedet a magasba emelte. – � a te fiad!

- Sz�gyenletes! – ki�ltotta az egyik f�pap, �s a l�nyra mutatott. – Hogy van ennek a n�nek b�r a k�p�n, hogy ezzel v�dolja az �l� H�ruszt*?

- Hal�l r�! – ki�ltott�k t�bben is.

- Hal�l r� �s a gyermekre! – �gy a f�pap.

A f�ra� vetett egy sajn�lkoz� pillant�st egykori kedves�re, �s intett az �r�knek, hogy vigy�k el.

            A n� a f�ra�hoz rohant, �s a l�ba el� tette a gyermeket, aki, miut�n anyja elengedte, keserves zokog�sba kezdett.

- Kicsik�m… - a n� k�nnyei eleredtek. Az �r�k ekkor elkapt�k mindk�t karj�t, �s elr�ncig�lt�k onnan.

            Egy harmadik �r felkapta a m�g mindig b�g� kisgyereket, azt�n meghajolt a f�ra� el�tt, �s megfordult, hogy a kisdedet anyja ut�n vigye a kiv�gz�helyre.

            �m ekkor egy gyermek l�pett a hatalmas uralkod� el�.

-         Apa! – sz�lt a fi�cska. – Mi�rt viszi el az �r a kisbab�t?

-         Tutanhaton** – n�zett r� komoran a f�ra�. – Ez nem tartozik r�d. Most menj vissza a szob�dba.

-         De apa!

-         Nem, fiam!

-         Apa! – a kisfi� szem�b�l potyogni kezdtek a k�nnyek. – Apa! Ne �lj�k meg a kisbab�t! Ne �lj�k meg a kisbab�t!

A f�ra� len�zett a l�bai el�tt zokog� gyermekre, majd sz�ve megesett rajta, �s visszah�vta az �rt. Az visszat�rt, s a gyermeket az uralkod� kez�be adta. A f�ra� felemelte, �s alaposan megn�zte mag�nak a „fi�t”. Most, hogy k�zelebbr�l l�tta, meg kellett �llap�tania, hogy val�ban hasonl�t �r�. Melegs�g j�rta �t a sz�v�t, de �rzelmeit nem mutathatta ki. V�g�l rideg hangon �gy sz�lt:

- J�l van, te kis b�g�masina! �letben maradhatsz, de ezt csak a hercegnek k�sz�nheted.

            Ek�zben a herceg, Tutanhaton sz�ja sz�les mosolyra h�z�dott. Apja egy int�ssel mag�hoz hivatta az egyik dajk�t, �s a kisfi�t a kez�be nyomta. Mindig is szeretett volna egy �csik�t, �s most l�m, meg is kapta.

            A n� megfogta Tutanhaton kez�t, �s a k�t gyermekkel visszat�rt a fi� szob�j�ba. Az �gyra fektette a kisbab�t, az id�sebb gyerek pedig f�lm�szott mell�.

- �n m�r tudom, mi lesz a neve! – sz�lt mosolyogva.

- Ugyan m�r! – intette le a dajka. – Te nem adhatsz neki nevet.

- De, adhatok! – er�sk�d�tt Tutanhaton. - � az eny�m, �gyhogy �n adok neki nevet – Itt tartott egy kis hat�ssz�netet, majd �gy folytatta: - Thotmesznek fogom h�vni.

*Az �kori Egyiptomban a f�ra�t az �l� H�rusznak tartott�k. � volt az, aki eltemette az el�z� f�ra�t, aki ez�ltal "Ozirissz�" v�lt. H�rusz Oz�risz fia volt.
**Ehnaton f�ra� Atont tisztelte a legink�bb az istenek k�z�l. Innen sz�rmazik az unok�ja, Tutanhaton neve. Nev�ben benne van Aton neve: Tut-anh-aton, azaz Aton F�ldim�sa. A f�ar� k�s�bb nev�t megv�ltoztatta Tutanhanmonra (Amon F�ldi M�sa). Egy�bk�nt val�sz�n�leg nem ez volt Tutanhamon gyerekkori neve, hiszen a koron�z�skor �j nevet kap. Sz�val ekkor vehette fel a Tutanhaton nevet. Beismerem, hogy amit �r�k az pontatlans�g, de rem�lem ez nem fogja senkivel megut�ltatni a t�rt�netet. Mindenesetre sz�ltam, hogy tudjatok r�la.