Ha meghalsz



– NEEEEEEE! – egy f�jdalommal teli, �les, hangos, n�i sikolt�s hallatszott.

A Roxmortshoz k�zeli Szellemsz�ll�s ter�let�n hatalmas csata d�lt; a v�gs� �sszecsap�s. Bellatrix �ppen az egyik roxforti tan�rral harcolt, amikor hirtelen ur�ra n�zett. Nem tudta, mi k�szteti erre �ppen a harc k�zep�n, de odapillantott, �s egy�ltal�n nem erre a l�tv�nyra sz�m�tott; a S�t�t Nagy�r ugyanis egy ellens�ges �tok hat�s�ra �pp mozdulatlann� dermedt, majd h�ttal a f�ldre esett, �s nem mozdult t�bbet.

A boszork�ny ekkor ki�ltott fel. Nem �rtette, mi t�rt�nhetett; a Nagyurat nem lehet csak�gy meg�lni! Nem, ezt lehetetlennek tartotta. M�g elk�b�tani is k�ptelens�g. De a szem�nek hinnie kellett. D�bbenete azonban nemhogy nem m�lt el, de meg is b�n�totta �t; a gondolatait �s a test�t is. Azt�n �szbe kapott: nem hagyhatja itt a Nagyurat, m�g a v�g�n meg�lik...

L�lekjelenl�te nem veszett el teljesen; odafutott Voldemorthoz, lehajolt hozz�, er�sen megszor�totta a karj�t, majd elhoppan�lt vele...

Egy s�t�t erd�be �rkeztek. Bellatrix els� dolga volt, hogy megvizsg�lja ura �llapot�t.
A k�bulatb�l egy m�sodperc alatt fel tudja �leszteni, �s ut�na minden �jra rendben lesz. Nemsok�ra mehetnek vissza harcolni, �s most biztosan gy�zni fognak.
Amint azonban r�n�zett Voldemortra, r�j�tt, hogy valami nagyon nincs rendben. A var�zsl� szemei nyitva voltak ugyan, de a tekintete �veges, �res volt, �s a f�rfi tov�bbra is mozdulatlanul fek�dt.

Nem, az lehetetlen! – ez volt az els� gondolat, ami Bella fej�ben megfordult. Az nem lehet, hogy a S�t�t Nagy�r meghalt! Egy�ltal�n ki �lhette meg? Az aurorok nem haszn�lnak f�benj�r� �tkokat. Ez egyszer�en k�ptelens�g, nevets�ges m�g a felt�telez�s is, hogy...
M�gis, ahogy l�tta maga el�tt fek�dni ur�t, az �let legkisebb jele n�lk�l, be kellett l�tnia, hogy ez nem lehet csak egy �jul�s. Kezdett teljesen k�ts�gbe esni. �vek, tal�n �vtizedek �ta nem s�rt, de most elkezdtek folyni a k�nnyei.
– Nagyuram, mindj�rt seg�tek. Mindj�rt megsz�ntetem az �tkot, ak�rmi is ez – besz�lt halk, s�r�st�l elf�l� hangon Bellatrix. – Visszamegy�nk harcolni, legy�zz�k �ket, Uram, �s v�gre az �n� lesz a hatalom! Minden rendben lesz...

A n� Voldemortra szegezte a p�lc�j�t, �s elmondott egy ellen�tkot k�bulat, eszm�letveszt�s ellen. Nem t�rt�nt semmi. Sem a m�sodik, harmadik, negyedik, �t�dik pr�b�lkoz�sa ut�n...
Most m�r rettenetesen agg�dott, de �sszeszedte mag�t, �s gondolataiban kutatott olyan ig�zetek ut�n, amelyek seg�ts�g�vel fel�bresztheti a var�zsl�t az �jul�sb�l. Esz�be is jutott, nem is egy, sok b�b�j, ki is pr�b�lta mindet, egyre elkeseredettebben pr�b�lkozott, de a var�zslatok tov�bbra sem hatottak.
A k�nnyeit�l m�r alig l�tott.

Tehetetlennek �rezte mag�t, �s legbel�l m�r tudta, hogy val�ban az, �s azt is, hogy mi�rt. B�r nem akarta beismerni, de felesleges volt tov�bb k�zdenie az ellen, ami m�r megt�rt�nt, �s visszaford�tani sem tudja...
Most m�r meg kellett bizonyosodnia r�la, hogy val�ban elveszett-e minden rem�ny... Ujjait a S�t�t Nagy�r nyak�ra helyezte, �s pr�b�lta kitapintani a pulzus�t, de semmit nem �rzett. Azt�n arc�t a f�rfi arc�hoz hajtotta, hogy ellen�rizze, l�legzik-e, azonban ennek sem volt semmi jele.
M�g mindig nem adta fel azonban, hiszen tudta, hogy az � ura m�s... � hatalmasabb volt, mint egy emberi l�ny, meghalni nem tud csak�gy, �s ami m�sn�l a hal�l biztos jele, azt az � eset�ben nem felt�tlen�l lehet bizony�t�knak venni.

Egyetlen �tlete volt m�g: volt egy b�b�j, melynek a seg�ts�g�vel a legkisebb �letjelet is ki lehet mutatni valakiben. Ha m�g nem halt meg a vizsg�lt szem�ly, az ellen�rz�st v�gz� var�zsl� p�lc�j�b�l kis, piros szikr�k pattannak ki, a hal�lt pedig a var�zsp�lc�b�l csordog�l� fekete folyad�k jelzi. Ennek az ig�zetnek az eredm�ny�t k�ptelens�g volt manipul�lni, ez�rt lehetett teljesen biztosra venni, hogy igaz az, amit kimutat.
– Victus signum demonstrate! – mondta ki a var�zsig�t Bella, majd v�rt. V�rta a piros szikr�kat... �r�kk�val�s�gnak t�n� m�sodperceken kereszt�l nem t�rt�nt semmi, azt�n a p�lc�j�b�l fekete sz�n� anyag folyt ki...

Bellatrix egy pillanatra teljesen lemerevedett, majd kiejtette kez�b�l a var�zsp�lc�j�t.
– NEEEEEEEEEEM!!! – F�jdalmas ord�t�s t�rt ki bel�le. Most m�r nemcsak k�nnyezett, s�rni kezdett, majd a S�t�t Nagy�r mellkas�ra hajtotta a fej�t, �s f�kezhetetlen�l zokogott tov�bb...

***

M�r h�rom nap telt el az�ta, hogy Bella elhozta a Nagyurat a csata helysz�n�r�l.
Az�ta is itt volt vele, szinte el sem mozdult mell�le. Annyi ereje m�g volt, hogy fa�gakb�l, levelekb�l valamif�le hajl�kot csin�ljon, amit egy-k�t b�b�j seg�ts�g�vel v�zhatlann� �s melegg� var�zsolt. Itt helyezte el Voldemort holttest�t. Nem s�reml�knek sz�nta ezt, �gy gondolta, k�s�bb majd egy fens�ges kript�ba temetve hagyja itt nyugodni, de nem most... M�g itt akart lenni vele, nem akarta elhagyni �t. Vagy ink�bb nem volt k�pes r�, �s nem is a Nagy�r miatt, hanem saj�t maga miatt. Tudta, hogy nincs tov�bb, tudta, hogy meghalt, m�gis k�ptelen volt felfogni, hogy v�ge mindennek. Mert ha Voldemort mag�ra hagyta a hal�lfal�it, hogyha mag�ra hagyta �t, Bellatrixot, akkor az azt jelenti, hogy minden elveszett.

Bell�t �vtizedek �ta nem �rdekelte semmi m�s, csak hogy a S�t�t Nagyurat szolg�lhassa, �s hogy a k�zdelem legv�g�vel egy �j �let kezd�dj�n sz�mukra, ahol �lvezhetik a var�zsl�t�rsadalom feletti ir�ny�t�st, a gy�zelmet, amelyet kiharcoltak maguknak.
A h�bor� befejez�d�tt, de � sosem gondolta volna, hogy �gy z�rul majd le. Az esz�be jutott, hogy � esetleg meg fog halni, de � ezt �r�mmel v�llalta volna, hiszen meghalni csak �gy lett volna �rdemes: a Nagy�r�rt harcolva.
Az azonban meg sem fordult a fej�ben, hogy ura nem nyeri meg ezt a k�zdelmet, azt pedig v�gk�pp nem hitte, hogy meg is fog halni...

Az�ta nem tudott semmi �rtelmeset tenni, de m�g gondolni sem. Csak az j�rt a fej�ben, hogy ez nem t�rt�nhetett meg, valaki egy undor�t� tr�f�t �z vele, vagy hogyha ez m�gis igaz, akkor vajon mit csin�lhat? Mi �rtelme maradt az �let�nek a Nagy�r n�lk�l? � volt minden, �s ha elment, akkor az � �let�nek sincs m�r �rtelme. Nem voltak c�ljai Voldemort n�lk�l, csak neki �lt, ��rte tett mindent, �s most, hogy elvesz�tette �t, a saj�t �lete is hi�baval� volt m�r...
Mintha nem is � lett volna, hiszen � er�s, c�lrat�r�, akaratos, akit az �rzelmek nem akad�lyozhatnak semmiben. De hogy lehetett volna �nmaga ilyen vesztes�g ut�n? A S�t�t Nagy�r elt�voz�sa nemcsak a f�rfi hal�l�t jelentette, hanem Bell��t is, akinek a lelk�ben m�r nem maradt semmi, csak a k�ts�gbees�s, szomor�s�g, gy�sz, tehetetlens�g, �rdektelens�g. �s egy kis rem�ny.
Mert am�g napokon kereszt�l ott fek�dt a Nagy�r mellett, hagyta mag�n eluralkodni a f�jdalmas �rz�seket, �s �tadta mag�t a s�r�snak, addig valahol, nagyon m�lyen a sz�v�ben, hitt olyan lehetetlen felt�telez�sekben, minthogy ez csak egy �tok; ez nem is t�rt�nt meg, csak valaki egy ront�st k�ld�tt r�, amit�l ilyen t�vk�pzetei t�madtak..., esetleg ez csak egy r�m�lom, �s minden este �gy aludt el, hogy rem�lte, miut�n reggel fel�bred, minden �gy lesz, mint r�gen...

***

Bellatrix m�r hetek �ta alig mozdult el Voldemort mell�l. M�g mindig nem volt k�pes elmenni. Hiszen a f�rfi is ott volt m�g. Nem ment el; k�s�rtette a n� �lmait, jelen volt a val�s�gban is; �rezte Bella. Aki egyszer�en nem tudott m�st tenni, akinek nem volt ereje m�shoz, mint fek�dj�n a Nagy�r mellett, �s szor�tsa a f�rfi j�ghideg kez�t... Sokszor csak csendben n�zte �t, mik�zben mozdulatlan volt. N�ha k�nnyeit �tj�ra engedve simogatta Voldemort arc�t, de jobb�ra zokogott, olykor, szinte �rj�ngve a f�jdalm�t�l, kiab�lt egykori ur�val, akit �l� emberk�nt v�lt l�tni maga el�tt... Nem �rtette, mi�rt van m�g itt, ha meghalt, ha elhagyta �t, mi�rt nem megy el, �s hagy neki nyugalmat, hogy egyed�l feldolgozza a vesztes�get? Ha pedig m�g mindig itt van, mi�rt nincs itt teljes val�j�ban?
Amikor a f�rfi meg-megjelent, legsz�vesebben odament volna hozz�... Amikor el�sz�r t�madt eff�le l�tom�sa, azt gondolta, v�get �rt a r�m�lom, �s t�nyleg a S�t�t Nagy�r az. De amikor odarohant, a jelen�s szertefoszlott, �s �jra csak a f�rfi holtteste volt ott... Az�ta sokszor t�madt eff�le k�pzelg�se, de nem tudott ellene tenni. Viszont m�r nem ringatta mag�t abba a hitbe, hogy az igazi Voldemort �ll el�tte. N�ha szenvedett ezekt�l a l�togat�sokt�l, n�ha sz�nalmasnak �rezte mag�t, hogy ilyen �r�lt t�vk�pzetei t�madnak.
Sokszor besz�lgetett ezzel a fantom-Voldemorttal, de volt, hogy csak hagyta, hadd �lljon ott, am�g �jra el nem t�nik ez a k�p.

– H�t megint elj�tt? – k�rdezte Bellatrix, mikor egy reggel megint megl�tta, hogy a S�t�t Nagy�r ott �ll nem messze t�le, �s �t n�zi sz�tlanul.
– Ez nem seg�t... – mondta a n� csendesen. – Mennie kell. El kell hagynia engem v�gleg. �n sem akarom, de m�r nem tehet�nk semmit. – K�nnyek gy�ltek a szem�be.
– �s hogyha el kell hagynia, k�rem, menjen! Menjen! – kiab�lta a f�rfi fel�. – �n ezt nem b�rom elviselni. �rzem a jelenl�t�t, m�g mindig... Mi�rt nem hagy b�k�n v�gre?! Menjen, k�ny�rg�m, menjen! – �jra zokog�sban t�rt ki. Levette a szemeit a var�zsl�r�l, aki m�g mindig n�m�n �llt Bellatrix felett, �s r�borult Voldemort �lettelen�l fekv� test�re. Hossz�-hossz� perceken kereszt�l csak s�rt keservesen.
Azt�n abbahagyta, �s a Nagy�r mellkas�ra helyezte fej�t, s csak meredt maga el�, de n�ha r�pillantott a jelen�sre. Egyik kez�t kiny�jtotta fel�, h�tha mag�hoz h�vhatja. De nem t�rt�nt semmi. Az alak tov�bbra is mozdulatlan �s csendes volt.

Bellatrix ekkor r�n�zett kiny�jtott karj�ra, amelybe a S�t�t Jegy volt belev�sve. Az elm�lt hetek alatt a jel sokat halv�nyodott. Bella egy r�vid, ideges nevet�st hallatott.
– Ez m�r sosem fog �jra felizzani, ugye? – K�rd�n n�zett az �rnyra, aki most el�sz�r megmozdult. Alig �szrevehet�en, de a n� l�tta, ahogy nemet int a fej�vel.
– Sejtettem – sz�lt a boszork�ny. Fel�lt, �s simogatni kezdte a karj�ba �getett szimb�lumot. Sok�ig nem sz�lt semmit. Csak gondolkodott. Arr�l, hogy mennyire sokat jelentett neki a hal�lfal�s�g, a Nagy�r szolg�lata, hogy milyen j� d�nt�s volt, amikor bel�pett a var�zsl� sereg�be. Soha nem t�rt�nt vele enn�l jobb dolog, m�sk�pp sosem lehetett volna annyira boldog, mint volt az ut�bbi egy-k�t �vtizedben. M�g az Azkaban is �des szenved�s volt, hiszen ��rte s�nyl�d�tt a rabs�gban, �s tudta, hogy ezt a S�t�t Nagy�r nem hagyja viszonzatlanul. Ahogy azt is tudta, hogy kiszabad�tja �t egyszer. �s �gy is t�rt�nt. Azut�n is – ugyan�gy, mint addig – minden cselekedete a f�rfi�rt volt...

Felemelte a fej�t, hogy megn�zze, elt�nt-e m�r a k�s�rtet. M�g mindig ott volt, �s n�zte a n�t, aki er�tlen�l elmosolyodott, �s ism�t besz�lni kezdett hozz�.
– Eml�kszem, eg�szen r�gen d�nt�ttem el, hogy hal�lfal� akarok lenni... Akkor m�g nem ismertem �nt, csak hallottam tetteir�l. Sokan botr�nyosnak, r�ms�gesnek tartott�k... Bolondok. Sosem �rtett�k, �s soha nem is fogj�k. �n viszont meg�rtettem. �n is harcolni akartam, seg�teni a k�zdelmet, hogy megkaphassa, amit meg�rdemel. Amit csak �n �rdemel meg. De �n is abban a vil�gban akartam �lni, amit �n megteremteni k�sz�lt. Elb�v�lt engem teljesen a szem�lyis�g�vel. A hat�rozotts�g�val, az akarat�val, a sikereivel, vagy a kudarcon val� �tl�p�ssel. Hogy sosem adta fel, hogy mindig tudta, mi a megold�s, a k�vetkez� l�p�s... �s most...? – hangja megremegett.
– Most itt hagyott mindent. Itt hagyta maga m�g�tt a vil�g�t, befejezetlen�l. Az�rt, hogy mi befejezz�k? Nem tudjuk! – ki�ltotta. – Legal�bbis �n nem tudom... – tette hozz� csendesen. – �n az �n szolg�ja voltam, �n mondta meg, hogy mi a feladatom, �s �n a legjobb tud�som szerint teljes�tettem is mindent, amit k�rt. Most is adjon utas�t�sokat! – Megint felemelte a hangj�t. – Most mi�rt nem parancsol semmit?! Nem az�rt van itt?! �n egyed�l nem tudom! – Ism�t csendesen folytatta. – �n n�lk�l nem...
P�r perccel k�s�bb sz�lalt meg csak �jra.
– Bocs�sson meg, kegyelmes uram. F�lreismertem saj�t magamat. Tal�n m�gsem voltam a legh�s�gesebb, legodaad�bb hal�lfal�ja. Vagy az voltam, de amikor �n meghalt, meghalt az a boszork�ny is bennem, aki olyan �llhatatos �s kitart� volt. Hiszen most meg kellene keresnem azt aki, elvette �nt t�lem. Meg kellene �ln�m �t. Ezt tenn� az igazi Bellatrix. Seg�tenem kellene �nt, m�g akkor is, ha m�r nincs itt. Ahogy tettem mindig is. Harcoltam �n�rt, a c�ljai�rt, kitartottam, b�rmi is t�rt�nt, mert tudtam, hogy sz�ks�ge van r�m, hogy a haszn�ra lehetek, �s leszek is. Mindig ott voltam �n mellett. �s m�g most is itt vagyok �nnek... – Hangja egyre er�teljesebb� v�lt. – Csak k�rjen valamit, �s �n megteszem! Besz�ljen hozz�m, b�ntessen, k�nozzon meg, ami�rt ilyen gyenge vagyok! Mondja, hogy azonnal menjek, �s keressem meg azt az �tkozott aurort! �s hogy azut�n folytassam azt, amit nem tudott befejezni! – �jra s�r�sban t�rt ki, �gy folytatta: – Nem is biztos, hogy �n v�gig tudn�m csin�lni. Hiszen �n elt�vozott, maga m�g�tt hagyva az �p�l� vil�g�t, ami�rt mindig is harcolt, �s �gy �n sem tudok tov�bbl�pni. Rab lettem �jra. De most nem a b�rt�nben, hanem ebben a rideg val�s�gban, ami olyan gy�ny�r� lehetne, ha itt lenne, �s k�zdhetn�nk tov�bb a hatalom�rt, a gy�zelem�rt, ami m�r annyira k�zel volt...

Bellatrix kicsit megnyugodott. Tov�bb n�zte a szellem-Voldemortot. Csod�lkozott, hogy m�g mindig itt van. Ennyi ideig nem szokta �t l�tni.
– Mi�rt nem megy el? – k�rdezte. – Mondtam m�r, hogy ez �gy m�g nehezebb. Tudom, hogy �n nincs t�bb�, akkor el kellene mennie. Lassan meg�r�l�k – jegyezte meg t�rgyilagosan. – A r�gi, gy�ny�r�, gy�zelm�nkr�l sz�l� �lmaim helyett az �n arc�t l�tom �jjelente. K�s�rt. A hangj�t is hallom, m�g akkor is, ha soha nem besz�l. �n miatt fogom elveszteni az eszemet. M�r gondolkodni sem tudok j�zanul. Hogyan is tudn�k? Napokon kereszt�l v�rtam, hogy fel�bredek ebb�l a r�m�lomb�l, mire meg�rtettem, hogy ez sosem fog bek�vetkezni, mert �n elment, �s nem j�n t�bbet vissza. �s m�gis visszaj�tt. De ez nem ugyanaz, k�zel sem ugyanaz. Mindig megjelenik itt, �ll n�m�n, n�z engem, nem sz�l semmit, �s hi�ba van itt velem, m�gis egyed�l vagyok.
Ekkor valami esz�be jutott hirtelen.
– Nem az�rt van itt, hogy mag�val vigyen engem is? – k�rdezte szinte lelkesedve. – �n mag�val akarok menni! �gysem tudok �gy �lni! – Fel�llt, �s a jelen�s fel� indult. Kiny�jtotta fel� a kez�t, v�rta, hogy f�rfi megfogja, �s elvezesse a hal�lba �t is. Miel�tt azonban el� �rt volna, a l�tom�s szertefoszlott.

Bella csal�dottan �s k�ts�gbe esetten n�zte a helyet, ahol el�bb l�tni v�lte ur�t. Remeg� l�bakkal visszah�tr�lt p�r l�p�st, majd �jultan esett �ssze.

***

Amikor legk�zelebb fel�bredt, azt vette �szre, hogy a ism�t a S�t�t Nagyurat �t�lelve fekszik. Akinek a k�s�rtete megint ott �llt n�h�ny m�terre t�le.

– Tudja, ez �gy nagyon nem j� – kezdte Bellatrix, miut�n fel�lt. – El tudja k�pzelni, hogy mennyire kegyetlen�l f�j?! – Nem akart s�rni, de k�nnyei v�gigfolytak az arc�n. – Jobban, mint a Cruciatus-�tok. �n is tudom, hogy milyen az, hiszen sokszor megb�ntetett vele. B�rcsak most is az f�jna, ahogy megk�noz. Kev�sb� szenvedn�k, �s azt jelenten�, hogy �l. – Les�t�tte a szemeit, �s �gy folytatta.
– Csal�dnom kellett magamban. Azt hittem, meg�rtettem, amit tan�tott nekem, �s nem tudok �rezni. Legal�bbis nem sok mindent, csak olyan �rzelmeket, amelyek fontosak; diadal, a k�nz�s �r�me, az �n ir�nti tisztelet �s h�s�g... De be kell l�tnom, most belebuktam a feladatba. Hiszen �rzek! Tal�n ilyen er�s �rzelmeim nem voltak eg�sz �letemben. A gy�sz, a szomor�s�g �s a k�ts�gbees�s lassan teljesen eluralkodik rajtam... �s a szerelem... Ha most igaz�b�l itt lenne, tudom, hogy emiatt nagyon d�h�s lenne. Sosem mondtam �nnek �pp ez�rt. �s az�rt sem, mert magamnak sem mertem bevallani. De most m�r mindegy. Most m�r v�ge mindennek... Csak a szenved�snek nem. De ez sosem fog elm�lni. Ahhoz t�l val�di ez a f�jdalom, hogy valaha is elt�nj�n bel�lem, �s a hal�la �ltal t�pett sebeim sem fognak gy�gyulni. Ezen nem v�ltoztat, nem enyh�t az id� sem...

A k�s�rtet megint elt�nt. Bella s�hajtott egyet, majd �jra visszafek�dt a S�t�t Nagy�r teste mell�.
Azt k�v�nta, b�rcsak megint ne �rezne. Arra gondolt, ha m�r a lelke meg lett szaggatva, mi�rt nem lehet kit�pni teljesen? Mi�rt nem �lhet a lelke n�lk�l? Nem akarta ezt a szenved�st, v�get akart vetni ennek valahogy. M�rges volt, hiszen hi�ba volt boszork�ny, m�gsem tudott semmi b�b�jt arra, hogy megb�n�tsa az �rzelmeit. Nem �rtette, mi�rt nem tal�lt fel senki ilyet... M�g a var�zsvil�gban is mindenkinek el kell viselnie az �rzelmeit, ha nem tud uralkodni rajtuk. Eg�szen addig, am�g meg nem hal. �s � meg akart halni, de nem akarta saj�t kez�leg megszak�tani az �let�t. �gy is gyenge, hogy nem k�pes semmire, de az�rt annyira nem vesz�theti el a kitart�s�t, hogy meg�lje mag�t. Ha a f�jdalm�ba belehalna... Az lenne a legjobb.
„ A f�jdalom teh�t okozhatja a hal�lt, a hal�l pedig megsz�nteti a f�jdalmat” – gondolta mag�ban. „Ha nem tudod legy�zni az �rz�seidet, a hal�l az egyetlen, ami feloldozhat al�luk. Vagy egy dementor... Hiszen ez a l�ny kiszippantja az emberekb�l a lelket a cs�kj�val.”
– Ez az, dementorcs�k! – ki�ltott fel.

V�gre esz�be jutott a megold�s! Hiszen a Miniszt�rium emberi m�g mindig �ld�zik, �s biztosan vissza akarj�k z�rni az Azkabanba... Persze ez m�g nem jelenti azt, hogy dementorcs�kra �t�lik, nemcsak fogs�gra, de erre is volt egy terve...

***

F�l �r�val k�s�bb Bellatrix egy fekete kripta mellett �llt. �ssze kellett szednie minden erej�t, hogy s�reml�ket tudjon var�zsolni, de siker�lt. A lehet� legegyszer�bb s�rk�vet csin�lta meg, �gy �rezte, a Nagy�r ezzel lenne a legink�bb el�gedett. Tettei �gyis fennmaradnak, a v�gs� nyughely�t pedig �gysem fogja zavarni senki. Az egyetlen „d�sz�t�s” annyi volt, hogy a s�rfelirat k�r�l egy k�k�gy� siklott folyamatosan Bella m�gi�j�nak a hat�s�ra. A v�set is egyszer� volt:

„A Vil�g Leghatalmasabb Var�zsl�ja – Halhatatlanom”

Bellatrix elv�gzett egy-k�t b�b�jt, mely megakad�lyozta, hogy b�rki is a s�r k�zel�be j�hessen. � volt az els�, aki l�thatta az eml�ket �s az utols� is...

Bella ezut�n egyenesen a M�gia�gyi Miniszt�riumba hoppan�lt. F�nyes nappal volt, ez�rt rengeteg var�zsl� �s boszork�ny tart�zkodott az �p�letben.
Mindenki meglep�d�tt, mikor megl�tt�k a hal�lfal�t, megijedtek, �s t�bben elmenek�ltek. M�sok kivont p�lc�val k�zeledtek fel�.

A n� n�h�ny int�ssel a legt�bbj�kt�l elvette fegyver�ket. Minden f�jdalma ellen�re most nevetni t�madt kedve. Sz�nalmas bolondoknak tartotta ezeket az embereket, hogy itt vannak legal�bb h�szan vele szemben, olyan ellen, aki egyed�l van, �s m�gsem merik megt�madni...
„H�t majd �n elkezdem!” – gondolta mag�ban. „�gyis biztosra kell mennem; nem el�g az azkabani fogs�g; nekem dementorcs�k kell!”
– Crucio! – ki�ltotta, mik�zben p�lc�j�t a hozz� legk�zelebb �ll� f�rfire ir�ny�totta. Az azonban csak megt�ntorodott egy kicsit az �tok hat�s�ra, majd � k�sz�lt a t�mad�sra.
„Mi?!” – k�rdezte mag�t�l Bellatrix, miut�n bemenek�lt egy �res sarokba. – „Mi�rt nem tudok k�nz�s�tkot megid�zni? A mestere vagyok ennek!”
�sszeszedte mag�t, �s kil�pett �jra az el�t�rbe, ahova az�ta m�r n�h�ny auror is �rkezett.
– Crucio! – �v�lt�tte �jra, megc�lozva egy boszork�nyt. A fel� l�vellt k�b�t�-�tkokat m�g ki tudta v�deni, de az � var�zslata m�g mindig nem m�k�d�tt �gy, ahogy kellett volna. T�bbsz�r is megpr�b�lta, egyre nagyobb d�hvel, �s – tal�n �pp emiatt – egyre ink�bb kezdett k�nz�shoz hasonl�tani, amit �ldozataival m�velt.
F�jdalma kicsit al�bbhagyott, �rzett olyasmi diadalt, �lvezetet, mint r�gebben a k�nz�sok alkalm�val, de ez messze nem volt ugyanolyan, �s tudta j�l, soha nem is lesz m�r. Az�rt folytatta. Sorban megk�nzott mindenkit, aki meg akarta t�madni, majd egyszerre abbahagyta.
B�n�t�-�tokkal s�jtott mindenkit, kiv�ve egy aurort, akit k�nozni kezdett. Az �tkot percekig nem sz�ntette meg, csak n�zte mosolyogva, hogy vonaglik a f�jdalomt�l az a szerencs�tlen.
– Fogalmad sincs arr�l, hogy enn�l nagyobb f�jdalom is l�tezik – suttogta maga el�.
– J�l van, Bella – s�gta valaki csendesen a f�l�be.
A n� oldalra n�zett, �s ism�t Voldemortot l�tta maga mellett. Meglep�d�tt kicsit, de az �tkot fenntartotta �gy is.
– Most m�r t�nyleg nem kellene itt lennie – mondta halkan.
– Sz�ks�gem van r�d, Bellatrix – sz�lt a jelen�s, majd szertefoszlott.
Bella v�gre megszak�totta a var�zslatot, �pp mikor a t�bbieken is megsz�nt dermeszt�s hat�sa.
Nem hitte el, amit az el�bb l�tott, hallott... T�nyleg meg kellene halnia? Hiszen a Nagy�r parancsolta ezt neki... Vagy el�g, hogyha csak a lelk�t veszik el?

Ezen nem sok ideje volt gondolkodni. K�r�ln�zett, �s r�d�bbent, hogy egyed�l �ll szemben h�sz-huszon�t aurorral, akik mind p�lc�t szegeztek r�.
– Nem tudom, mi�rt j�tt ide, Mrs. Lestrange, de ezzel a h�z�s�val tal�n m�g egy dementorcs�kot is ki�rdemel! – fenyeget�z�tt az egyik f�rfi.
Bella csak mosolygott. El�gedett volt. N�zte a fel� tart� embereket, �s egy�ltal�n nem f�lt. El�rte, amit akart, �s felesleges lett volna m�r b�rmit is csin�lnia, m�gsem szerette volna abbahagyni a j�t�kot.
– Avada Kedavra! – ki�ltotta �jra, de a p�lc�j�b�l kit�r� z�ld f�ny nem tal�lt el senkit, hanem a k�t auror k�z�tt a f�ldbe csap�dott, �s lyukat �t�tt a padl�ba. Sz�nd�kosan v�tette el a c�lt; m�r nem akart �lni, csak ijesztgetni.
– Stupor! – hallotta t�bb fel�l, �s rengeteg piros f�nycs�v�t l�tott maga fel� rep�lni. N�h�ny el�l lebukott, a t�bbi kiv�dte.
Nem is tudta, mi�rt; megszokta a v�dekez�st. A k�vetkez� pillanatban d�bbent r�, hogy mennyire buta volt. K�zel k�t tucatnyi k�b�t��tok ak�r meg is �lhette volna...
„Mi�rt is ne?” – gondolta mag�ban, majd kil�tt m�g n�h�ny hal�los �tkot, �jra azzal a c�llal, hogy senkit ne tal�ljon el.

Leeresztette a p�lc�j�t. M�r alig l�tta a fel� k�zeled� embereket; csak Voldemort arca lebegett el�tte. G�nyosan felkacagott, mikor az �sszes auror m�r csak k�t m�terre �llt t�le.
– Stupor! – mondt�k ki valamennyien egyszerre a var�zsig�t.
Bellatrix f�l�t s�rtette a kiab�l�s, �s szem�t b�ntotta az �tkok �ltal okozott er�s f�ny, ez�rt kez�t arca el� tartotta, de tov�bbra is csak nevetett.

A sorozatosan er�s �t�sek hat�s�ra megt�ntorodott, majd �sszeesett. A k�rnyezet�b�l m�r semmit sem �rz�kelt.
Egy pillanatra minden els�t�tedett, majd �jra megl�tta a S�t�t Nagy�r arc�t, mely egyre �lesebben bontakozott ki el�tte.
Voldemort kiny�jtotta a karj�t Bellatrix fel�. Bella el�sz�r f�lt elfogadni; azt hitte, a var�zsl� ugyan�gy szertefoszlik majd, mint eddig a l�tom�saiban. De azt�n m�gis k�zelebb ment, �s hagyta, hogy kezeik �sszekulcsol�djanak...
A f�rfi most nem t�nt el mell�le...


"Nem saj�t�thatlak ki, de nem �lhetek n�lk�led. Isten a tan�m, hogy ez�ttal nem k�rek semmit �s k�sz vagyok mindent fel�ldozni. Ha elszak�t t�lem az �let, ha meghalsz egy napon, mit sz�m�t ha szeretsz, a vil�got �n is itt hagyom!"
(Piaf)