Randraug az est�t megint csak iv�szattal t�lt�tte, �m imm�r nem a kapit�ny, hanem a leg�nys�g t�rsas�g�ban. Sz�p id� volt, ez�rt a kis csapat a fed�lzeten kortyolgatott. A f�lork az �sszes alkoholtartalm� italt v�gigk�stolta, amivel a kal�zok k�n�lt�k, �s imm�ron egy cseppet sem b�nta, ha Valina k�nyelmesen az �l�be telepedett.

            A f�rfi m�r azon sem csod�lkozott volna, ha a n�, egy kis cir�gat�s hat�s�ra dorombolni kezd. Mindenestre nem pr�b�lta ki. Fontosabb dolga akadt, ugyanis egy sebhelyes arc� leg�ny akkor�t csapott a h�t�ra, hogy az �sszes rum, amit az ork a sz�j�hoz emelt, a kisasszony nyak�ban k�t�tt ki.

            Ekkor Randraug bed�h�d�tt, �m egy kellemes kis pofozkod�ssal, amit a sebhelyessel produk�lt, levezette a fesz�lts�get.

            Ez id� alatt Arafinwe a haj�korl�tnak t�maszkodva figyelte az esem�nyeket, �s azon t�prengett, mik�pp szerezze mag�nak Valin�t. A szok�sos udvarl�ssal kapcsolatos �tleteit elvetette, hiszen a l�ny annyira bele volt szerelmesedve Randraugba, hogy m�snak es�lye sem volt.  M�g ha olyan j�k�p� is, mint Arafinwe.

-         De vajon mi tetszik neki annyira ebben a b�d�s, rusnya f�lv�rben? – k�rdezte csendesen a tengert�l, de az nem v�laszolt.

Arafinwe hossz� percekig n�m�n figyelte a vizet, s a rajta t�ncol� f�nyeket, amelyek a csillagokb�l, s a haj� l�mp�ib�l sz�ktek meg, mintha �szni akarn�nak egyet a hideg tengerben. �m egyszer csak furcsa dolog t�rt�nt. A v�z l�tsz�lag saj�t mag�t�l hull�mokat vetett, �s a k�vetkez� pillanatban egy z�ldes �rnyalat� fej bukkant el� a habok k�z�l. Sz�p n�i arc volt, a haja tele h�n�rral, s�rga szem�ben visszat�kr�z�d�tt a haj� f�nye.

Arafinwe t�tott sz�jjal b�multa a jelens�get, majd kis h�j�n fel�v�lt�tt, amikor a n� szeme r� szegez�d�tt. Furcsa gurgul�z� hangot adott ki, s azt�n felugrott.

-         Egy sell�! – ki�ltotta f�lig d�bbenten, f�lig megk�nnyebb�lve a f�rfi, amikor megpillantotta az uszonyban v�gz�d� als�testet, amely szint�n z�ld volt, ak�rcsak a n� arca �s fels�teste.

-         Mi van? - h�rd�lt fel Randraug, �s a kez�b�l kiesett a kancs�, amelynek tartalma sz�tfolyt a padl�n.

-         Mondom, egy sell�! – ism�telte Arafinwe, aki m�g mindig nem tudta levenni a szem�t a l�tv�nyr�l.

Id�k�zben a n� visszat�rt, �s l�that�an mag�val hozta bar�tn�it is, mert a v�zben szinte mindenhonnan fejek bukkantak fel. Cs�bosan mosolyogtak, �s gurgul�z� hangon pr�b�lt�k magukhoz h�vni a haj�b�l kifel� b�mul� f�rfit.

-         Vigy�zzatok! – morgott egy id�s f�rfi. – Ezek a sz�rnyetegek, maguk k�z� csalogatnak titeket, azt�n v�geznek veletek.

-         Ugyan m�r, Gorzod – legyintett egy fiatalabb. – El�g r�g�ta j�rod m�r a tengert ahhoz, hogy tudd, ezek a sell�k csak azokat �lik meg, akiknek nem tiszta a lelk�k.

-         �s? – d�rm�g�tt Gorzod. – Szerinted a haj�n h�nyan vannak, akiknek tiszta a lelk�k?

-         Az eny�m tiszta! – r�h�g�tt Randraug, majd felpattant �s odarohant a korl�thoz Arafinwe mell�. Az sem zavarta, hogy kedvese �lepe nagyot puffan a kem�ny padl�n.

A szeme el� t�rul� l�tv�nyt�l leesett az �lla. T�bb tucat sell� �szk�lt a haj� k�r�l, �s integetve, �nekelve ugrabugr�ltak. Ek�zben a leg�nys�g ifjabb tagjai is oda�rtek, �s a korl�ton �thajolva igyekeztek magukba sz�vni a l�tv�nyt, amit a sell�k meztelen keble �s kecses alakja szolg�ltatott.

- Sz�p, er�s f�rfiak – kuruttyolt�k. – H�t mi�rt f�ltek t�l�nk? R�tok v�runk �vek �ta, ilyen j�k�p� f�rfiakra. Gyertek, ugorjatok a v�zbe, hogy egy�tt lehess�nk!

- Nehogy beugorjatok! – ki�ltotta Gorzod, �m t�l k�s�n: a Randraug mellett �ll� siheder ny�lcsorgatva vetette mag�t a habok k�z�.

A sell�k azon nyomban abbahagyt�k a k�rlel�st, �s mindegysz�lig a fi�ra vetettek magukat. A v�z �gy habzott a gyors mozdulatokt�l, hogy a haj� utasai nem l�thatt�k pontosan, mi t�rt�nik.

A kal�zok t�tott sz�jjal figyelt�k az esem�nyeket. V�gtelennek t�n� percek teltek el ily m�don, m�g v�g�l a v�z v�rv�r�sre sz�nez�d�tt, �s mindenfele sz�tszaggatott testr�szek bukkantak a felsz�nre.

-         Szerencs�tlen k�ly�k – d�nny�gte egy f�rfi.

-         Ostoba – �gy egy m�sik.

-         H�t nem is tudom – r�ncolta a homlok�t a f�lork. Az eg�sz csapatb�l � volt az egyetlen, akit nem viselt meg a fi� hal�la. – �n sz�vesen beugran�k k�z�j�k, ha miel�tt sz�tt�pnek, elsz�rakoztatn�nak egy kicsit…

Arafinwe m�g f�l �ra m�lt�n is d�bbenten figyelte a v�zen lebeg� darabk�kat. K�ptelen volt felfogni, amit az im�nt a saj�t szem�vel l�tott. A sell�k nem szoktak emberekre vad�szni. Ez teljesen k�ptelens�g.

-         Na mi van? – r�h�g�tt egy t�ls�gosan is ismer�s hang a f�l�be. Ez m�g nem is lett volna akkora trag�dia, �m a hang forr�s�nak t�m�ny alkohol szaga, undorral t�lt�tte el. Persze � is felh�rpintett n�hanapj�n egy poh�rka bort, de ezt m�r undor�t�an t�m�ny volt.

-         Mi lenne? – k�rdezte mogorv�n.

Randraug nem felelt. Az eg�sz vil�g forgott vele, vagy tal�n csak a haj�t dobta meg egy er�sebb hull�m, mindenesetre egy pillanatra elvesztette az egyens�ly�t, �s eld�lt.

Volna, ha Arafinwe nincs az �tj�ban.

-         H�! – �v�lt�tt fel hirtelen a f�rfi, ahogy a s�lyos test nekid�lt.

-         Bocs – b�f�gte a f�lv�r, majd nagy er�fesz�t�sek k�zepette elt�volodott szolg�j�t�l, �s a korl�tba kapaszkodott. Egy p�r m�sodpercig keresztbe �ll� szemekkel m�regette Arafinw�t, azt�n kiss� remeg� hangon �gy sz�lt: - Tudod, kedves bar�tom, fogalmam sincs, mi lenne velem n�lk�led. Te vagy az �n t�maszom – felr�h�g�tt, �s a hat�s kedv��rt belekapaszkodott a f�rfi ing�be. – Sz� szerint.

-         Remek – d�nny�gte Arafinwe.

-         Na, ne l�gy m�r ilyen… HUKK …morcos – folytatta a vihor�sz� f�lork. – Hiszen megbocs�tottam neked az �rul�st is, �s �jra a kegyeimbe fogadtalak.

-         �llj le! – f�jtatott Arafinwe, �s t�ntet�legesen h�tr�lt n�h�ny l�p�st.

-         M�r megint itt hagysz? – sir�nkozott Randraug. – Nem lehetsz ilyen…

A f�rfi megpr�b�lt kit�rni az ork el�l, de az meg�ll�thatatlanul ment fel�je. �s ami a legrosszabb, kit�rt karokkal.

- Meddig kerget�z�nk m�g? – k�rdezte a r�szeg r�ty�r�szve.

Arafinwe nem v�laszolt, helyette elhajolt a fel� ny�l� mancsokt�l.

-         Ne mondd, hogy nem szeretsz! – vihogott Randraug. – Hiszen �n hoztalak ide. Nekem k�sz�nheted, hogy itt vagy.

-         Marh�ra �r�l�k neki! – vetette oda inger�lten az ember.

Randraug m�g motyogott valamit a bajsza alatt, majd, miel�tt m�g Arafinwe �szbe kaphatott volna, mag�hoz k�pest f�rg�n r�vetette mag�t, �s �gy �lelgette, ak�r egy n�t.

            Arafinwe k�ptelen volt tov�bb megtartani az irdatlan s�lyt, ami r�nehezedett, �gy egyszer�en eld�lt, mint egy zs�k krumpli. A legrosszabb az volt az eg�szben, hogy Randraugot nem zavarta ez az apr�s�g, �s tov�bbra is �t �lelgette, ami m�r igencsak k�nos volt…

            F�leg �gy, hogy az eg�sz leg�nys�g rajtuk r�h�g�tt. Arafinwe k�ts�gbeesetten kap�l�zott �s tekergett, mert most m�r kezdett att�l f�lni, hogy a nagydarab f�lork kipr�seli bel�le a bels� szerveit. Szerencs�tlens�g�re ezzel csak azt �rte el, hogy olyan poz�ci�t vett fel az orkkal, hogy aki l�tta, bizony igen k�nnyen f�lre�rthette a dolgot…

-         Sz�llj m�r le r�lam, te tohonya, b�d�s diszn�! – szitkoz�dott, �s m�rg�ben akkor�t r�gott „partnere” oldal�ba, hogy az f�jdalm�ban feljajdult, �s egy pillanat alatt lefordult r�la.

-         Idi�ta! – d�h�ng�tt Arafinwe, �s m�r k�sz�lt egy igencsak er�s k�romkod�sokat tartalmaz� sz�noklatra, de a f�lv�r (aki id�k�zben k�nyelmesen elhelyezkedett a f�ld�n) hortyog�sa kiz�kkentette gondolataib�l.