|
Mondd szépen, hogy Sirius!
Sirius nagyon szeretné, ha Regulus első szava az ő neve lenne. :P (Megjegyzés: Siriust én hat évesnek gondoltam, miközben írtam.)
Mondd szépen, hogy Sirius!
- Mondd szépen: Sirius!
Sirius Black féléves kisöccse fölé hajolva próbálta beszélésre bírni a fiúcskát, aki erre belecsimpaszkodott a hajába és boldogan meghúzogatta.
- Lehetetlen vagy, ugye tudod? – mondta neki, mire halk gügyögés volt a válasz.
Sirius lemondóan sóhajtott és megpróbálta álomba ringatni testvérét.
- Nagyon szereted őt, ugye?
A fiú felkapta a fejét a hangra. Melissa, a Black család öreg takarítónője állt az ajtóban, és kedvesen mosolygott.
- Nem értem, miért nem beszél még – fakadt ki a gyerek. – Én ennyi idősen már legalább… legalább két szót tudtam!
- Dehogy tudtál! – nevetett az asszony. – És teljesen normális, hogy ő se tud.
- Jó, de így honnan tudjam, hogy szeret-e egyáltalán? Hogy nem idegesítem-e?
- Már bömbölne, ha idegesítenéd – nyugtatta Melissa. – Tudod: mint Bellatrix unokatestvéred kezében – cinkosan rákacsintott.
- Bella más! – vitatkozott Sirius. – Őt nem lehet nem utálni. Pláne, hogy fölébresztette Regulust.
- És te ébresztetted már fel? Sírt már a kezedben?
- Nem.
- Na, látod! Ez is bizonyítja, hogy nincs veled semmi baja.
Regulus ekkor ásított egyet, s laposakat pislogott, pici öklével a szemét dörgölte.
- Csak untatom – morogta a bátyja csalódottan.
- Ugyan már, Sirius! – vesztette el a türelmét a cseléd. – Nézd csak meg, mennyire ragaszkodik hozzád! Olvass neki valamit – ajánlotta, s a gyerek tudta, hogy ezt nem azért mondta, hogy a saját munkáját ráhárítsa.
- Hát jó – adta meg magát. Dobott egyet a babán, és megpuszilta a pici buksiját.
- A Gondos boszorkányt szereti – adott a fiú kezébe egy vékony, alig tízoldalas könyvecskét Melissa, aztán rámosolygott és kiment.
Sirius a hóna alá csapta a mesekönyvet, öccsét pedig óvatosan betette a kiságyába. Kinyitotta a könyvet és hangosan olvasni kezdett. Hamar rájött, hogy a világ talán egyik legunalmasabb történetén kell átrágnia magát: a Gondos boszorkány című könyv egy idős boszorkányról szólt, aki egyedül élt egy erdő közepén és minden ház körüli teendőt maga végzett el varázslat segítségével.
- Neked ez tényleg tetszik? – kérdezte a picit, aki persze nem aludt el a mesén. Regulus gügyögött valamit neki, és kicsi karjait felé nyújtogatta.
Sirius félretette a könyvet, és ismét felvette a gyereket.
- Mondd, hogy Sirius, kérlek! – mondta, miközben a kezében ringatta. – Csak egyszer mondd ki a nevem!
De Regulus nem mondott semmit. Megfogta bátyja kisujját és a szája felé húzta.
- Fúj, Reg, ezt nem szabad! – „mentette meg” az ujját a babanyáltól Sirius.
Regulus nem rettent meg: ezúttal testvére haját tűzte ki célpontul, de Sirius a fekete szálakat is visszavette és a kisfiú hüvelykujját bedugta a pici szájba. Legalább addig sem őt eszi…
Sirius sétálgatott még egy kicsit, aztán leült egy kényelmes fotelba. Kisöccse már nagyon álmosnak látszott, de még mindig nem aludt.
- Mondd, hogy Sirius! Légyszi. Nem olyan nehéz! Si-ri-us! – szótagolta neki, hátha úgy jobban megérti.
A fiú sejtette, hogy nem az ő neve lesz az első, amit kisöccse ki fog mondani, de jólesett volna neki.
- Sirius, Sirius, Sirius! – mondogatta, mert eszébe jutott, hogy valakitől régebben azt hallotta, hogy ha merőn a kisöccse szemébe néz, és egy szót ismételget, egy idő után a pici megjegyzi.
Hamarosan azonban elunta a dolgot: becsukta a szemét, beszívta testvére babaillatát, és hallgatta a kicsi gügyögését.
- Sirius – hallotta meg hirtelen, s egy pillanatig azt hitte, Regulus szólalt meg, de csalódni kellett: csak Melissa tért vissza a szobába. Meglehetősen dühösnek tűnt. – Az édesanyád látni szeretné az öcsédet.
- Hát jöjjön ide és nézze meg! – vágta rá a fiú mérgesen.
- Én is ezen a véleményen vagyok, de én csak egy egyszerű cseléd vagyok, vagyis nem beszélhetek így vele. – Kivette a kicsit az öléből.
Sirius felpattant, megsimogatta Regulus puha arcát és búcsúzóul megpuszilta azt a néhány tincs sötét hajszálat, ami a fejét díszítette.
- Szia, öcskös – súgta neki.
És ekkor Regulus – Melissa meglepetésére és Sirius nagy büszkeségére - alig érhetően, de megszólalt:
- Szíjusz…
Vége
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
