|
Az első lépések
Regulus baba elszántan próbálja elnyerni - a Black család kedvence - Sirius szeretetét. Azt hiszem, ennél értelmesebben nem fogom tudni megfogalmazni. :P
(Egy HP-s könyv ihletett meg, amiben egyes szereplők életrajza van leírva, de gőzöm nincs, mi volt a pontos címe… :S)
Az első lépések
Lassan lépett egyet előre.
Majd még egyet.
És még egyet.
Aztán piciny kezecskéjével elengedte az asztal szélét, kihívó pillantást vetett a tőle két, apró lépésre álló személyre, s lépett még egyet. Most már azonban, hogy nem kapaszkodott, közel sem volt olyan könnyű dolga, mint ahogyan azt előzőleg hitte, és hangos puffanással letottyant a földre. Pufi arcocska elkeseredetté vált, fekete bogárszemeiből hullani kezdtek a kövér könnycseppek, s szájacska lefelé görbült.
Siriust viszont nem hatotta meg kistestvére, Regulus kudarca, keserves sírása pedig még annyira sem. Gőgös, lesújtó pillantást vetett a kisfiúra, majd a tőle telhető legmagabiztosabb léptekkel magára hagyta a pöttöm kisembert, akit végül Sipor, a család házimanója vigasztalt meg néhány puha, édes süteménnyel, miután az úrnő, Walpurga Black ráparancsolt:
- Csinálj valamit azzal a bőgőmasinával, Sipor!
Mrs. Blacket, hiába volt másodszülött gyermeke, a legkevésbé sem izgatta, hogy Regulus - ha nem is túl nagy eredménnyel - járni kezdett. A szemében Sirius volt az a bizonyos kedvenc, akit elkényeztetett drága ajándékokkal, meglepetésekkel és játékokkal. Benne látta egyedül a tiszteletet parancsoló, híres-nemes Black család vagyonának büszke örökösét; már most úgy viselkedett, ahogy egy igazi aranyvérűhöz illik.
Sirius épp megbűvölt plüssjátékaival volt elfoglalva, amikor öccse újra felkereste a maga vastag pelenkás, két lábon totyogó valójában, de hiábavaló volt igyekezete, mert a fiú egy pillantásra sem méltatta őt. Éppen ezért elindította az első bevetését; az egyik macihoz kúszott, miután lezuttyant a szőnyegre, és kis kezeibe véve alaposan megnézte magának. Sirius erre már felfigyelt: erőteljes rántással visszakaparintotta tulajdonát, és tüntetőleg hátat fordított a kicsinek. Regulust viszont most nem tudta elbátortalanítani lekicsinylő tekintetével; követte őt, s nagy szemekkel rábámult.
Aztán, mikor rájött, hogy ezzel a módszerrel sem fogja elérni célját, Siriusba kapaszkodva megpróbálkozott az ismételt felállással. Az idősebbnek persze nem tetszett, hogy a kicsi kapaszkodónak használja, azonban mikor az kibillenve egyensúlyából beledőlt az ölébe, megmukkanni sem tudott a döbbenettől.
A kisfiú komoly arccal meghuzigálta bátyja hosszabbra nőtt hajszálait, majd vidám nevetéssel megfogta a kezét.
Sirius érezte a pici, meleg ujjakat a tenyerében, s kíváncsian végigmérte a kékszínű ruhaneműkbe öltöztetett Regulust, aki most elégedetten gügyögve próbált szabad kezecskéjével fogdzkodót találni Sirius pulcsijában.
Sirius hátrapillantott a válla felett: tudta, hogy a szülei nem kedvelik az állandóan izgő-mozgó, síró-rívó tökmagot, és azt is tudta, hogy nevelői nem fognak örülni, ha ez a fülükbe jut, de hirtelen egy csöppet sem érdekelte, mit gondolnak majd. Hiszen Regulus akkor is a testvére, ha egy idegesítő, zavaró tényező a kúriában.
- Szia, picur – suttogta halkan.
És megtette az első lépést a jó testvérré válás útján, mikor a Regulus fejét díszítő néhány sötét tincsen végigsimítva rámosolygott az öccsére.
Vége
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
