|
A kérdés
Remus/Nymphadora páros! :) Remus élete egyik legnagyobb kérdését készül feltenni a lánynak. Vajon mit? És vajon mi lesz a válasz? :P
Nagyon sok szeretettel Tamcsyynak! ^^
A kérdés
Remus Lupin olyan tempóban sétál a macskaköves mugliutcán, mintha közben a lába az ellenkező irányba kívánna haladni, s ez talán így is van. A férfi szívével azonban nem lehet vitába szállni, egy halk, de néha felerősödő hang a fejében mégis percenként próbálkozik meg vele: Fordulj vissza és felejtsd el azt is, hogy valaha gondoltál rá! De Remus nem hallgat rá, ugyanis ha hónapokkal azelőtt szót fogadott volna neki, most nem tartana oda, ahova, és nem lenne most a legboldogabb vérfarkas az országban. És nem forgolódott volna egész este izgatottan az ágyában; minél előbb látni akarta a szerelmét, és elmondani neki azt, ami már hetek óta motoszkált benne. Már alig várja, hogy kiadja magából.
A tavaszi nap gyenge, de vidám sugarai nyaldossák az út poros köveit, s Remus, annak ellenére, hogy keleti irányból sötét felhők kúsznak kómótos lassúsággal az égitest felé, úgy véli, ennél csodálatosabb idópontot nem is találhatott volna.
Még öt háztömb és ott lesz… még négy… már csak három, kettő… És akkor megtorpan. Vajon tényleg ezt kéne tennie? Eddig abban a hiszemben volt, hogy kedvese kitörő örömmel fogadná őt, de ez nem jelentette azt, hogy valóban így lesz. Mi van akkor, ha még alszik? Vagy ha nem ér rá? Vagy ha… nemet mond…? Végül is, akármelyik variáció előfordulhat, és bármelyik el tudná rontani a mostani lelkesedését.
Pár percig csak áll és némán töpreng, végül úgy indul tovább, hogy a betanult szavaira gondol, minden mást kizár a tudatából, még az ellenséges kis hangot is sikerül kiiktatnia. Azonban annak a nemnek a lehetősége nem hagyja nyugodni.
Mikor a bejárati ajtó elé ér, nagy levegőt vesz, kicsit megigazgatja a pulóverét, majd bekopog.
Léptek neszei hallatszanak…
Akkor volt utoljára ilyen ideges, amikor a RAVASZ vizsgáira készült…
Kattan a zár…
Nem tudja elmondani…
- Szia Remus – mosolyog rá egy rózsaszín hajú boszorkány, Nymphadora Tonks.
- Öhm… szia – nyögi ki nagy nehezen. A torka elszorul, a keze remegni kezd, és csak néz.
- Bejössz? – érdeklődik kedvesen a nő, de Lupin hevesen megrázza a fejét.
- N-nem – azzal betuszkolja a lakásba hökkent párját. – Csukd be az ajtót, légy szíves!
- Mi? – lepődik meg még jobban Dora, de mielőtt mást is mondhatna, a férfi visszacsukja az ajtót, majd elindul a kicsiny kertben.
Megy egy kört, aztán még egyet, és közben a szavakat ismételgeti magában, amiket jó előre kitalált.
Muszáj megtennie … Maximum kosarat kap, és csalódottan elkullog. Úgyis megszokta már a fájdalmat.
Újra az ajtó elé somfordál, és megint bekopog. Tonks szinte rögtön kitárja azt, mire Remus megint mélyet lélegzik, s habozva megkérdezi:
- Bemehetek?
- Igen, és jó lenne, ha elmondanád, miben sántikálsz! – azzal lágy csókot nyom a férfi ajkára.
- Rendben. Csak menjünk be… mondjuk a konyhába, jó? – és már húzza is maga után. – Egyedül vagy?
- Igen…
- Akkor jó. Ülj le! – Remus megsimogatja a nő világos fürtjeit, majd kihúz egy széket a helyiségben álló asztal alól, amire a lány rögtön le is huppan, érdeklődő pillantásokat vetve társára.
- Hallgatlak.
- Öhm… – fog bele tétován a férfi. – Emlékszel, amikor egyszer együtt voltunk szolgálatban? Akkor kezdtem el többet érezni.
- Remus…
- Várj egy kicsit. Amikor… közel két éve, Sirius halálakor – a gondolatra egy pillanatra megborzong –, megsérültél a minisztériumban, nagyon aggódtam érted.
- Remus… – próbálkozik ismét Tonks, de a férfi újra leinti.
- Még nem fejeztem be… – De már teljesen elvesztette azt a bizonyos fonalat. Pedig általában a beszélés megnyugtatta. – Khm, nézd, tudom, hogy sokat szenvedtél miattam, és hogy már egy jó ideje együtt lehetnénk, ha nem vagyok ilyen ostoba, és ezért… bocsánatot kérek most is… – Megint kis szünetet tart, s Dora már meg sem kísérel megszólalni. – Tulajdonképpen ma azért jöttem el hozzád, hogy… – Hát ez sokkal nehezebb, mint hitte. Felnyög. – Lehet, hogy egy kicsit kint kellett volna még maradnom… – mosolyog zavartan, s arcán megjelennek a piros foltocskák. Mondd ki! – Tudod, már sokszor gondoltam rá, milyen jó lehet veled élni… egy fedél alatt, ezért… – Mondd már ki! – Na jó… – Felnéz a nő sötét szemeibe, s végre felteszi élete legnagyobb kérdését: – Nymphadora Tonks, hozzám jönnél… feleségül? – El sem hiszi, hogy sikerült.
A lány némán mered előtte térdepelő kedvesére, s a hevesen dobogó szívű Remus az égvilágon semmit nem tud leolvasni róla, ez pedig rendkívül zavarja. Ahogy az is, hogy Tonks késlelteti a választ.
- Tényleg komolyan gondolod ezt? – kérdi csendesen, mire ő határozottan, ám csökkenő bátorsággal bólint, majd elővesz a zsebéből egy kicsiny, sötétkék dobozkát, amit a nő tenyerébe ejt. Megszorítja a finom ujjakat.
- De hidd el, megértem, ha…
- Igen – vág a szavába Dora.
- Mi igen? – döbben meg Lupin.
- A válaszom. A kérdésedre. – Hirtelen felnevet, de közben záporoznak a könnyei. – Igen! – Az ülőhelyről lecsusszanva párja nyakába borul. – Igen, igen, igen!
Remus megkönnyebülve elmosolyodik, majd forrón megcsókolja síró-nevető szerelmét.
Vége
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
