|
Regulus reggeli akciója
Újabb röpke szösszenet kis Siriusszal és kis Regulusszal. :) Az utóbbi egy kedves kis akciót tervez, de azt Sipor meghiúsítja… A reggel azonban így is jól végződik (és vele együtt a sztori is ^^)
Regulus reggeli akciója
Regulus Black nagy, kíváncsi, fekete szemeivel kukucskált ki az ajtaján a folyosóra. Sehol senki – állapította meg, s kilépett helyiségéből. Leóvakodott az előszobába.
Tudta, hogy a szülei előző nap éjjel egy bálon voltak, és csak nagyon későn értek haza, így biztos lehetett benne, hogy ők nem fogják megzavarni. Igen ám, de ott volt még a házimanójuk, Sipor is, aki ki tudja, merre császkál ilyenkor. Remélhetőleg az emeleten van és takarít.
Remek! Nincs a konyhában senki. A kisfiú gondosan becsukta maga után az ajtót, és a hűtőszekrényhez lépett. Egészen elámult, az ugyanis tele volt mindenféle élelemmel, de egyelőre nem foglalkozott még azzal a nagy tábla csokoládéval sem, amit a minap kaptak a rokonaiktól. Most fontosabb dolga volt! Tekintetével megkereste a tojástartót, lábujjhegyre állt és leemelte. Épp egy duci tojást igyekezett kivenni a tartóból, mikor neszt hallott és kinyílt az ajtó. Ijedtében ugrott egyet, kis kezéből kiestek a tojások.
- Hoppá – mondta, az összetört tojásokra szegezve szemeit.
- Regulus úrfi, mit keres maga a konyhában? – sipította Sipor. A házimanó a fejéhez kapott, és már takarította is össze a maradványokat. Regulus szeretett volna segíteni, de a félelemtől mozdulni sem bírt: mi lesz, ha ezt a szülei ezt megtudják?
A szíve kihagyott egy dobbanást, mikor ismét belépett egy alak a konyhába, de hamar föllélegezhetett:
- Sirius – szólt a gyerek boldogan és már rohant is, hogy átölelje a bátyját. – Hogy érzed magad?
- Remekül – mormolta a másik fiú, s megállíthatatlan köhögés-roham fogta el, aztán a végén tüsszentett egyet.
Regulus aggódva nézett fel rá, és a kezébe adott egy zsebkendőt.
- Nem nézel ki túl jól… – És valóban: Sirius orra piros volt a sok orrfújástól, a homloka gyöngyözött a láztól és nagyon betegnek látszott. Így tél elejére sikeresen megfázott. – Sipor, főznél egy teát a bátyámnak, kérlek? – fordult újra a mellettük tébláboló manóra.
- Természetesen – jött az élénk válasz, de Sirius biztos volt benne, ha ő kérte volna, csak mormogott volna valamit. Mindig is utálta Siport és fogalma sem volt, az öccse mit szeret benne annyira.
Mielőtt a fiú feleszmélhetett volna, Regulus már ki is tolta őt az előszobába és fölkísérte a szobájába.
- Hogy-hogy ilyen korán ébren vagy? – érdeklődött Sirius náthás hangon, miközben visszabújt a takarója alá. Testvére az ágya szélén foglalt helyet.
A kisfiú most szégyenlősen maga elé meredt, úgy válaszolt:
- Csak reggelit akartam neked készíteni, de Sipor hirtelen megjelent… – motyogta, mire Sirius nevetésben tört ki.
- Reggelit akartál csinálni nekem? – ismételte kacarászva. – Ugyan minek?
- Mert szeretlek – mondta őszintén.
Sirius abbahagyta a nevetést, de nem szólt. Komolyan nézett kisöccsére, míg végül elmosolyodott és magához ölelte.
- Kedves tőled.
- De hát nem sikerült – ellenkezett az öccse.
- Talán jobb is – vigyorodott el, majd köhögött egy kicsit és csak aztán folytatta: – Ki tudja, mi történt volna, ha begyújtod a gázt…
Regulus kiöltötte rá a nyelvét.
- Nagyon vicces vagy… Megyek, megnézem, mi van a teáddal. – És már indult volna ki, de Sirius rekedtes hangja megállította:
- Regulus!
- Igen?
- Én is szeretlek.
Vége
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
