3. fejezet

            Meg kell hagynom, J�zus putrija nem is volt rossz. S�t, kifejezetten kellemes hely volt a kis jakuzzival, meg azokkal a csinos kis massz�rl�nyokkal… Ki is pr�b�ltam r�gt�n.

            M�rmint a jakuzzit…

-         No, Lucifer, rem�lem, j�l �rzed magad szer�ny hajl�komban – sz�lt J�zus.

-         Nem rossz, egy�ltal�n nem – feleltem h�mm�gve. – De tudod, hamarosan a Pokol lesz a legtutibb luxuspanzi�.

-         M�g hogy luxuspanzi�! – nevezett fel egy l� nyer�t�s�t imit�lva a Megv�lt�. – El�g lesz annyi p�nzt �sszegy�jtened, hogy egy kicsit kib�v�tsd.

-         Te azt csak hiszed – kacsintottam cinkosan, s k�zben belecs�ptem az el�ttem elhalad� le�nyka far�ba. 

-         Ha tudn�l sz�molni, akkor tudn�d, hogy �vsz�zadokon kereszt�l k�ne a F�ld�n raboskodnod �s dolgoznod ahhoz, hogy ak�r csak n�h�ny extra berendez�st szerezz.

-         Kiscs�ra vagy te m�g, Isten fia. – nevettem hars�nyan, majd miut�n a fejemre omlott vakolatot ler�ztam magamr�l folytattam. – Nem csak egy m�dja van annak, hogy p�nzhez jussak.

-         Csak nem azt tervezed, hogy belekeveredsz valami rossz dologba? – vonta fel egyik szem�ld�k�t J�zus.

-         Honnan veszel ilyen butas�got?

-         Nem is tudom, tal�n onnan, hogy eg�sz eddigi �letedben a rosszat kerested.

-         Ugyan m�r! – legyintettem. – Ap�d adja el� �gy, hogy �n rosszfi� vagyok. Tudod, egy r�gi s�relem miatt, amit a mai napig nem tudott megbocs�tani.

-         Ezt k�tve hiszem…

-         Akkor k�sd f�l magad, �s akkor elhiszed!

-         Ne l�gy gyerekes!

Nem volt kedvem tov�bb folytatni a besz�lget�st, ugyanis az egyik massz�rl�ny cs�bos mosoly�val jelezte, hogy sz�vesen megmassz�rozn� n�h�ny testr�szemet. Ugyan J�zus m�g mindig nem hagyta abba a hegyibesz�det, de azzal �n m�r r�g nem foglalkoztam. Fontosabb dolgom akadt…

            M�snap �gy �bredtem, mint akit fejbe v�gtak. Nehezemre esett f�lkelni a l�nyr�l, akit el�z� este �ta matrack�nt haszn�ltam. Furcsa volt, valahogy olyan sz�rke volt az �br�zata… F�leg azokkal a kig�vadt �veges szemekkel, amelyek az �g fel� n�ztek.

            Ekkor eszembe jutott, mi�rt lett ilyen hallgatag. Amikor Isten, �s J�zus nev�t kiab�lta, egyszer�en elkapott a f�lt�kenys�g, �s bossz�t �lltam a s�relmeim�rt.

-         Rem�lem rossz kisl�ny volt�l! – nevettem a halott arc�ba. – Ha igen, akkor nagy m�zlid van, mert nem utolj�ra l�tt�l.

-         Lucifer! – sz�lt az ajt� fel�l J�zus hangja. – Indulnunk… H�! Mit m�velt�l vele?

-         Megh�vtam hozz�m vacsor�ra – vontam meg a v�llam. Rem�lj�k nem a m�sik ir�nyba indult.

-         Te meg�lted �t? – k�rdezte a sr�c elfeh�redett arccal.

-         Att�l f�gg, honnan n�zz�k…

-         Innen n�zve el�g halottnak t�nik.

-         J�. Bevallom. �n tettem.

-         De h�t mi�rt?

-         Nagyon megb�ntott.

-         M�gis mivel?

-         Rosszat sz�lt.

-         Na j�, hagyjuk! Ink�bb �lt�zz f�l, mert nem vagy valami sz�p l�tv�ny!

-         Igaz�n megnyugtat� a tudat, hogy nem vagyok az eseted – jegyeztem meg g�nyosan, majd neki�lltam �s magamra kapkodtam a ruh�imat.

A munka rettenetesebb volt, mint az el�z� nap alkalm�val. Legsz�vesebben r�bor�tottam volna a f�n�kre az eg�sz �p�letet. De nem tehettem. Ugyanis sz�ks�gem volt r�.

Nem. Nem a f�n�kre, hanem az �p�letre.

-         H�, Lucifer! Emeld fel a segged’, �s hozz egy talicska s�dert! – kiab�lt a legfels� emelet ablak�b�l a f�n�k.

-         Emelgesse neked az any�d a valag�t! – ki�ltottam vissza hevesen.

-         Mit mondt�l? – n�zett le a f�rfi, s �n abban rem�nykedtem, hogy kizuhan. Sajnos nem volt olyan kedves, hogy megtegye a kedvem�rt.

-         Azt, hogy j� az any�d segge! – jav�tottam ki el�z� mondatomat.

-         H�! Azt akarod, hogy lemenjek? – �v�lt�tt teljes hanger�vel, �s lila fejjel.

-         Gyere!

-         Rendben.

Nem sokkal k�s�bb lihegve jelent meg a f�ldszinten. Arca most is k�l�n�s pirosas-lil�s sz�nben pomp�zott, kezeit �k�lbe szor�totta, �s �gy indult meg fel�m, mint egy t�k�n r�gott bika.

-         Mit k�pzelsz magadr�l, te kis…

-         De j�, hogy itt vagy! – l�ptem oda hozz� kedvesen mosolyogva. – Tudod, nagyon hi�nyoltalak.

-         Igen? – k�rdezett vissza a f�n�k, aki �gy meglep�d�tt, hogy elfelejtette, hogy meg akart verni.

-         Igen – feleltem, �s a v�ll�ra tettem a kezem, majd elkezdtem a s�derrak�s fel� terelgetni. – Nagyon megkedveltelek �m. Mondd csak, nem vinn�l f�l egy kis s�dert az emeletre?

-         H�t… - gondolkozott el egy pillanatra. – Mi�rt is ne? – azzal h�tba veregetett, �s elindult, hogy teljes�tse szent k�ldet�semet, amelyet �tadtam neki.

- Ez nem volt t�l sz�p cselekedet – sz�lalt meg egy ismer�s hang a h�tam m�g�tt.

- Jaj, J�zus, ne legy�l m�r ilyen szentfaz�k!

- Nem vagyok szentfaz�k, csak nem szeretem, amikor olyat teszel, amit nem k�ne. Ap�m az�rt k�ld�tt, hogy f�ken tartsalak.

- Ne csin�ld m�r! Egy kis sz�rakoz�s nekem is kij�r. Aprop�, mi lenne, ha ma este elvinn�lek valahova?

J�zus undorodva elh�z�dott t�lem.

-         M�rmint nem… nem… �h! Ezt ne �rtsd f�lre! Csak bulizni megy�nk, �s lesznek ott n�k is.

-         Lucifer, ha nem tudn�d, �n Isten fia vagyok.

-         Hogyne tudn�m! – legyintettem, majd g�gy�r�szve folytattam: - Tudom, hogy neh�z gyerekkorod volt, szeg�ny kicsi Megv�lt�cska. De ne f�lj, Lucifer b�csi majd seg�t neked…

-         FI�K! – ki�ltott a f�lembe a f�n�k. Vastag ujj�val majdnem siker�lt kib�knie a szememet, ahogy r�m mutatott. – Neked meg az el�z� kis tr�f�d miatt levonom a fizu fel�t.

-         Nagyszer� – morogtam habz� sz�jjal.

-         �s ha tov�bb pof�zol, egy�ltal�n nem kapsz semmit!

- �n tudtam, hogy rossz v�ge lesz… - jegyezte meg fens�bbs�ges mosollyal az arc�n J�zus, mik�zben nagyban lap�toltunk.

- Akkor mi�rt nem sz�lt�l? – h�rd�ltem fel.

- �n sz�ltam!

 - Nem sz�lt�l!

- De igen!

- Nem, �gyhogy amit t�lem levonnak, azt �n levonom t�led – v�gtam oda, mert m�r kezdtem nagyon m�rges lenni.

- Ez nem fair! – ellenkezett Isten fia, akinek jelen pillanatban m�g a b�re alatt is p�nz van.

- Szerintem, meg az nem fair, hogy itt kell dolgoznom, amikor ott a sok p�nz, amit ap�dt�l kapt�l. Ha ideadn�d, nem k�ne itt k�nl�dnunk.

- Ap�m azt mondta, hogy nem adhatok neked bel�le.

- Apuci j� kisfia v�letlen�l se seg�ten� ki a bar�tj�t – g�nyol�dtam.

- �gy �rzed, a bar�tom vagy? – hagyta abba a lap�tol�st egy pillanatra J�zus, �s r�m meredt.

- Nem, de att�l m�g nekem adhatn�d…

- Rem�nytelen vagy!