|
Bűbájos kis csöppség
 Remus/Nymphadora egyperces, kivételesen. :P Igazából nem sok mindenről szól, inkább csak… Remus ragaszkodása Teddy babához, összefoglalva.
Bűbájos kis csöppség
- Nem, Remus, szó sem lehet róla! – csendült fel a Nymphadora Tonkshoz cseppet sem illő, szigorú hang. – Aludnia kell!
- Kérlek, Nympha! – könyörgött Remus Lupin, szinte már rimánkodva. – Nem ébresztem fel, ígérem! Csak hagyd nézzem meg még egyszer! – Nagy szemekkel meredt feleségére, s mikor az kelletlenül bólintott, kirobbanó lelkesedéssel kukucskált be az ajtó résén, majd be is lépett a kis helyiségbe, nyomban a sarokban álló kiságyhoz sietve. – Nem is alszik – jelentette ki, mikor egy mosollyal az arcán lehajolt kisfiához.
Teddy örömmel próbálta elkapni apja ujját, miközben a férfi megkísérelte kivenni a fekhelyéről, de mielőtt akármelyikük akciója is beteljesedhetett volna, Dora melléjük ugrott, és elkapta párja kezét.
- Azt mondtad, csak megnézed.
- De hát te is látod, hogy nem álmos! – ellenkezett Remus, megbűvölve nézegetve gyermeke pufi arcocskáját, mintha soha életében nem látott volna hozzá hasonlóan gyönyörű lényt. – Ugye nem vagy álmos? – intézte szavait a csecsemőhöz, aki erre hangos babakacajt hallatott.
- Remus! – szólt rá figyelmeztetően a nő.
- Rendben – biccentett lemondó szomorúsággal, s miután búcsúzóul végigsimított Teddy - jelenleg - szőke haján, sarkon fordult és kikullogott a szobából. Aztán a küszöbről visszafordult. – Nem lehetne mégis…
- Nem! – jött a magabiztos válasz, s Dora határozottan kiterelte a folyosóra. – Tudod, megígérted, hogy segítesz nekem főzni.
- Igen, tudom. De azt egy szóval sem mondtam, hogy hasznomat fogod venni.
- Ugyan! – legyintett a lány. – Amikor kislány voltam, anya mindig azt hajtogatta, hogy ez teljesen olyan, mint a bájitalfőzés.
Ekkor már bent álldogáltak a konyhában, és Remus önkéntelenül is arra gondolt, Nymphadora még most is szinte kislány, de ezt a megállapítását inkább nem említette, s hangosan is csak annyit jegyzett meg, hogy a bájitalok elkészítését sem az ő számára találták ki.
Dora elnevette magát a kijelentésén.
- Na, milyen jó, hogy itt vagyok! – Tréfának szánta, Remus mégis komolyan bólintott.
- Igen. Tényleg jó. – Somolyogva nyomott egy puszit az elpirulő nő ajkára. – Nos, mit kell tennem?
Nymphadora azonban csak nézett rá.
- Kedves vagy.
- Nem – Remus a fejét rázta, azután tekintetét Doráéba fúrta. – Csak szerelmes.
***
- Szeretnéd megfürdetni?
Remus úgy nézett a nőre, mintha az a világ legképtelenebb elméletével állt volna elő.
- Talán majd… legközelebb.
- Az a legközelebb holnap lesz.
- Igen, de addig van egy kis időm, hogy megtaláljam a legtökéletesebb kifogást.
Dora élettel teli kacagását megpróbálta figyelmen kívül hagyni, s az ajtókeretnek dőlve figyelte Teddy hatalmas szemeit és pirosra vált fürtjeit, amikkel jelezte, hogy ellenére van a mosdatás.
Aztán a mosolygó lányra nézett, akit az esküvőjük napján látott utoljára ilyen boldognak.
***
Remus az éjszaka közepén sem bírt magával: minden áron akart egy pillantást vetni a fiára, ezért amilyen óvatosan csak tudott, kibújt nyugodtan szuszogó szerelme mellől, és a kiságyhoz lopakodott. Ahogy sejtette, Teddy most sem aludt, csupán a nagymamájától kapott plüssmackóját szorongatta, és közben laposakat pislogott. Apja elmosolyodott, és egy Nymphára vetett lopott pillantás után a kezébe vette a csecsemőt, s gyengéden ringatni kezdte. Még mindig alig tudta elhinni, hogy a saját gyermekét tartja a karjaiban, ráadásnak azt a gyermeket, akit eleinte nem akart…
- Jaj, szívem, már megint? – Remus összerezzent és kis híján elejtette Teddyt. – Hagyd aludni.
- Mindjárt, csak… – A férfi érezte, amint felesége a háta mögé lép, és a fejét nekitámasztja a vállának. – Olyan gyönyörű baba.
- Mi hoztuk össze, mégis mit vártál? – vigyorgott a lány vidáman.
- Komolyan mondtam.
- Tudom, én is.
- Bűbájos kis csöppség – szólt újra, megremegő hanggal.
- Igen, az. Szó szerint – tette hozzá kacarászva, mikor a kisfiú haja feketéből halványrózsaszínre váltott. – De ha nem haragszol, most visszafekszem.
- Mindjárt megyek én is… – Dora arckifejezése arról árulkodott, hogy nem hisz a férfinek, de azért egy lágy csók után visszamászott közös fekhelyük párnái közé, és onnan figyelte tovább a jelenetet; Teddyt, aki apró ujjacskáival kapaszkodott édesapja pizsamafelsőjébe, és Remust, akit jól láthatóan teljesen elvarázsolt bájos kisfia.
Vége
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
