�des kis semmis�g



Sirius Black kopogtatott �ccse szob�j�nak az ajtaj�n, majd bel�pett a helyis�gbe.
– Szia, Regulus. Nem akarsz j�tszani valamit? – k�rdezte meg testv�r�t�l.
– De, sz�vesen – v�laszolta a kisfi�. – Mire gondolt�l? – �rdekl�d�tt.
– Nem is tudom – mondta Sirius. – Mondjuk rajzoljunk valamit... Vad�llatokat! Azt�n kelts�k �letre �ket var�zslattal!
– Neked szabad itthon var�zsolni? – Regulus gyanakodva m�regette b�tyj�t.
– Igazs�g szerint... – kezdte a nagyobbik –, nem. – Azt�n megvonta a v�ll�t. – De kit �rdekel? Any��k itthon vannak, sz�val �gysem tudja senki sem bebizony�tani, hogy �n voltam. K�l�nben sem csin�lunk semmi rosszat. A b�b�j hat�sa �gysem tart n�h�ny �r�n�l tov�bb. A megb�v�lt dolgok pedig �gyis csak akkor�k lesznek, amekkor�nak megrajzoljuk �ket. Csak a j�t�k kedv��rt, t�nyleg.
– Rendben – egyezett bele �ccse. – Jobb �tletem am�gy sincs. Akkor kell nek�nk pap�r, �s ceruza – mondta a fi�, majd odal�pett az egyik szekr�ny�hez, hogy el�keresse a sz�ks�ges eszk�z�ket. Sirius ekkor az egyik polcon megpillantott valami nagyon �rdekeset, �s k�rlel�n fordult testv�r�hez.
– Reg, neked m�g mindig van abb�l csokib�k�b�l, amit m�ltkor Andromed�t�l kaptunk?! K�ny�rg�m, k�ny�rg�m, adj egy kicsit bel�le! Nekem m�r r�g elfogyott...
A kicsi r�n�zett b�tyj�ra, s�hajtott egy m�lyet, majd �gy v�laszolt:
– Sirius, te rem�nytelen vagy. – Megcs�v�lta a fej�t, letette a kez�ben l�v� pap�rlapokat �s �r�eszk�z�ket, s mik�zben kivette a csokol�d�t a szekr�nyb�l, folytatta: – M�g csak egy hete kaptuk, �s te m�ris felfaltad az �sszeset. Mindig ezt csin�lod, azt�n meg j�ssz hozz�m koldulni – mondta megj�tszott rosszall�ssal, azt�n adott az �dess�gb�l a fi�nak, mire az h�l�lkodni kezdett:
– Nagyon-nagyon-nagyon k�sz�n�m, Regulus! T�nyleg! Te vagy a legjobb testv�r a vil�gon! – lelkendezett, majd a sz�j�ba t�mte a csokib�k�t.
– Na, persze. Ezt most csak csokol�d� miatt mondod. De tal�n igazad van, ha m�s lenne a testv�red, nem biztos, hogy �r�lne neki, ha felfaln�d az �dess�geinek a fel�t... – sz�lt mosolyogva a kicsi.
– Az lehet. – A nagy is nevetett. – De nemcsak ez�rt vagy j� testv�r. Ett�l csak a j�n�l is jobb vagy. Vehetek m�g egyet? – k�rdezte, �s a v�laszt meg sem v�rva, m�r ny�lt is a doboz fel�, de �ccse r�csapott a kez�re, elvette el�le a nyal�nks�got, �s visszatette a szekr�ny�be.
– Hogyha te m�r megetted a saj�todat, �s az eny�met is megeszed, h�rom nap m�lva m�r nem marad semmi bel�le – oktatta ki a kisfi� a nagyot.
– N�ha rosszabb vagy, mint egy feln�tt – morogta az id�sebbik.
– Ennyit arr�l, hogy �n vagyok a vil�gon a legjobb testv�r – jegyezte meg �ccse, mire mindketten elnevett�k magukat.
– Am�gy hamarosan sz�linapom lesz – mondta Sirius. – Akkor majd �gyis kapok egy csom�, csom� nyal�nks�got! Rem�lem...
– Igen, biztosan – �rtett egyet a fiatalabb fi�. – Na, kezdhetj�k v�gre a rajzol�st?

***

A k�vetkez� h�tv�g�n a Grimmauld t�ri h�zban �sszegy�lt a Black csal�d apraja-nagyja Sirius sz�let�snapj�nak a meg�nnepl�s�re.
A fi� nem csal�dott. A tem�rdek aj�nd�k mell� rengeteg �dess�get is kapott aj�nd�kba: tucatnyi csokib�k�t, cs�t�nycsokrot, t�bb doboz Bogoly Berti-f�le Minden�z� Drazs�t, cukorpenn�t �s m�g sok minden m�st. De volt k�zt�k egy nagyon k�l�nleges fajta finoms�g is: az „�zv�lt�” nev�, melynek az �zes�t�se aszerint v�ltozott, hogy az, aki fogyasztja, mit szeretett volna enni. Csak ki kellett v�lasztania egy darab csokol�d�t, hangosan kimondania, hogy „karamell”, „mogyor�kr�m”, „marcip�n” vagy ak�rmi m�st, �s a t�ltel�k �t is v�ltozott a k�v�nt �z�v�.
B�r Sirius a nassolni val�k egy r�sz�t megette m�g aznap este, �s Regulusnak is adott bel�l�k, elhat�rozta, hogy az �zv�lt�t nem fogja azonnal felfalni, hogy sok�ig maradjon neki bel�le...

Csod�val hat�ros m�don sok�ig m�k�d�tt a terve. M�r hetek �ta kitartott a ritkafajta bonbon, a fi� ugyanis csak naponta egy szemet evett meg bel�le, n�ha testv�re is kaphatott egyet.
A ny�ri sz�net v�ge el�tti utols� napokban azonban, mikor �jra enni k�sz�lt az �dess�gb�l, l�tnia kellett, hogy sp�rol�s ide, m�rt�kletess�g oda, m�r csak k�t darab bonbon �rv�lkodik a dobozban.
El�sz�r szomor�an fels�hajtott, azt�n mikor meg�llap�totta mag�ban, hogy �gysem tarthat �r�kk�, �s m�g marad egy utols� szem, megr�ntotta a v�ll�t, kivette az egyiket, majd miut�n hangosan kimondta a „nug�tkr�m” sz�t, megette a csokol�d�t.

***

K�t nappal k�s�bb Sirius boldogan ugrott ki az �gy�b�l. Ez volt az utols� nap a ny�ri sz�netb�l, ami azt jelentette, hogy m�snap visszautazhat a Roxfortba. Im�dta a var�zsl�k�pz� iskol�t, �s nagyon v�rta, hogy �jra tal�lkozhasson a bar�taival, de az sem volt utols� szempont, hogy v�gre elhagyhatja az otthon�t, �s legkor�bban kar�csonykor kell csak tal�lkoznia elviselhetetlen sz�leivel...

Elhat�rozta, hogy az eg�sz napot �ccs�vel fogja t�lteni. Erre a gondolatra kiss� szomor� lett; igen, ma m�g j�tszanak sokat, de azt�n �t sem l�tja h�napokig, �s ezt nagyon sajn�lta. Igaz�n szerette kistestv�r�t, �s � volt az egyetlen ebben a h�zban, aki miatt egy�ltal�n �rdemes volt itt �lni, hazaj�nni az iskolai sz�netekben. Azut�n esz�be jutott, hogy v�g�l is ez az utols� �v, hogy Regulus n�lk�l kell elutaznia a Roxfortba, hiszen a kisfi� a k�vetkez� �vt�l kezdve iskolat�rsa lesz ott...

�jra t�k�letes lett a kedve, �s vid�man szaladt �t a szomsz�d helyis�gbe.
– Szia Regulus! – k�sz�nt�tte a szoba lak�j�t, majd megk�rdezte: – Nem akarsz j�tszani valamit?
– J� reggelt! – mondta a kicsi. – Dehogynem! Van valami �tleted? – k�rdezte, mire b�tyja p�r m�sodperc ut�n v�laszolt:
– Ami azt illeti, van n�h�ny...

A k�t kisgyerek rengeteget j�tszott eg�sz nap, �s nagyon j�l �rezt�k magukat. Este, vacsora ut�n anyjuk �gy sz�lt:
– Sirius, ha befejezted, azonnal menj fel a szob�dba, �s pakold �ssze a holmijaidat! Senki nem akar r�d v�rni a holnapi indul�s el�tt. Eredj!
A fi� kelletlen�l indult a l�pcs� fel�, hogy eleget tegyen a sz�l�i utas�t�snak. Amikor fel�rt az emeletre, �ccse utol�rte �t.
– Seg�tek neked – jelentette ki –, akkor gyorsabban k�szen leszel, �s m�g lesz id� egy kicsi j�t�kra is.
– Nah�t, t�nyleg? Ez nagyszer� lenne! – �rvendezett az id�sebb.

K�r�lbel�l f�l �ra m�lva el is k�sz�ltek a csomagol�ssal, �s �gy d�nt�ttek, kimennek a kertbe, �s „p�rbajosat” fognak j�tszani. Kerestek k�t, hossz�, viszonylag egyenes fa�gat, amit var�zsp�lc�nak haszn�ltak, �s sz�nlelve �rt�sokat k�ldtek egym�sra.
– Most nem tudsz menni; odaragasztottalak k�t percre a talajhoz!
– �sszezsugor�tottalak �t centisre!
– T�ssz�g�-rohamot k�ldtem r�d! – ki�ltozt�k egym�snak.
– Fi�k, befel�! Most! – Hallott�k egyszerre apjuk d�rg� hangj�t. B�r sz�vesen maradtak volna m�g, de jobbnak l�tt�k engedelmeskedni. Kipirult arccal, m�g mindig folytatva a j�t�kot, rohantak felfel� a bej�rathoz.
A k�vetkez� pillanatban Regulus megcs�szott, �s legurult a l�pcs�n. Keservesen s�rni kezdett, mire Sirius odaszaladt hozz�, hogy felseg�tse �t. Az apja is les�t�lt a l�pcs�n, vigasztal�s helyett azonban nagyobbik fi�nak lekevert egy hatalmas pofont, �s �v�lt�zni kezdett.
– T�bb eszed is lehetne, minthogy itt rohang�sztok! Most n�zd meg, mit csin�lt�l – ord�totta. – Te meg – sz�lt most Regulushoz –, hagyd abba a b�mb�l�st. Egy igazi Black nem s�r, soha! Gyer�nk, befel�! – parancsolta, majd felh�zta a f�ldr�l a kicsit, �s ber�ngatta a h�zba. – Takarodj a szob�dba, Sirius! – utas�totta az id�sebbik fi�t, aki szomor�an indult fel az emeletre. Mik�zben t�volodott, m�g hallotta, ahogy apja tov�bb veszekszik megs�r�lt kistestv�r�vel.
– Fejezd be a b�g�st! Jobb lesz, hogyha te is felm�sz! Igyekezz! – Hangzott a felsz�l�t�s.
Sirius szerette volna megv�rni az �ccs�t, hogy legal�bb most megpr�b�lja megvigasztalni, �m Mr. Black m�g az emeletre is ut�nuk j�tt.
– Sirius, a szob�dba! – mondta szigor�an. – Te is, Reg! – sz�lt a kicsihez is, �s v�rta, hogy a fi�k elt�njenek az ajt�k m�g�tt.
A nagyobbik fi� rettenetesen d�h�s volt. Nem �rtette, hogy lehetnek ilyen kegyetlenek, �rdektelenek a sz�lei... V�rt egy kicsit, �s amikor m�r �gy gondolta, nincs feln�tt az emeleten, kiosont a szob�j�b�l, �t, egyenesen testv�r�hez. A kicsi az �gy�n �lve gubbasztott a sarokban, �s m�g most is pityergett. B�tyja odament, le�lt mell�, �s �t�lelte �t, mire �ccse hozz�b�jt.
– Nagyon meg�t�tted magad? – k�rdezte Sirius.
– Igen, nagyon f�j – szipogta a kisfi�.
– Hamar elm�lik, ne agg�dj! – vigasztalta �t a nagy. Simogatta s�r�lt testv�r�t, aki lassan eg�szen megnyugodott, �s a s�r�st is abbahagyta. – Jobban vagy m�r? – k�rdezte t�le a b�tyja.
– Jobban – felelte Regulus.
– Tudom, mit�l leszel m�g jobban! – ki�ltott fel hirtelen Sirius. – Gyere velem! – �s m�r kezdte is finoman h�zni az ajt� fel� testv�r�t. �tmentek az � szob�j�ba, ahol a nagyobbik el�vette a szekr�ny�b�l a sz�linapj�ra kapott bonbont. Felnyitotta a tetej�t, �s �ccse fel� tartotta, hogy vegye ki bel�le a csokit. A kicsi azonban csak meglepetten n�zett fel r�.
– De hiszen ez �dess�g, �s nagyon k�l�nleges, r�ad�sul az utols� darab... – mondta. Bizony�ra led�bbent b�tyja nagylelk�s�g�n, vagy azt hitte, meg�r�lt.
– Ez �gy van. De a kedvenc �zes�t�s� csokid tal�n seg�t azon, hogy m�g jobban �rezd magad az eles�s ut�n. Ha f�j valami, �n is jobban leszek egy kis csokit�l. Tal�n r�d is ugyan�gy hat. Nekem nincs semmi bajom, te viszont megs�r�lt�l, sz�val edd csak meg! – biztatta a kicsit Sirius. �ccse �gy elvette az utols� szem bonbont, �s miut�n marcip�nos t�ltel�ket k�v�nt az �dess�gbe, gyorsan bekapta a csokol�d�t.
– K�sz�n�m, Sirius! Nagyon-nagyon k�sz�n�m! – h�l�lkodott, �s mosolyogva �t�lelte b�tyj�t. – Te vagy a legjobb testv�r a vil�gon!
– Nem, a legjobb te vagy, kicsi Reg!
– Ezen nem vesz�nk �ssze – sz�lt a kisebbik fi�, majd mindketten nevettek. Ezut�n �jra Regulus sz�lalt meg:
– Any��k m�g nem j�ttek sz�lni, hogy fek�dj�nk le. Szerintem m�g mindig van egy kis id�nk. Nem akarsz j�tszani valamit? – k�rdezte.
– De sz�vesen! – v�laszolta Sirius. – Van valami �tleted...?