|
lom
lom
Sttsgbe torkollott mr az g,
S az utca fnyei rvilgtottak a sros utak fel.
Amint kinztem a bukra nyitott ablakon,
Lttam, egy rszeg embert, amint a kocsmbl hazatrvn, elhanyatlott a betonon.
Szvbl teli kacagsba kezdtem,
Mert a bcsinak a foltozott nadrgja s lnk szn kabtja a srtl csupa kosz lett.
Sikerlt fltmasztania magt,
De az t nem volt szilrd.
Mintha mocsrban tapicskolt volna az ember,
Olyan volt az t az este.
Elindult a bcsi, ballagott,
De lpteit kvetni nem lehetett, hol jobbra, hol balra bandukolt.
Mr sszeakadt volna a lba,
Ha egy kutya nem hzta volna le a srba.
Jajgatott az reg, ahogy kifrt a torkn,
De a szomszdok meg se hallottk.
Fekdt az ton a bcsi,
Llegzetvtelnek felhjt, csak rvid ideig lehetett ltni.
E pillanat mlva, halk lptek kzelednek, majd lpnek az tra,
Ahol az reg fekdt az utcn, mellette a kutya,
Amely a srba hzvn, megbnta tetteit.
A titokzatos ember megnzte az reget,
l-e vagy hal-e?
Az embernek a kezbe ktve
Egy sznk villant meg a halvny fnnyel teli sttsgben.
Elhzta a sznkt, kttt r mg egy ktelet,
Melyet szerny bakancsbl fzte le,
Majd a kutya szjba adta mondvn: -Hzd te is kutym, hajr!
Csszott az reg a sznkn,
Ropogott alatta a h,
A megment elvitte a kicsit ittas llapotban lv,
De mg l, szerencstlenl szenved tllt.
Ha nem ment volna az ember kutyja,
s nem rntotta volna le az reget a srba,
Lehet hogy az ids, kicsit alkoholista vnember,
Mr a Mennyorszg kapujban csengetne.
Bevitte az reget a hzba,
Lefektette egy gyba, majd magra hagyta.
Msnap reggel jrunk,
bred mr a nap nlunk.
Nyszrgs hallatszik a szobbl,
Beszalad az ember, majd krdi tle jszntbl:”Mirt kocsmztl reg ap?”
Az reg kinyitja fl szemt, majd rnz:”Hol vagyok?” Krdi furcsn a vn.
Az ember hallgatja,
Majd ezt hangoztatja:”J helyen vagy!”
Beszalad a kutya a hzba, megijed a vn,
„Ez a kutya letmadott, mirt?”
Nem rossz szndk veznyelte,
Csak az n vdelme rdekben tette.
Felkelt az reg, recsegett az gy,
Megksznvn a tettet, tovbbllt
Nem szlt semmit az ember, csak nzte,
Nzte a vnt, ahogy lassan elhagyja a brt.
Eltnik a kdben,
Mint kmfor a kzen,
De ha messzebbre tvozik,
A vn elhalvnyodik.
Beballag a hzba,
Lel a fotelba,
S mlyen gondolkodik.
Kutyja az lbe ugrik.
Kettt ugat,
Felbred az ember s jajgat.
„Mi trtnt?” Krdezi ijedten.
Majd hozz teszi kltien:”lmodtam egy emberrel, kit megmentettem…”
Akela
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
