KENNY
Ksznet Tamcsyynak! :) A cme lhet, hogy mg vltozni fog (most nem jutott jobb eszembe). A els fejezetben Kenny szemvel ltjuk az esemnyeket...
KENNY
- Cs, gykok, mi a plya? – kiablt a flembe teljes hangervel a dagadt Eric Cartman.
- Hmfp mhnk mpofbh! – vlaszoltam egyszeren.
- Tnyleg? – krdezett vissza nagy szemeket meresztve.
- Igen, de te itt maradsz – gy Kyle.
- Azt mr nem! – hborgott Eric. – Ha ilyen bds zsidk is mehetnek, mint te, akkor n is!
- Te nem, mert olyan dagadt vagy, hogy fl sem engednek a Roxfort Expresszre! – vgott vissza bartja helyett Stan.
- Majd megltjtok, hogy n is megyek! – vlttt ismt a flembe Cartman, majd dhngve elvonult. – Kabbe, gykok, n lelptem!
- Hogy lehet valaki ekkora sutty? – rncolta a homlokt Stan.
- Pfm hmpfk bhfhm! – adtam meg a vlaszt nevetve.
A tbbiek is nevettek, br szerintem fogalmuk sem volt, mirl beszlek…
Megrkezett a busz. Vackor nni kariks szemekkel nzett rnk, mikzben megkrdezte, hogy mi az anynkat akarunk.
Egyms utn szlltunk fl, majd knyelmesen lehuppantunk a leghts lsekre.
- Szerintetek mit tall ki mr megint Cartman? – szlalt meg nagy sokra Stan.
- Fogalmam sincs, de remlem, hogy nem sikerl neki – vonta meg a vllt Kyle.
- Hmpfhm nhpfnkm fgnkmpfh – jegyeztem meg csendesen.
- Igazad van, Kenny, Cartman tnyleg egy gykr, nem is kell vele foglalkoznunk – kezdett bele sznoklatba Stan. – Ha mgis sikerl eljnnie, egyszeren csak leszarjuk.
- Szerintetek melyik hzba oszt be minket a sveg? – krdezte brndos hangon Kyle, mikzben a tjat bmulta.
- Remlem, n a Griffendlbe kerlk – felelt mosolyogva a kk sapks.
- Hn mopf ghofmpor! – ugrottam fel nagy lelkesedsemben.
- Az a legkirlyabb hz! – vigyorgott Kyle. – Ott van Harry Potter is. Tudjtok, aki egy csomszor legyzte a gonosz Voldemortot, a fekete mgust.
- Fasza!
Az iskolban tlttt rk hosszabbak voltak, mint eddig brmikor. Mr. Garrison s Kalap r kzsen osztottk az szt, amg mi, dikok igyekeztnk szeretett tantnkat a lehet legjobban kihozni bketrsbl.
Cartman a msodik ra utn toppant be, hossz fekete kpenyben, egy cska bottal hadonszva.
- Csirib, csirib, abrakadabra, minden zsid fbe harap ma! – kntlta ksrteties hangon.
- Fogd be, Zsragy! – kiablt r Kyle.
- H! Nem szakthatod flbe a varzslatot, te tirpk, mert akkor mg valaki mst varzsolok el! – frmedt a zld sapks fira a dagadk.
- Te nem is tudsz varzsolni! – szllt be a vitba Stan.
- De igen is tudok! – toporzkolt Eric. – n igazi varzsl vagyok, nem gy, mint ti, srvrek!
- Mirl beszl ez? – sgta a flembe rtetlenl Kyle.
- Fhgompfh hifnmp – vontam meg a vllam.
- Mg azt se tudjtok, mit jelent az, hogy srvr? – csapott le tudatlansgunkra Cartman. – Ltjtok? Mondtam, hogy nem vagytok igazi varzslk.
- Jl van – trta szt a karjt Stan. – Mi nem tudunk varzsolni, de te sem.
- Stan, hagy vilgostsam fel csktt agyatokat! – kezdett bele behzelg hangon Segges. – Ti nem tudtok varzsolni, ezrt muglik vagytok. Ti, muglik a kzelbe sem rhettek olyan nagy varzslknak, mint n, vagy Harry Potter.
- Te nem is vagy varzsl! – szlt kzbe Kyle.
- Ne hallgassatok erre a srvrre! – folytatta Cartman. – Csak irigy, amirt n varzsl vagyok.
- Akkor mutasd meg, hogy varzsolsz! – kttte az ebet a karhoz Kyle.
- Mg nem tudom, hogy kell, de ha elmegyek a Roxfortba, felfedezik bennem azt a rendkvli tehetsget, s n is mgus leszek.
- Nhmp pforpfo! – tettek marka a kezem, hitetlenkedsem jell.
- AKKOR IS TUDOK VARZSOLNI! – kelt ki magbl Cartman. – Majd megltjtok, amikor kitrancsrozom a beleteket! Kabbe, gykok, n lelptem! – azzal otthagyott minket, s elindult a szerencstlenl lldogl Butters fel.
Dlutn rohantam haza, hogy mindent becsomagoljak, amire szksgem lehet. Nekem nincsenek olyan kirly jtkaim, mint a bartaimnak, de szerencsre nem cikiznek rte. Kivve Cartman. De egy diszn, s a disznkat nem szmolom.
- Hov msz, fiam? – lltott meg anya az ajtban.
- Hmpf mhfpbmk hm phmfkopfmh hmfp khmpfkmpfh mhpomfk! – magyarztam trelmetlenl.
- Na j, de ha megtudom, hogy megint hlye jtkokra kltd el a pnznket, nagyon nagy bajban leszel!- fenyegetett meg anya.
- Hmokhj! – legyintettem, aztn beszaladtam a szobba, mieltt apa megrkezik, s kitr a balh.
pp csak kifjtam magam, amikor ajtcsapkodssal alfestett vltzs csapta meg a flemet. Megvontam, a vllam, aztn nekilltam, hogy elkotorjam a szekrny mlyrl a brndmet. Belepakoltam a ruhimat, aztn a legkedvesebb jtkaimat, s kzben elmerengtem, hogy milyen j is lesz egy igazi varzsliskolt megnzni.
Remlem, majd neknk is tantanak egy-kt trkkt, amivel gatyba rzhatjuk a hatodikos fikat.
|