KENNY

-         Csá, gyíkok, mi a pálya? – kiabált a fülembe teljes hangerővel a dagadt Eric Cartman.

-         Hmfp mhnk mpofbh! – válaszoltam egyszerűen.

-         Tényleg? – kérdezett vissza nagy szemeket meresztve.

-         Igen, de te itt maradsz – így Kyle.

-         Azt már nem! – háborgott Eric. – Ha ilyen büdös zsidók is mehetnek, mint te, akkor én is!

-         Te nem, mert olyan dagadt vagy, hogy föl sem engednek a Roxfort Expresszre! – vágott vissza barátja helyett Stan.

-         Majd meglátjátok, hogy én is megyek! – üvöltött ismét a fülembe Cartman, majd dühöngve elvonult. – Kabbe, gyíkok, én leléptem!

-         Hogy lehet valaki ekkora suttyó? – ráncolta a homlokát Stan.

-         Pfm hmpfk bhfhm! – adtam meg a választ nevetve.

A többiek is nevettek, bár szerintem fogalmuk sem volt, miről beszélek…

Megérkezett a busz. Vackor néni karikás szemekkel nézett ránk, miközben megkérdezte, hogy mi az anyánkat akarunk.

Egymás után szálltunk föl, majd kényelmesen lehuppantunk a leghátsó ülésekre. 

-         Szerintetek mit talál ki már megint Cartman? – szólalt meg nagy sokára Stan.

-         Fogalmam sincs, de remélem, hogy nem sikerül neki – vonta meg a vállát Kyle.

-         Hmpfhm nhpfnkm fgnkmpfh – jegyeztem meg csendesen.

-         Igazad van, Kenny, Cartman tényleg egy gyökér, nem is kell vele foglalkoznunk – kezdett bele szónoklatába Stan. – Ha mégis sikerül eljönnie, egyszerűen csak leszarjuk.

-         Szerintetek melyik házba oszt be minket a süveg? – kérdezte ábrándos hangon Kyle, miközben a tájat bámulta.

-         Remélem, én a Griffendélbe kerülök – felelt mosolyogva a kék sapkás.

-         Hn mopf ghofmpor! – ugrottam fel nagy lelkesedésemben.

-         Az a legkirályabb ház! – vigyorgott Kyle. – Ott van Harry Potter is. Tudjátok, aki egy csomószor legyőzte a gonosz Voldemortot, a fekete mágust.

-         Fasza!

Az iskolában töltött órák hosszabbak voltak, mint eddig bármikor. Mr. Garrison és Kalap úr közösen osztották az észt, amíg mi, diákok igyekeztünk szeretett tanítónkat a lehető legjobban kihozni béketűréséből.

Cartman a második óra után toppant be, hosszú fekete köpenyben, egy ócska bottal hadonászva.

-         Csiribú, csiribá, abrakadabra, minden zsidó fűbe harap ma! – kántálta kísérteties hangon.

-         Fogd be, Zsíragy! – kiabált rá Kyle.

-         Hé! Nem szakíthatod félbe a varázslatot, te tirpák, mert akkor még valaki mást varázsolok el! – förmedt a zöld sapkás fiúra a dagadék.

-         Te nem is tudsz varázsolni! – szállt be a vitába Stan.

-         De igen is tudok! – toporzékolt Eric. – Én igazi varázsló vagyok, nem úgy, mint ti, sárvérűek!

-         Miről beszél ez? – súgta a fülembe értetlenül Kyle.

-         Fhgompfh hifnmp – vontam meg a vállam.

-         Még azt se tudjátok, mit jelent az, hogy sárvérű? – csapott le tudatlanságunkra Cartman. – Látjátok? Mondtam, hogy nem vagytok igazi varázslók.

-         Jól van – tárta szét a karját Stan. – Mi nem tudunk varázsolni, de te sem.

-         Stan, hagy világosítsam fel csökött agyatokat! – kezdett bele behízelgő hangon Segges. – Ti nem tudtok varázsolni, ezért muglik vagytok. Ti, muglik a közelébe sem érhettek olyan nagy varázslóknak, mint én, vagy Harry Potter.

-         Te nem is vagy varázsló! – szólt közbe Kyle.

-         Ne hallgassatok erre a sárvérűre! – folytatta Cartman. – Csak irigy, amiért én varázsló vagyok.

-         Akkor mutasd meg, hogy varázsolsz! – kötötte az ebet a karóhoz Kyle.

-         Még nem tudom, hogy kell, de ha elmegyek a Roxfortba, felfedezik bennem azt a rendkívüli tehetséget, és én is mágus leszek.

-         Nhmp pforpfo! – tettek marka a kezem, hitetlenkedésem jeléül.

-         AKKOR IS TUDOK VARÁZSOLNI! – kelt ki magából Cartman. – Majd meglátjátok, amikor kitrancsírozom a beleteket! Kabbe, gyíkok, én leléptem! – azzal otthagyott minket, és elindult a szerencsétlenül álldogáló Butters felé.

Délután rohantam haza, hogy mindent becsomagoljak, amire szükségem lehet. Nekem nincsenek olyan király játékaim, mint a barátaimnak, de szerencsére nem cikiznek érte. Kivéve Cartman. De ő egy disznó, és a disznókat nem számolom.

-         Hová mész, fiam? – állított meg anya az ajtóban.

-         Hmpf mhfpbmk hm phmfkopfmh hmfp khmpfkmpfh mhpomfk! – magyaráztam türelmetlenül.

-         Na jó, de ha megtudom, hogy megint hülye játékokra költöd el a pénzünket, nagyon nagy bajban leszel!- fenyegetett meg anya.

-         Hmokhéj! – legyintettem, aztán beszaladtam a szobába, mielőtt apa megérkezik, és kitör a balhé.

Épp csak kifújtam magam, amikor ajtócsapkodással aláfestett üvöltözés csapta meg a fülemet. Megvontam, a vállam, aztán nekiálltam, hogy előkotorjam a szekrény mélyéről a bőröndömet. Belepakoltam a ruháimat, aztán a legkedvesebb játékaimat, és közben elmerengtem, hogy milyen jó is lesz egy igazi varázslóiskolát megnézni.

Remélem, majd nekünk is tanítanak egy-két trükköt, amivel gatyába rázhatjuk a hatodikos fiúkat.