1. fejezet

�

A nevem Lucifer. Sokan csak �gy emlegetnek, hogy az �rd�g. M�soknak csak sim�n S�t�n b�csi vagyok. Van m�g j� p�r nevem, de ti h�vjatok csak Lucifernek, mert ez a leghangzatosabb. Rem�lem, senkinek sem kell k�l�n�sebben ecsetelnem, hogy ki vagyok, hiszen mind ismertek, �s nem, nem vagyok se gonosz, se rossz, se semmi ehhez hasonl�.

Szerintetek �n tehetek r�la, hogy �va bevette, amit mondtam, �s ut�na beler�ngatta �d�mot is a h�lyes�gbe? Igen? Mindegy. Ez l�nyegtelen. Mindenesetre sz�p kis summ�t bezsebeltem Istent�l ezen a kis fogad�son.

�

De Isten nem szeret vesz�teni, ez�rt volt olyan kedves, hogy kinevezzen engem a Pokol ur�nak, aki kedv�re k�nozhatja a b�n�s lelkeket. Ez persze rengeteg extra kiv�lts�ggal j�rt, de be kell vallanom, nem szeretem a lelkeket k�nozni, mivel el�g gusztustalan l�tv�ny, ahogy sz�tfolynak, majd rettenetes b�z k�s�ret�ben �jb�l �ssze�llnak.

A m�sodik munkanapomon besokalltam �s f�lgyalogoltam a Mennybe, hogy panaszt tegyek. Isten egy olyan smucig alak, hogy nem volt hajland� m�s munk�t adni. Persze, mert a kis kedvenc arkangyalai m�r r�g bezsebelt�k a rendes mel�kat.�

Irt� d�h�s lettem r�, �s hogy neki se legyen jobb, kir�h�gtem a szak�ll�t. Erre � begurult, �s megfogadta, hogy kiad egy k�nyvet, amiben �n leszek a f�gonosz, aki ak�rhogy is pr�b�lkozik, v�g�l mindig vesz�t. Ezzel nem is lett volna baj. A probl�ma akkor kezd�d�tt, amikor az emberek megtanultak olvasni.

Mondanom sem kell, hogy ez a kis aff�r igencsak leh�zta a n�pszer�s�gi indexemet. Az�ta ezek az egyszer�, als�bbrend� l�nyek hal�losan f�lnek t�lem. Minden mozdulatukat az ir�ny�tja, hogy hal�luk ut�n m�g v�letlen�l se a Pokolba ker�ljenek. Ez az ellenszenv r�szemr�l is fenn�ll. �n sem cs�pem az embereket. Csak Isten, de � nagyon.

�

Amikor az emberekre r�j�n az �tperc, �s neki�llnak ker�lni a rossz dolgokat, bizony el�fordul, hogy alig �rkeznek lelkek a Pokolba. Ilyenkor t�rt�nik az, hogy �n nagyon r�unok a t�rzsvend�gek k�p�re, �s olyankor felmegyek a F�ldre, hogy �jabb lelkeket gy�jtsek be magamnak, akik hal�luk ut�n vicceket mes�lhetnek nekem.

�

Igen, j�l hallott�tok, vicceket mes�lnek. M�r r�gen elegem lett a j�l bev�lt k�z�pkori m�dszerekr�l, mint a kaszabol�s, �get�s, meg ehhez hasonl�k. Ink�bb k�nyszer�tem a szerencs�tlen b�n�s�ket, hogy a vicceikkel sz�rakoztassanak engem a nap huszonn�gy �r�j�ban. Higgy�tek el, sokkal kellemesebb elfoglalts�g.

�

Manaps�g viszont m�r nincs sz�ks�g arra, hogy a F�ld�n flang�ljak, hiszen az emberek el�g gonoszak n�lk�lem is. M�r-m�r telth�z van a Pokolban. Nem �rtana neki egy kis fel�j�t�s.

�

Sz�val ez sarkallt arra, hogy szendvicset csomagoljak magamnak, �s ism�t elinduljak egy kellemes kis t�r�ra, mely v�g�l a Mennyorsz�gba visz. Az �t nem r�vid, de egy magamfajta bukott angyalnak ez semmis�g.

Aprop�, eml�tettem m�r, hogy mi�rt lettem bukott angyal? Mint mondottam volt, Isten egy smucig alak, aki m�r az angyaliskol�ban kisz�rt mag�nak, �s onnant�l kezdve pikkelt r�m. Nem is csoda, hogy szinte minden tant�rgyb�l megbuktam…

�

Hossz� hetek teltek el, mire v�g�l f�l�rtem a Mennyek Kapuj�hoz, mely szok�s szerint z�rva volt, a kulcs pedig Szent P�ter nyak�ban. K�r hogy nem tudja vele felakasztani mag�t, pedig milyen sz�pen himb�l�zna ezen a giccses kapun…

-�������� �r�l�k, hogy l�tlak, Lucifer! – j�tt el�m nagy lelkesen az �g port�sa. – Mi j�ratban vagy errefel�? Istent keresed?

-�������� �, nem, csak elindultam a k�z�rtbe, azt�n valahogy idet�vedtem – feleltem kedvesen mosolyogva. �m a k�vetkez� pillanatban mosolyom �r�lt, gyilkos vicsorg�ss� v�ltozott. - Szerinted m�gis mi a fen�t keresn�k itt, ha nem Istennel akarok besz�lni?!

-�������� J�l van, na! – motyogta les�t�tt szemmel P�ter, mik�zben neki�llt a kulccsal �s a z�rral babr�lni. – �n csak kedves akartam lenni…

-�������� Akarni a v�c�n kell! – oktattam ki fens�bbs�ges hangnemben, majd mikor kiny�lt a kapu, belibegtem rajta.

�

Bent az angyalok k�rusa fogadott. Nem �rtettem, mit �nekelnek, mert latinb�l is megh�ztak, meg �nekb�l is. A sok str�ber. �k is csak az�rt mentek �t, mert nyaliztak Istennek. L�ttam a szem�kben a megvet�st, amikor elhaladtam mellett�k. Persze b�szk�n kih�ztam magam, mert �n legal�bb nem vagyok olyan csicska, mint �k.

�

-�������� Szervusz, Lucifer! – d�rrent valahol el�ttem Isten hangja.

-�������� Hel�! – k�sz�ntem laz�n, ezzel is kifejezve, mennyire f�ggetlennek tartom magam t�le.

-�������� Tudtam, hogy j�ssz – kezdett bele szok�sos sz�veg�be a „Mindenhat�”, a k�zben leereszkedett az �n szintemre, egy �reg, nagyszak�ll� aggasty�n k�p�ben.

-�������� Persze, mert te mindig mindent tudsz el�re, �s akkor is mindent tudt�l, amikor m�g nem volt ekkora a szak�llad, �s nem viszketett �lland�an, de ennek ellen�re m�gis j� hossz�ra n�vesztetted.

-�������� Lucifer! – sz�lt r�m komolyan. – Megk�rhetlek, hogy sz�llj le a szak�llamr�l?

-�������� �, pardon! – mondtam, s k�zben levettem a l�bam az el�bb eml�tett testsz�rzetr�l.

-�������� Sz�val, mi�rt j�tt�l sz�nem el�? – tette fel a nagy k�rd�st az, aki mindig mindenre tudja a v�laszt.

-�������� K�ne egy kis zs� – feleltem, mivel most nem volt sok kedvem k�tekedni. – Tudod, el�g sz�k�s m�r ennyi l�leknek a Pokol, �s fel k�ne m�r �j�tani.

-�������� Sz� sem lehet r�la! – aty�skodott az �r. – Ha p�nzt akarsz, menj, �s dolgozz meg �rte!

-�������� De nekem a munkak�ri le�r�sba tartozik, hogy nem hagyhatom el a Poklot – t�rtam sz�t a karomat.

-�������� �gy besz�lsz, mintha eddig m�g egyszer sem szegted volna meg a szab�lyokat – mosolygott ideges�t�en Isten. – Tudom, hogy most is f�l fogsz menni a F�ldre, hiszen �n mindent tudok.

-�������� Le.

-�������� Tess�k? – k�rdezett vissza �rtetlen k�pet v�gva.

-�������� Mondom, le.

-�������� Le?

-�������� Igen. Le – tettem karba a kezem, mintha egy h�lyegyerekkel pr�b�ln�m meg�rtetni, hogy nem minden csoki, ami barna. – Tudod, most itt f�nn vagyunk, �s a F�ld alattunk van…

-�������� De ha lem�sz, akkor f�l kell majd menned – t�rt vissza kioktat� st�lus�ba. – De ez r�szletk�rd�s. A l�nyeg, hogy ha p�nzt akarsz, dolgozz meg �rte, mint minden becs�letes angyal, aki �tment a p�tvizsg�n!

Az angyalok, akik eddig k�rbe�lltak minket, �s kaj�nul vigyorogva m�regettek engem, most el�r�bb l�ptek, �s b�szk�n kih�zt�k magukat.

-�������� Sz�val neked sincs p�nzed – mondtam ki, ami sz�vemet nyomta.

-�������� Hogy gondolhatsz ilyet? – h�rd�lt fel Isten. – �n teremtettem mindent ezen a vil�gon, �gy a p�nzt is. B�rmikor csin�lok annyit, amennyit csak angyalaim k�v�nnak.

-�������� Akkor t�lem m�rt sajn�lod?

-�������� Csak a te �rdekedben akarom, hogy dolgozz. Mondd, hiszel bennem?

-�������� Nem, tudod, �n ateista vagyok…

-�������� Nem �rdekel! Dolgozni fogsz, �gyhogy szedd �ssze magad, Lucifer, �s keress magadnak egy �ll�st!

�

Veszett kutya m�dj�ra morogtam, majd beh�ztam f�lem-farkam, �s a vill�mok k�zt cik�zva, elhagytam a Mennyek Birodalm�t.� Szent P�ter kapuja el�tt m�g meg�lltam, �s �kl�met r�zva fordultam vissza Isten fel�:

- Majd megl�tod, hogy az �n p�nzemb�l olyan Poklot t�kolok, hogy a Mennyorsz�g elb�jhat mellette!