Ha elalszik az �rtelem, el�j�nnek a sz�rnyek…

�

S�t�t cell�mban �cs�rg�k, el�ttem egy nyitott k�nyv. Szemem id�nk�nt r�-r�tal�l egy sorra, b�r az els� bet�kn�l sosem jutok tov�bb. A r�csos ablak nyitva van, de t�l sz�k ahhoz, hogy kim�sszak rajta. Id�nk�nt besurran egy f�nyfolt, vagy hangfoszl�ny, hogy g�nyosan r�m nevessen, s azt�n elillanjon. K�t k�zzel kapok ut�na, �m az mindig kisz�kik g�rcs�sen szor�t� ujjaim k�z�tt.

�

Ism�t a k�nyv lapj�t b�mulom, de nem tudom olvasni. Elmerengek azon, hogy mir�l is sz�l, hiszen eml�kszem, hogy egyszer olvastam m�r.

Vid�m, f�nyes t�rt�net, mely most ugyan olyan s�t�ten pihen az olvashatatlan sorok k�z�tt, mint �n a cell�mban.

�

Hangot hallok, s halv�nyan l�tok egy mosolyg�s arcot, melyr�l egy�rtelm�en leolvashat� az aggodalom jele. Ismerem ezt a hangot. Tudom, hogy egykor nagyon szerettem a gazd�j�t. Most is szerem, de k�ptelen vagyok r�j�nni kil�t�re. L�tom az arc�t, de nem ismerem meg, hallom a hangj�t, de szavait m�r nem �rtem meg.

�

�Fel�lln�k, �s odamenn�k, hozz�, de nincs er�m, visszakiab�ln�k neki, de hangom cserben hagy, �gy csak �l�k, �s b�mulom a k�nyvet. Mir�l is sz�lt? Nem eml�kszem pontosan, csak azt tudom, hogy meleget var�zsolt a sz�vembe. De most m�r nem tudom elolvasni, �s vissza sem tudok r� eml�kezni.

�

Z�g�st hallok. Nem tudom, honnan j�n. Hallgat�zok minden ir�nyba, a hang ugyanolyan er�sen sz�l. M�r csilingel�s is t�rul hozz�. �, hogy mennyire s�rti a f�lemet! Hallgattassa m�r el valaki!

�

Vijjog�s. Valahonnan a sarokb�l, ott ahol a legs�r�bb a s�t�ts�g. Egyenesen beleb�mulok, s m�r szinte v�rom, hogy valami borzalmas sz�rnyeteg kireppenjen onnan. �s val�ban. Egy tollas, bagolyszer�, t�zben forg� szem� r�m suhan fel�m. Habz� pof�j�r�l a t�boly t�kr�z�dik szemembe.

�

Ijedtemben eldobom a k�nyvet, �s sikoltok, mire m�gt�bb fenevad b�jik el� a s�t�tb�l. Van k�zt�k macska, denev�r, bagoly, s�rk�ny, boszork�ny, s egyenesen fel�m tartanak. A padl�n hever� k�tet halv�ny dereng�sbe kezd, s �n minden er�mmel azon vagyok, hogy el�rjem, miel�tt a r�ms�gek tal�lnak meg engem.

�

V�gre megvan. De ekkor bel�m cs�p valami. �v�lt�k, s arcomat olyan k�zel rakom a k�nyvh�z, hogy orrom szinte s�rolja a lapjait. Egyre t�bb fenevad mar bel�m. �v�ltene, morognak, vijjognak, ny�vognak, s �n egyre ink�bb elvesz�tem a bet�k �rtelm�t.

�

A sz�veg �sszefolyik el�ttem, �s sz�p lassan lecsurog a k�nyv lapjair�l. K�ts�gbeesetten igyekszem felfogni a kezemmel, de a f�ny kifolyik az ujjaim k�z�tt. L�tom, ahogy a szavak egyenk�nt lecseppennek a f�ldre, hogy a padl� fekete deszk�i elnyelj�k �ket.

�

Alkonyodik. A gy�r f�ny, ami bevil�g�tott cell�m sz�k ablak�n, elhalv�nyul, s �n ott maradok a s�t�tben, lelkem �r�lt d�monaival…