-         Hé, Tapmancs, mit csinálsz? – csapott barátja hátára az épp edzésről visszatérő James Potter.

-         Semmit! – válaszolt sietve Sirius, s közben villámgyorsan eldugta a háta mögé a szívecske alakú papírt, amivel ezidáig foglalatoskodott.

-         Na, mutasd már meg! – vigyorgott a másik fiú, s már nyújtotta is a kezét, hogy elvegye azt a lapot.

-         Nem! – makacskodott Black, majd felpattant a székből, és maga mögött hagyva a klubhelyiséget és a csodálkozó James Pottert, fölrohant a fiúk hálószobáihoz vezető lépcsőn.

A szemüveges fiú pislogott párat, majd megvonta a vállát, és elindult kifelé, hogy a prefektusi fürdőben lecsutakolja magáról az edzés során ráragadt koszt. Tűnődve megcsóválta a fejét, majd a következő pillanatban úgy tűnt, egy apró kis tündérke a fülén át beférkőzött a koponyájába, és megtalálta az évszázados pókhálóval borított villanykapcsolót.

- De hiszen holnap Valentin nap van! – szólt hangosan, mivel rá kellett döbbennie, hogy teljesen megfeledkezett a dologról, és még semmi ötlete sincs, mivel lephetné meg szíve választottját, egy bizonyos vörös hajú, zöld szemű lányt, akit a nép csak Lily Evans néven ismer. 

- Igen. És, kitaláltad már, mivel leped meg Lilyt?

James nagyot ugrott meglepetésében, majd hátrafordulva meglátta a könyvekkel birkózó Holdsápot.

-         Nem. Még nem – válaszolt, s látva, hogy az egyik könyv ki akar esni a barna hajú kezéből, megkérdezte: - Ne segítsek?

-         De, megköszönném! – így Holdsáp.

- És te? Te kit lepsz meg? – kérdezte, miután közös erővel sikerült úrrá lenniük a rakoncátlankodó köteteken.

- Senkit – válaszolt egyszerűen Lupin.

- Na, ne csináld már! – bökte oldalba James, de látván, hogy barátja komolyan gondolta, amit mond, így szólt: - Olyan vagy, mint Tapmancs!

- Miért? Tapmancsnak mindig van barátnője!

- Jó, de most ő is olyan titokzatos…

- Ezt meg hogy érted?

- Ő sem hajlandó semmit elmondani.

-         Sziasztok! – köszönt rájuk nagy vidáman az épp megérkező Peter Pettigrew.

-         Szia! – így Potter. – Hát te meg merre csavarogtál?

-         Csajoztam – vigyorgott szélesen a kövérkés fiú. – Miről dumáltatok?

-         Tapmancsról és a rejtélyes viselkedéséről – válaszolt egykedvűen Holdsáp.

-         Mi van vele? – vonta fel a szemöldökét Pettigrew.

-         Valamit titkol előlünk – adta meg a választ Ágas. – Az előbb láttam, hogy valamit nagyon irogat egy szívecske alakú papírra, de nem engedte, hogy belenézzek. Pedig Tapmancs szerelmi élete az egész iskola számára nyitott könyv…

-         Lehet, hogy most végre megtalálta az igazit – lelkendezett Féregfark.

-         Ugyan már! Ismered őt… Egy csajjal sem bírja két hétnél tovább – rázta a fejét James.

-         Ez igaz, de máskor mindig rögtön világgá kürtöli, ha valakibe „szerelmes”. – tűnődött hangosan Lupin.

-         Ezt nem hagyjuk annyiban! – rikkantotta a szemüveges. – Ki fogjuk deríteni, Féregfark élete árán is!

Azzal a három fiú összedugta a fejét, hogy kidolgozzák a haditervet.

-         Heló, Tapmancs! – vigyorgott James, mikor a Tekergők visszatértek a közös hálószobájukba.

-         Sziasztok! – felelt Black, s közben valamit bedugott a párnája alá.

Peter és Remus összenéztek, de James csak mosolygott tovább.

-         Azt hiszem, megyek, és lefürdök – folytatta Tapmancs, majd elindult a fürdőszoba felé, s közben gyanakvón méregette szélesen mosolygó barátait.

Mikor végre becsukódott az ajtó, Féregfark odaszalad, és rátapasztotta a fülét. Eközben Remus és James megrohamozták negyedik társuk ágyát, hogy előszedjék a párna alól az odarejtett tárgyat.

      Meg sem lepődtek, amikor megláttak a szívecske alakú papírt, rajta Sirius szépnek semmiképpen sem nevezhető kézírásával.

      Mindketten közelebb hajoltak, majd James suttogva felolvasta:

Kedves Szerelmem!

Micsoda kár, hogy csak most döbbentem rá, hogy mennyire szeretlek. Eddig nem tudtam, mire vágyom, és buta, de csinos, bögyös lányokkal próbáltam csillapítani vágyamat. Most már tudom, hogy hiba volt. Remélem, meg tudsz nekem bocsátani…

 Mióta az eszemet tudom, ismerlek, de csak most értettem meg, hogy mennyire fontos vagy számomra. Másra sem tudok gondolni, csak rád. Gyönyörű vagy, s tudom, hogy nem csak az én szememben. Szeretném végre, ha szám érinthetné duzzadó ajkaidat, de sajnos ez lehetetlen. Itt vagy a közvetlen közelemben mégsem teljesülhet be szerelmünk, hiszen te is fiú vagy…

Csak szeretném, hogy tudd, én sosem fogok rólad lemondani, s örökké szeretni foglak…

Szeretettel Valentin nap alkalmából

            Magamtól Nekem