Kicsi Susie

Valaki megölte Kicsi Susie-t,
Az éneklő kislányt,
Aki mindig délben dalolt.
Ott volt, sikoltott
Hangja végzetét jelezte,
De nem sietett senki segítségére.
Leesik a lépcsőről,
Ruhája elszakad,
Ó, vér csillog hajában.

- Apa, ne menj el, kérlek! – könyörgött a kislány, az épp távozni készülő édesapjának.

A férfi mérgesen elrántotta talárja ujját a segélykérően tapogató vékony ujjacskák elől. Bosszús arcot erőltetve magára, elindult, kifelé a szobából. Érezte, ahogy a Sötét Nagyúr magához hívatja, de nem akarta, hogy lánya lássa rajta a gyengeségét. Visszafojtotta egyre inkább előtörni készülő sírását, és lerobogott a koszos öreg lépcsőn. Léptei föl-fölkavartak az évek során lerakódott porréteget. Még hallotta a szobából kiszökő panaszos zokogás hangjait, de nem fordult hátra. El kellett mennie…

Titok lappang a levegőben
Ott fekszik oly fiatalon
Törékeny kis teste.
Óvatosan emelik fel
Ó, vér csillog hajában.
Mindenki eljött, hogy lássa
A most már halott lányt.
Szemei élettelenül bámulnak.
És hirtelen a tömegből valaki azt mondja:
Ez a kislány hiába élt
Arcáról gyötrelem és fájdalom tükrözik
De csak a szomszéd férfi
Ismerte Kicsi Susie-t és most sír,
Ahogy lehajol,
Hogy lezárja Susie szemeit.
Ott fekszik oly fiatalon
Törékeny kis teste
Óvatosan emelik fel
Ó, vér csillog hajában.

Regulus kisietett a házból, ahogy egykori szerelme nevelte egyetlen kislányukat, és szinte abban a pillanatban eleredtek a könnyei. Emlékei egyre erősebben ostromolták fájó lelkét. Kissé összehúzta magán a talárt, és megszaporázta lépteit, hogy valamelyest csillapíthassa remegését. Felderenget előtte a lánya anyjának mosolygós arca, s látta, ahogy hárman, mint egy család, boldogan játszanak. Ismét könnyek szöktek a szemébe, ahogy a nőre gondolt, aki néhány éve vesztette életét Voldemort jóvoltából. Azóta ő nevelte a kislányt. Susie túl kicsi volt, ahhoz, hogy ellássa magát, ezért apja meg-meglátogatta az egyébként üres házban. A szomszédok nem érintkeztek vele, mert érezték a feszültséget, ami a ház levegőjében terjengett. Regulus mindennél jobban szerette a lányát, s ezért kénytelen volt őt elhagyni. Csak reménykedett benne, hogy lesz valaki, aki törődik majd vele…

Mindez Isten rendelése volt,
Hogy énekelje a dalt,
Hogy valaki árvaként meglássa őt.
Hogy felismerd, a remény végleg elszállt
És beteljesítsd sorsod
Aztán kiálts
Úgy, hogy senki sincs ott...
Tudta, hogy nem törődnek vele
Az apa elhagyta otthonát,
Szegény anya meghalt,
S Susie egyedül maradt.
Nagyapa lelke is rég elszállt
Senki sem maradt
Őt szeretni.

A kis Susie egyedül maradt a házban. Az öreg falak néha megnyikordultak, ahogy a szél átsüvített a repedéseken. A kislány megremegett. Még mindig potyogtak a könnyei. A lépcső tetején állva bámulta a bejárati ajtót, amelyen át apja távozott. Nem tudott megmoccanni. Lábai szinte gyökeret eresztettek. Nem tudta elhinni, hogy apja elhagyja őt. Végleg. Erősen megszorította a babáját, amit remegő kis kezében tartott. Koszos ruhácskáját meg-meglebbentette a hideg szél, aminek a ház már nem tudott ellenállni. Susie éhes volt. Már napok óta nem evett egy falatot sem. Már alig várta, hogy Regulus megérkezzen. Nem csak azért, mert tudta, élelmet hoz magával, hanem azért is, mert minden vágya az volt, hogy az édesapja magához ölelje. Ő volt az egyetlen ember ezen a világon, aki törődött a kislánnyal, de most ő is elment. Susie egyedül maradt a nagy házban. Már nem is igazán emlékezett azokra az időkre, amikor anyjával és nagyapjával élt itt együtt. Sokat énekelt, s az egész ház megtelt a kislány vidám hangjával. Akkor a ház otthonos és meleg volt. Most viszont hideg és ijesztő. Susie még mindig az apja után bámult, s közben érezte, hogy erőt vesz rajta a kétségbeesés és a gyengeség. Hirtelen megszédült, s sikoltva legurult a lépcsőn. Mire leért, darabokra tört babája kiesett a kezéből, és ő furcsán kitekeredett testtel feküdt a rideg kövön. Üveges szemmel meredt továbbra is az ajtó felé. Nem mozdult többé. Vér csillogott a haján…

Mennyire viselheti el valaki
Az imáiban lévő nélkülözést?
A nélkülözés ölhet,
Mint egy lélekbe szúrt kés
Ó igen
Kicsi Susie oly keményen harcolt az életért.
Ott fekszik oly fiatalon
Törékeny kis teste
Óvatosan emelik fel
Oly fiatal és ártatlan…