A megt�bolyult asszony

�

A csillagok �s a Telihold furcsa, k�s�rteties f�nye behatolt az Erd� v�n f�inak s�r�j�be. Csend �s nyugalom �radt a t�jb�l. Sz�l nem f�jt, s a leveg� olyan tiszta volt, hogy az ember legsz�vesebben sz�rnyakat n�vesztett volna, hogy f�lrep�lhessen az �gbe eg�szen a csillagokig. A f�k lombja s�t�t �rny�kokat vetett az apr� tiszt�sokra, ahol az emberek �s a t�nd�k k�z�sen �nnepelt�k szent �nnepeiket.

����������� Az Erd� olyankor vid�m hangokkal telt meg, s a sz�l z�g�sa, az �gak, �s az avar ropog�sa beleolvadt a t�nd�k k�l�n�s dal�ba, hogy egy�tt �ltess�k a term�szet sz�ps�geit.

�

����������� De most csend volt. Balj�slat� csend. Mintha a s�t�ts�g m�r v�rakozva figyelte volna az esem�nyeket.�

�

Messze d�len egy farkas felvony�tott, s az erd�ben lak� emberek h�t�n felborzol�dott a sz�r. �A csal�dok visszavonultak a halott fa�gakb�l t�kolt kunyh�ikba, ahol gyermekeik az igazak �lm�t aludt�k.

Az eg�sz Erd� n�ma volt �s �res. Csak egy l�lek bolyongott a s�t�t f�k k�z�tt. Egy el�tkozott l�lek.

Sikoltva rohant el� az �reg t�lgyf�k k�z�tt, s k�zben g�rcs�sen markolta a kez�ben szorongatott apr� batyut. Szor�t�sa oly er�s volt, hogy feh�r v�sznon, mely a csomagot alkotta, �tsz�r�d�tt a v�r, pirosra festve a v�sznat �s az asszony s�padt b�r�t.

- A gyermekem! Meghalt a gyermekem! – sikoltozott a n�.

�

����������� Ruh�ja beakadt egy ki�ll� gy�k�rbe, �s egy v�res darab leszakadt r�la. A n� elesett, s a csomag kigurult a kez�b�l. A v�szon sz�tny�lt, �s valami kigurult bel�le, hogy azt�n nekicsap�dhasson a legk�zelebbi fa t�rzs�nek.

-�������� A gyermekem! – ki�ltott az asszony, v�kony kez�t az elgurult test fel� ny�jtotta.

�

A kis test �lettelen�l hevert a fa t�v�ben. M�g csecsem� volt. Tal�n egy napot sem �lt.

Most �veges szemmel meredt a fa s�t�t koron�ja fel�, s arc�n borzalom �s csod�lat kifejez�se keveredett. Mintha m�g mindig �lne, a n�v�ny hatalmass�g�t csod�ln�, melyet �let�ben sohasem tapasztalhatott.

����� Az arca v�rben �szott, s apr�cska mellkas�n t�pett seb �ktelenkedett, melyet mintha egy v�rengz� fenevad foga szak�tott volna a gyenge h�sba.

�

����� De a seb ejt�je nem volt �llat. A kisded saj�t anyja volt, aki e sebet a fog�val t�pte, hogy remeg� k�zzel kiszak�thassa a m�g l�ktet� sz�vet a kis testb�l, mely egyre keservesebben zokogott, �s k�zd�tt az �let�rt, majd v�g�l mozdulatlann� fagyott, s �r�kre elhallgatott.

�

����� Az anya csak ekkor �bredt r� sz�rny� tett�re, s �p esz�t elvesztve felkapta halott gyermeke maradv�nyait, hogy egy koszos rongyba bugyol�lva elrohanjon vele az Erd� m�ly�re.

����� �

����� Hogy mi�rt k�vette el borzalmas tett�t, m�r senki sem tudta megmondani. Csak egyvalamit tudtak, hogy a megt�bolyult asszony m�g sz�z �v eltelt�vel is k�s�rtetk�nt j�rja az Erd�t az �jszaka s�t�t �r�iban, s halott gyermek�t siratja…

�

�

�