|
Mitől fél Sirius?
 Tartalom: Mitől fél Sirius Black? Semmitől! - állítja magáról, de vajon igaz-e? Olvassátok el, és megtudjátok!
“Valójában az a bátor ember, aki ellenáll a félelemnek, aki legyőzi a félelmét – nem pedig az, akiből hiányzik a félelem.” /Mark Twain/
- Én nem félek semmitől! – húzta fel az orrát durcásan egy hosszú fekete hajú, kék szemű fiú, Sirius Black.
- Olyan nincs! – mérgelődött a mellette haladó szőkésbarna hajú társa. - Mindenki fél valamitől.
A Tekergők idén kezdték harmadik évüket a Roxfortban, és éppen a második sötét varázslatok kivédése órájukra siettek. A tanár előző órán közölte velük, hogy egy mumussal kel megküzdeniük, ezért jó lenne, ha mindenki kitalálná, hogyan tehetné nevetségessé azt a dolgot, amitől a legjobban fél. Itt kezdődtek Sirius számára a problémák, ugyanis ő nem talált semmi olyat, amitől félne.
- De én akkor sem félek! – folytatta sértődött hangon Black.
- Még csak nem is gondolkoztál rajta! – háborgott Lupin. – Csak rögtön rávágtad, hogy te semmitől sem félsz!
- Ez nem igaz! Igenis gondolkoztam rajta!
- Akkor már találnod kellett volna valamit!
- Ezért mondom, hogy nincs olyan!
- Értsd már meg, hogy a mumusnak nem mondhatod ezt! Ki fogja találni, mitől félsz, és akkor te leszel az egyetlen ember az osztályban, aki nem tud vele mit kezdeni.
- Szerintem meg, a mumus nem fog tudni mit kezdeni velem…
- Min veszekedtek már megint? – rikkantotta James Potter, aki ebben a pillanatban ért oda, és köszönésképpen egy jó nagyot rásózott Lupin hátára.
- ÁÚ! – kiáltotta az érintett, aztán bosszúból jól fejbe vágta a támadóját a kezében tartott vaskos könyvvel.
- Szóval mi a probléma, uraim? – kérdezte fontoskodó hangon James, miután kissé lenyugodtak a kedélyek.
- Semmi lényeges, csak Remus nem fogja fel, hogy nincs olyan dolog, amitől félek! – hadarta türelmetlenül Sirius.
- Sirius barátunk úgy érti – szólt Lupin, James felé intézve a szavait, miközben vádlón nézett Blackre. -, hogy nem meri bevallani, hogy mi az, amitől fél.
- Nem értem, miről beszélsz! – csapta hátra a haját a legmagasabb fiú.
- És te mitől félsz, Remus? – kérdezte gyorsan Potter, mielőtt még elszabadulnak az indulatok.
- Hát én… őőő… izé… őőő… - kezdte Lupin, de Sirius közbevágott.
- És még én vagyok az, aki nem meri bevallani, hogy mitől fél!
- Na most már elég! – csattant fel a szőkésbarna hajú. – Ha te sem mondod el, akkor ne hidd, hogy én az orrodra kötöm!
Sirius már nyitotta a száját, hogy visszavágjon, de James megelőzte: - Nehogy elkezdjetek itt veszekedni nekem, mert mind a kettőtökből valami rondaságot varázsolok!
- Hát jó! – vonta meg a vállát lazán Black. – Akkor mondd el, hogy te mitől félsz, hátha Lupin is lenyugszik!
- Igen, James, mondd csak el, hagy lássa Black, hogy van, aki elmeri mondani! – folytatta Remus.
- Most már tényleg hagyjátok abba a civakodást, mert már kezd az idegeimre menni! – kiáltott James, aztán mind a hárman megtorpantak.
Csak ekkor vették észre, hogy időközben megérkeztek a sötét varázslatok kivédése tanterem elé. Bentről hangokat hallottak, s ebből rájöhettek, hogy társaik már rég bementek. Zavartan összenéztek, aztán egymás után beléptek a helyiségbe.
- Na végre, hogy maguk is megérkeztek! – szólt vidám hangon a professzor, amikor meglátta a jövevényeket. – Ennek örömére maguk lesznek az elsők. Jöjjön Potter!
A professzor odaterelte a vigyorgó fiút egy régi ütött-kopott láda elé, majd miután megbizonyosodott, hogy a fiú fölkészült, fölemelte a tetejét.
Hörgő hang szűrődött ki a ládából, aztán lassan egy oszlófélben lévő zombi lépett ki belőle nehézkesen mozogva. James megborzongott, de aztán fölemelte a pálcáját, és vigyorogva elmondta a varázsigét.
A következő pillanatban egy ismerős zene ütötte meg a diákok fülét. Történetesen Michael Jackson Thriller című száma, aminek hatására a zombi furcsa rángatózásba kezdett, majd eltáncolta a pontos koreográfiát. A diákok nem győztek nevetni és ujjongani, amikor a rémség a csípőjét mozgatva elhagyta a jobb karját.
- Maga jön, Lupin! – szólt a professzor a nevetéstől elcsukló hangon.
Az említett fiú kissé elsápadva vette át James helyét. A zene abban a pillanatban elhalt, és a zombi egy nagy sárga gömbbé változott. Remus hátán végigfutott a hideg, aztán összeszedte magát, magasra emelte a pálcáját, és így szólt:
- Comikulissimus!
A gömb abban a pillanatban összezsugorodott, és kis sárga gumilabda képében körbepattogta a termet.
- Szép volt! – mosolygott a professzor, aztán intett Siriusnak, hogy ő következik. Remus eresztett a fiú felé egy fensőbbséges mosolyt, aztán kissé hátrébb húzódott, hogy átadhassa helyét neki. Sirius nyelt egyet, miközben előrébb lépett. A mumus-labda egy szempillantás alatt átváltozott kis szőrös valamivé.
- Segítség! Vigye el valaki innen ezt a förtelmet! – sikította hisztérikus hangon a fiú, miközben Remus ölébe ugrott. – Fúj! Nem halljátok? Tüntessétek el!
- Maradj már! – szólt rá nevetve Lupin. – Hiszen ez csak egy kis nyuszi!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
