Elveszve... Egyszer elvesztem egy idegen v�rosban. M�ghozz� k�lf�ld�n. Londonban. Bar�taimat k�sz�ltem megl�togatni Manchesterben, �gy volt, hogy egyik�k - Kriszti�n kij�n el�m, de egy �ra m�lva sem volt sehol... Mivel esteledett m�r, nem v�rhattam tov�bb... Krisz�ken k�v�l senkit sem ismertem ott, r�ad�sul a telefonom is lemer�lt, amiben a legfontosabb telefonsz�mok voltak. Ezeket term�szetesen nem tudtam fejb�l. Sz�leimet, keresztsz�leimet (mert az � sz�mukat tudom k�v�lr�l), vagy a nagyk�vets�get tudtam volna felh�vni. Ut�bbit az�rt, mert az a sz�m egy pap�rra volt fel�rva, amely pedig a p�nzt�rc�mban volt. V�g�l is mindegy volt, hova (nem) telefon�lok: sz�leimet csak ideges�tettem volna, a h�v�ssal, �s seg�teni sem tudtak volna sokat onnan, a t�volb�l. Keresztsz�leimet ugyanez�rt felesleges lett volna zaklatni, a nagyk�vets�g h�v�s�t pedig halogatni akartam a "legv�gs� v�gsz�ks�g" eset�re. Ott azonban m�g nem tartottam. A s�r�sn�l m�r igen, de ez n�lam nem meglep�; ha egyszer mindig akkor t�vedek el / vagyok k�s�sben / mer�l le a telefonom, amikor a legfontosabb lenne, hogy a sors mell�m �lljon, akkor k�ts�gbe esek, �s akkor pedig m�r s�rok is. Ezzel persze csak tov�bb hergelem magam, �s nem is "hallgatok r�m", amikor azt mondom, meg kell nyugodni, tiszta fejjel kell gondolkodni, hogy megoldhassam a dolgot. Az sem seg�t, ha eszembe jut, amit egy kedves bar�tomt�l hallottam (ne f�nyezzem �t nagyon, � is m�st�l hallotta): "A probl�m�k az�rt vannak,hogy megoldjuk �ket." Ilyen helyzetekben ez nem vigasztal, t�nyleg. Aki ilyet mond, �s hisz is benne, azzal sz�vesen elcser�ltem volna "elveszetts�gemb�l" fakad� probl�m�mat! Oldja meg �! Persze megold�sok nekem is eszembe jutottak; legt�bbj�k azonban vagy bonyolult vagy k�lts�ges. Mivel a helyzetem �gy sem volt egyszer�, ez�rt a dr�ga lehet�s�get v�lasztottam: vettem egy jegyet a legk�zelebbi id�pontban indul� manchesteri gyorsvonatra, hogy ennyivel is k�zelebb legyek a c�lomhoz. A bar�taim c�me �gyis fel volt �rva (hagyjuk nyitva a k�rd�st, hogy a telefonsz�mukat mi�rt nem k�rm�ltem a c�m mell�...), gondoltam, csak oda�rek, miel�tt bek�sz�nt az �jszaka. Minden f�lelmem �s aggodalmam mellett arra az�rt m�g k�pes voltam, hogy meg�llap�tsam, milyen gy�ny�r� a King's Cross p�lyaudvar, s�t arra is tal�ltam egy p�ld�t, hogy mi�rt dics�rik sokan az angol embereket; egy fiatal p�r n�i tagja, is utazni k�sz�lt a vonattal, a f�rfi pedig seg�teni akart neki a csomagokat felpakolni. A peronra azonban csak jeggyel lehet bel�pni. M�gis beengedt�k �t. Tal�n mert itt az embers�gess�g�rt cser�be meg lehet szegni n�h�ny apr�bb szab�lyt (a vonaton is ellen�rzik a jegyeket, sz�val �gyis lebukott volna, ha ingyen akart volna utazni). Az orsz�g fejletts�gi szintje is leny�g�z�tt m�r akkor, m�g �gy is, hogy csak a vonaton tapasztaltakban l�ttam ezt. De az nagyon tetszett; az els� oszt�ly� kocsikban az �l�sek-asztalok sok kicsi nappali szoba benyom�s�t keltett�k bennem (nem a magyar IC-k ellen sz�lva, de azokn�l k�r�lbel�l �tsz�r szebbek). K�v�t, te�t, vizet, narancslevet, �s apr�s�tem�nyekb�l vagy nyolc fajt�t adnak ingyen. Ezek ut�n m�r majdnem otthon �reztem magam, de elveszve m�r semmik�pen (h�t igen, az �dess�g csod�kra k�pes). A jegy �r�t sem sokalltam m�r annyira. Azt�n k�r�lbel�l h�rom �ra m�lva lesz�lltam Manchesterben, hogy �jra szemben�zzek az elt�ved�s lehet�s�g�vel. De legal�bb - gondoltam magamban -, most m�r a c�lomhoz k�zelebb t�vedek el... A sors azonban akkor kegyes volt velem (Rohadj meg! Akkor el�z�leg mi�rt kellett szivatni...?!); az �llom�son tal�ltam egy t�rk�pet, amely a v�rosi k�zleked�si lehet�s�geket is megmutatta. M�g egy dr�ga jegy (Angli�ban a k�zleked�s m�r csak ilyen...), m�g egy kis utaz�s (egyr�szt annyi �ra buszoz�s-vonatoz�s ut�n m�r �gysem sz�m�t az a 20-25 perc egy buszon, m�sr�szt pedig nem akarom tov�bb ragozni a kellemetlens�geket), azt�n persze egy kis s�ta, �s h�romnegyed �r�n bel�l a bar�taimn�l voltam. Elvesztem �s megker�ltem! Ott kider�lt, hogy Kriszti�nnal sikeresen elker�lt�k egym�st, ugyanis egy baleset-helysz�nel�s-�tlez�r�s miatt hatalmasat kellett ker�lnie; term�szetes, hogy nem �rt oda a megbesz�lt id�pontra... Persze pr�b�lt h�vni, de... (�tkozott telefon!) De v�g�l mindenki haza�rt �ps�gben, �gy elj�tt az ideje, hogy elfelejtsem a viszontags�gokat, �s �lvezzem a "holidayt"! Elveszve lenni k�l�nben sem �gy rossz... Persze ez is roppant kellemetlen �s k�ts�gbeejt� tud lenni, de egyszer mindenhonnan c�lhoz �rsz. Legal�bbis f�ldrajzilag. De mi van akkor, hogyha lelkileg veszt�l el? Amikor hi�ba van el�g p�nzed, telefonod, hi�ba vannak a k�zelben az ismer�s�k, neked mindez nem ny�jt seg�ts�get. Ett�l m�g nem tal�lod meg �nmagadat. �s lehet, hogy ez ritk�bban fordul el� veled az �letben (�gy legyen!), mint amikor egy v�rosban t�vedsz el, ebb�l az elveszetts�gb�l kiker�lni azonban sokkal tov�bb tart (�r�lhetsz, ha csak napokig, hetekig k�s�r ez az �llapot!), �s a k�vetkezm�nyei is sokkal s�lyosabbak. �ltal�ban ugyan�gy kezd�dik mindk�t fajta elt�ved�s; �j helyre, helyzetbe ker�lsz. �j v�rosban vagy, nem ismered a k�rny�ket; k�nny� elveszni. A m�sik �rtelmet vizsg�lva; �j szitu�ci�ban tal�lod magad, pl.: fel kell n�n�d, p�ly�t kell v�lasztanod, �n�ll� �letet kell kezdened, munkahelyet kell tal�lnod, k�s�bb v�ltanod is ak�r, �s csal�dot is alap�tasz val�sz�n�leg egyszer... Mind-mind �j, addig ismeretlen helyzetek. Kih�v�sok, melyeknek meg kell(ene) felelned, mik�zben te tal�n ezt nem is akarod, vagy nem �gy, vagy nem most. Ilyenkor vagy elveszve. Eleinte k�t "megold�s" l�tezik. Az egyik, hogy hagyod, hogy mag�val ragadjon a k�ts�gbees�s, �s azt�n csak sodor az �let tov�bb (nem biztos, hogy a j� ir�nyba). Vagy nem mutatod, hogy neked ez nem j�, �s csin�lod tov�bb a dolgot. Ennek eredm�nye hossz� t�von vagy az el�bbi eset lesz, vagy az, hogy belef�sulsz, �s feladod, hogy valaha is kital�lsz ebb�l a helyzetb�l, �s megtal�lod �nmagadat. Ezek a rossz megold�sok. A szerencs�sebb v�laszt�s a v�ltoztat�s lehet. Persze az elveszetts�g t�ny�vel el�sz�r szembe kell n�zned (erre nehezebb r�j�nni, mint amikor egy v�rosban t�vedsz el)! Majd megnyugodni, �s megold�sokat keresni. Mindegy, hogy �ldozatot kell majd hoznod, az�rt, hogy megtal�ld az utadat. Val�sz�n�leg sz�ks�g lesz erre. De ha fel�ldozol valamit, az�rt, hogy megtal�ld saj�t magadat, az az �ldozat sosem lehet t�l k�lts�ges! �gy �rtem, nem tekintheted annak. F�leg azut�n, hogy m�r tiszt�ztad magadban, hogy valamit v�ltoztatni kell. Akkor rajta! Nincs ann�l rosszabb ugyanis, mint tudni, hogy elveszt�l, m�gsem tenni semmit. Tegy�l valamit! Vegy�l egy jegyet, �s sz�llj fel arra a vonatra, amely k�zelebb visz a c�ljaidhoz, saj�t magad megtal�l�s�hoz! Tal�n m�r az utaz�s k�zben r� fogsz j�nni, hogy mennyire meg�rte az �ldozatot az, hogy id�ig eljuthass. Tal�n m�g lesz p�r �tsz�ll�s is �s kisebb-nagyobb elt�ved�s, de ha d�nt�tt�l, �s elindult�l, tal�n a szerencse is mell�d fog �llni, �s hogyha m�r tudod, hova tartasz, sokkal k�nnyebben el is jutsz oda.! Akkor pedig, mindegy, mennyi �ldozattal j�rt, mennyi ideig tartott, a l�nyeg, hogy c�lhoz �rt�l, �s ott, a t�bbi elveszett-�nmag�ra tal�lt emberrel egy�tt �lvezheted most m�r az �letedet!