1977 augusztusában Mary Meredith hazatért kórházi kezelése után, s egy levelet talált, melyben anyja tájékoztatta őt, unokanővére, Shirley Jean haláláról. A következő pillanatban megszólalt a telefon, majd mikor Mary fölvette, egy ismerős hang hallatszott a készülékből, mely ennyit mondott: „ Halló, Mary, itt Shirley Jean.”

Mary lehordta a telefonálót, amiért ilyen goromba tréfát űz vele, majd lecsapta a kagylót. Ezután a telefon újból megszólalt, s az előbbi hang Mary hogyléte felől érdeklődött. A hang hol felerősödött, hol pedig lehalkult, majd végül elnyomták a zörejek. Az utolsó mondat ekképp hangzott: „Majd megint felhívlak, Mary.”

Néhány év múltán Mary elmesélte az esetet a D. Scott Rogo névre hallgató parapszichológusnak, és biztos volt benne, hogy unokanővére hangját hallotta a kagylóból.

Ez az eset nem egyedülálló. Rogo, kollégájával, Raymond Bayless-szel módszeresen kutattak az úgynevezett túlvilági telefonhívásokat. Eredményüket 1979-ben a „Telefonálnak a holtak” című művükben.

Egy másik eset:

Emma Portocalshi 1977-ben tapasztalt hasonló jelenséget, amikor a kórházból hazaérvén (ahol férje hajnali négykor meghalt). Hét órakor csörgött a telefon, és ő a férje hangját hallotta, amint így szólt: „Emma, hogyhogy otthon vagy? Hisz’ várlak!”

Ez a jelenség magyarázható azzal is, hogy az élők képtelenek elengedni elhunyt szeretteiket, s a tudat, hogy beszélhetnek velük, megnyugtatja őket. Sok esetben csalást mutattak ki, sokszor hallucináció  áll a háttérben, vagy egyszerűen csak az emberek fantáziája.

Rogo nem tudta befejezni a kutatómunkáját, mivel 1990-ben kaliforniai házában meggyilkolták.