PROL�GUS

�

�! Azok a r�gi sz�p id�k! B�ke, nyugalom, otthon, szabads�g…

Sajnos ezekr�l is le kellett egyszer mondanom. S�t! Nem is csak egyszer.

�

����������� Remek �letem volt. K�ptelen vagyok szavakkal le�rni, hogy mennyire csod�latos. Szabad voltam. Azt tettem, amit csak akartam, �s akkor, amikor csak akartam.

Persze minden csoda h�rom napig tart. Ez sem tov�bb.

�

-�������� Maedhros… - csengett a suttog�s a f�lemben. – Maedhros…

Nem tudtam elhallgattatni. Igyekeztem mindenre koncentr�lni, csak a suttog�sra nem, de az egyre hangosabb volt. Szinte m�r f�jt. B�r ne tudtam volna, mit jelent ez! B�r ne! �, boldog tudatlans�g!

�

����������� El�sz�r arra gondoltam, hogy csak a v�letlen m�ve, de mivel k�njaim nem csitultak, r� kellett �brednem, hogy sz� sincs f�lre�rt�sr�l. Ez hal�losan komoly.

����������� De h�t ezt nem tehetik! Nem sz�l�thatnak el! Nem �s nem!

�

De m�gis… Valaki megtette! �, hogy csak egyszer kaparinthassam a kezem k�z�! Esk�sz�m, hogy megemlegeti a napot, amikor esz�be jutott ez az aljass�g!

�

F�jdalom! Gy�trelem! Elolvad k�r�l�ttem a vil�g! Vagy tal�n �n olvadok el? Sz�nek pomp�znak k�r�l�ttem, csod�latos sz�nek, amelyeket ember nem k�pes felfogni! K�pek peregnek a szemem el�tt, melyek csak egy villan�s erej�ig l�teznek. Vagy t�n �s vagyok, aki egy pillanatig l�tezik? M�r nem tudom.

�

����������� Elm�m zavara elcsitul, s �n csak lebegek a semmiben, mely mag�ba foglal mindent, ami valaha l�tezett, l�tezik, �s l�tezni fog. S�t�t vesz k�r�l. Nem l�tom, csak �rzem.

����������� Id�tlen id�k �ta lebegek a semmiben. Szinte m�r elfelejtem, ki vagyok, �s honnan j�ttem. Csak azt tudom, hov� megyek…