9. fejezet

Remus meg volt k�t�zve, amikor mag�hoz t�rt. F�jt mindene. Megpr�b�lt visszaeml�kezni, hogy mi t�rt�nt tegnap este, de ez nem volt egyszer� feladat.

-                          Remus! – hallatszott Tonks hangja valahonnan a feje m�g�l.

-                          M�rt vagyok megk�t�zve? – ny�gte Lupin. – Mi t�rt�nt?

Ekkor Tonks k�zelebb l�pett hozz�, �s elkezdte kioldani a k�telek csom�j�t. Arca aggodalmat t�kr�z�tt, s Holds�p l�tta, hogy szemei karik�sak.

-                          Mi t�rt�nt? – ism�telte, miut�n szabad volt.

-                          Sirius bement hozz�d… – v�laszolt a l�ny, majd miut�n a f�rfi felpattant, elkapta a karj�t, �s hozz�tette: - Amikor �tv�ltozt�l, valahogy kit�rte az ajt�t, ezut�n te is kiszabadult�l, de siker�lt elkapnunk, �s megk�t�zn�nk. Sirius elesett, �s be�t�tte a fej�t, de nem hiszem, hogy komoly…

-                          Hol van most? – k�rdezte Remus, mik�zben kapkodta mag�ra a ruh�it. – L�tni akarom!

-                          A szob�j�ban van. Alszik – felelt Tonks.

-                          Akkor f�lmegyek hozz�! – sz�lt Holds�p, �s m�r indult is.

A l�ny szorosan a nyom�ban haladt, hogy t�mogassa. Amint oda�rtek a kisfi� szob�j�nak ajtaj�hoz, a f�rfi hirtelen megtorpant.

- Szeretn�k vele n�gyszemk�zt besz�lni – fordult szerelm�hez, aki meg�rt�en b�lintott, �s kiss� t�volabb h�z�dott az ajt�t�l.

Remus s�hajtott egyet, majd bel�pett a szob�ba.

A kis Sirius az �gyon kuporgott, s amikor megl�tta a f�rfit, az ijedts�gt�l kerek szemmel meredt r�.

- Sirius! – sz�lt kiss� rekedt hangon Lupin, mik�zben tett egy bizonytalan l�p�st Tapmancs fel�.

Sirius nem v�laszolt, r�m�lten pislogva h�z�dott h�tr�bb az �gy�ban. Remus arra gondolt, hogy a kisfi� megijedt t�le, amikor �tv�ltozott, �s most is azt a sz�rnyeteget l�tja benne.

-                          Sirius! – sz�lt ism�t, az el�z�n�l l�gyabb hangon.

-                          Remus, �n… �n sajn�lom! – dadogta megszeppenten a fi�cska, �s k�zben m�g t�volabb h�z�dott a var�zsl�t�l. – Csak azt akartam, hogy ne legy�l egyed�l, �s csak ez�rt mentem be hozz�d. Azt hittem, hogy m�g id�ben ki tudok j�nni… Ne haragudj!

Az utols� mondatra m�r annyira elv�konyodott a hangja, hogy Remus alig hallotta. Majdnem elnevette mag�t a nagy megk�nnyebb�l�sben, amikor r�j�tt, hogy a kis Tapmancs nem att�l f�l, hogy l�tta �t v�rfarkask�nt, hanem att�l, hogy esetleg megb�nteti. Hamar elm�lt a nevethetn�kje, amikor r�j�tt, hogy Sirius nem ok n�lk�l retteg a feny�t�st�l, hiszen amikor valami rossz f�t tett a t�zre, a sz�lei sokszor igen kem�nyen megleck�ztett�k. S�t, azzal fenyegett�k, hogy kitagadj�k a csal�db�l.

-                          Jaj, ne s�rj, te kis buta! – �lelte meg, amikor l�tta, hogy a fi�cska arc�n sorra g�rd�lnek le az apr� k�nnycseppek. – Tudom, hogy nem akart�l rosszat.

Tapmancsnak nagy k� esett le a sz�v�r�l, amikor a f�rfi meg�lelte. Belecsimpaszkodott a tal�rj�ba, �s a fej�t a v�ll�ba f�rta, egy cseppet sem t�r�dve a f�jdalommal.

-                          Azt hittem, hogy m�r nem is szeretsz! – szipogta a gyerek.

-                          Hogyne szeretn�lek? – nevetett Lupin, mik�zben b�tor�t�an simogatta Black h�t�t. – Nem tudsz olyan butas�got csin�lni, ami ut�n ne szeretn�lek! De rem�lem, nem tervezel hasonl� kalandokat!

-                          �u! – szisszent f�l a fi�cska, miut�n megr�zta a fej�t, s �gy er�sen belenyilalt a f�jdalom.

-                           F�j? – k�rdezte a var�zsl�, s k�zben megcir�gatta Sirius kobakj�t.

-                          Egy picit - v�laszolt Black.

-                          Akkor mit sz�ln�l, ha �tmenn�nk a mi szob�nkba, �s pihizn�nk, meg gy�gyulgatn�nk ma? – mosolygott

-                          Rendben! – rikkantotta Sirius, �s m�r indult is volna, de mikor f�lpattant az �gyb�l, ism�t tapasztalnia kellett, hogy valami nincs rendben a kopony�j�ban.

Est�re m�r majdnem teljesen elm�lt a f�jdalma. M�g arra is k�pes volt, hogy lemenjen vacsor�zni. Lupin �llapota is rengeteget javult az eg�sz napos pihen�st�l, ez�rt � is lement a konyh�ba a kisfi�val.

Az �telt kiv�telesen nem Mrs. Weasley f�zte, hanem Hermione �s Ginny. Sirius, szok�s�hoz h�ven, most is telet�mte a has�t, majd Remus unszol�s�nak engedve, elment f�rdeni.

Holds�p, miut�n j�l lakott, megdics�rte az ifj� h�ziasszonyokat, majd � is elment mosakodni, hogy ut�na csatlakozzon Siriushoz a szund�t�sban. Sajn�lta, hogy Tonksnak reggel el kellett mennie, mivel � k�pes a legjobban �lc�zni mag�t a Rendb�l, de egyben �r�lt is, mivel tudta, hogy az �tv�ltoz�s ut�ni gyenges�g�nek k�sz�nhet�en, n�h�ny napig a h�zban kell maradnia, �gy foglalkozhat a kis Tapmanccsal.

Amint bel�pett a szob�ba, kish�jj�n elnevette mag�t. Tapi az �gyon keresztbe fek�dt, �s l�that�lag m�g csak nem is vette a f�rads�got, hogy betakar�zzon. Remus mosolyogva megcs�v�lta a fej�t, ahogy felderengett el�tte az iskol�s�veib�l ismert Sirius Black. Eml�kezett, hogy a fi� sz�m�ra m�g a hatalmas roxforti �gyak is kicsinek bizonyultak, mivel annyit hempergett rajta �jszaka, hogy nem egyszer el�fordult, hogy a padl�n �bredt.

Odas�t�lt az �gyhoz, majd egyik kez�t a kisfi� h�ta m�g� cs�sztatta, hogy arr�bb t�ve �t, valamelyest nagyobb helyet csin�ljon mag�nak a k�tszem�lyes fekv�alkalmatoss�gon.

Amint ez siker�lt, a fi�cska kinyitotta a szem�t, pislogott p�rat, majd k�zelebb h�z�dott az imm�r mellette fekv� Holds�phoz.

-                          Remus – sz�lt alig hallhat�an.

-                          Tess�k? – v�laszolt mosolyogva a f�rfi.

-                          T�nyleg nem tudod, hol vannak a sz�leim? – k�rdezte a kisfi� szomor� hangon.

Remus az ajk�ba harapott, s nem sz�lt semmit. Nagyon j�l tudta, hogy m�r ideje lenne elmondania a fi�nak az igazs�got, de � m�g mindig nem tudta, hogy ezt mik�pp tegye meg. Semmik�ppen sem akarta, hogy Tapmancs lelkileg �sszet�rj�n, mivel egy ilyen dolgot, biztosan nem em�szt meg egyhamar az ember.

-                          Mi van? Megn�mult�l? – sz�lalt meg Sirius, miut�n megunta a hallgat�st.

-                          Nem – v�laszolt Lupin, majd f�lk�ny�k�lt, s folytatta: - Figyelj, Tapi. Ez egy nagyon hossz� �s bonyolult t�rt�net. �g�rem, mindent el fogok neked mondani id�vel.

-                          Akkor m�giscsak tudsz r�luk valamit! – mondta kiss� szemreh�ny�an a gyerek.

-                          Igen. Tudok. – felelt Holds�p. – De ne besz�lj�nk err�l t�bbet! Ink�bb pr�b�lj meg aludni!

-                          Na persze! Megint ki akarsz t�rni a v�lasz el�l! – csattant f�l Sirius. Fel�lt, s vill�ml� szemekkel meredt a var�zsl�ra. – M�rt nem mondod el? Mindig csak halogatod, �s �n semmit nem tudok. M�rt nem mond senki semmit?

-                          Most m�r el�g legyen! – emelte f�l a hangj�t a f�rfi. – Ha nem akarsz egyed�l maradni, akkor most fek�dj le, csukd be a szemed, �s t�gy �gy, mintha m�r r�g aludn�l!

Sirius m�rgesen f�jt egyet, majd visszafek�dt, �s az oldal�ra fordult, hogy a h�t�t mutassa Lupinnak.

Remus sz�m�ra m�r nem volt ismeretlen a fi� �ltal produk�lt dacos viselked�s. Tudta j�l, most el�g igazs�gtalan volt vele. Siriusnak joga van tudni az igazs�got. Nem �lhet �r�kk� tudatlanul.

            M�lyet s�hajtott, azt�n megragadta a takar�t, �s r�ter�tette a kisfi�ra. Sirius megr�zta a v�ll�t, �s tov�bbra is durc�skodott. M�rges volt Remusra, ami�rt az nem mond el neki semmit. Eddig is t�relmesen v�rt, h�tha valaki felvil�gos�tja, de semmi ilyesmi nem t�rt�nt.

            M�g duzzogott egy darabig, v�g�l elnyomta az �lom. 

Egy s�t�t helyis�gben �llt. Rettenetesen szomor� volt, �s legal�bb ugyanannyira d�h�s is. K�rben�zett, minden koszos �s b�d�s volt. F�lt. Lehajtotta a fej�t, hogy vessen egy pillant�st szakadt ruh�ira, �gy a szem�be hullott a hossz�, der�kig �r�, csimb�kos haja. F�lemelte csont-sov�ny kez�t, hogy kis�p�rje az arc�ba l�g� tincseket, amikor valahonnan furcsa, h�rg� hangokat hallott.

Arrafel� ford�totta a tekintet�t, s l�tta, hogy valami halv�ny f�ny �rad be hozz� egy r�csos ajt� m�g�l.

Ism�t hallotta a h�rg�st. Kiss� �ssz�bb h�zta mag�t, mert a f�lelem �s az elkeseredetts�g mell� most a fagyos hideg is t�rsult. Kerekre t�gult szemekkel meredt az ajt�ra, mert tudta, hogy az a h�rg� valami egyenesen fel� tart.

Nagyon f�lt, s �gy �rezte, hogy az �sszes vid�ms�ga elp�rolog bel�le. Csal�dott volt, de m�r ahhoz sem volt kedve, hogy levezesse a fesz�lts�g�t. Csak v�rt �s v�rt t�relmesen, holott m�gis reszketett a l�ba a f�lelemt�l…

            Remus arra �bredt, hogy Sirius veszett�l f�szkel�dik mellette. „Tal�n rosszat �lmodik” gondolta mag�ban, s �gy d�nt�tt, az lesz a legjobb, hogyha fel�breszti.

-                          Tapi! – sz�lt, mik�zben r�tette kez�t a kisfi� v�ll�ra. Ekkor �rezte, hogy a gyerek eg�sz test�ben reszket, �s m�g a pizsam�j�n kereszt�l is �rezni lehet, hogy milyen hideg a b�re.

-                          Sirius! – sz�longatta, most m�r hangosabban, de a fi�cska m�g mindig nem t�rt mag�hoz.

Remus teljesen k�ts�gbe esett. Fogalma sem volt, mi van Tapmanccsal. Megfogta a kez�t, ami szint�n j�ghideg volt, s adott egy puszit a homlok�ra.  Sirius ekkor hirtelen f�l�lt, f�lpattantak a szemei, majd ahogy megl�tta Lupint, ijedten t�volabb h�z�dott t�le.

-                          J�nnek! – ki�ltott elhal� hangon.

-                          Nyugodj meg! �n vagyok az! – m�szott k�zelebb hozz� a f�rfi, de Black nem vett r�la tudom�st.

-                          J�nnek azok a csukly�s sz�rnyetegek! Dementorok… – suttogta a fi�cska. Szemei a semmibe meredtek.

Remus leveg�h�z kapott, amikor meghallotta ezt. Arra gondolt, hogy Siriusnak tal�n kezdenek vissza sz�ling�zni az eml�kei. Biztos volt benne, hogy m�r nem h�zhatja tov�bb a dolgot. Siriusnak mindenk�pp meg kell tudnia az igazs�got, m�gpedig a lehet� leghamarabb.

-                          Remus! – sz�lt a kis Tapmancs furcsa hangon.

-                          Itt vagyok! – felelt Lupin, s k�zben �t�lelte a gyereket.

-                          F�zom – ny�gte Black, azt�n belecsimpaszkodott a f�rfi karj�ba.

Remus s�hajtott, egyet, majd fogott egy takar�t, �s szorosan a kisfi� k�r� tekerte. Tudta, hogy f�l kell �t meleg�teni, ez�rt a karjaiba kapta, s kisietett vele a szob�b�l.

-                          Molly! �bredj! – kiab�lt, mik�zben a v�r�s haj� boszork�ny szob�j�nak ajtaj�n d�r�mb�lt.

-                          Az �g szerelm�re! Remus, mi t�rt�nt? – k�rdezte, ahogy kinyitotta az ajt�t, �s megl�tta a kis Tapmancsot.

-                          Gyere! Majd minden elmondok! – felelt Holds�p, s m�r rohant is le a konyh�ba, nyom�ban a lohol� asszonnyal.

Amint le�rtek, Remus le�lt az egyik sz�kbe, s Siriust az �l�be �ltette. Mrs. Weasley megtapogatta a fi� kez�t �s homlok�t, majd megcs�v�lta a fej�t.

-                          F�z�k neked egy j� meleg te�t! – sz�lt, azzal kiss� idegesen a konyhaszekr�nyhez l�pett.

Am�g a boszork�ny a te�t k�sz�tette, Holds�p a m�g mindig reszket� Sirius arc�t simogatta.

-                          Tess�k, ezt idd meg! – nyomta Sirius kez�be a b�gr�t Mrs. Weasley, majd Remushoz fordult. – Mi lenne, ha megf�rdetn�d? Att�l biztos f�lmelegedne.

-                          Ez j� �tlet! – v�laszolt a f�rfi. – Amint megitta, f�lviszem.

-                          Idd meg sz�pen! – sz�lt r� szel�den a kisfi�ra az asszony, mivel l�tta, hogy az m�g egy kortyot sem nyelt le.

Tapmancs, mint aki eddig aludt, hirtelen f�lkapta a fej�t, r�n�zett Mollyra, majd gyorsan beleivott a te�ba.

Nem sokkal k�s�bb, Tapmancs f�lmelegedett, �s v�gre elnyomta az �lom. Ekkor Remus lassan f�lemelte, hogy �tvigye �t a nappaliba. Am�g Holds�p ezzel foglalkozott, Mrs. Weasley f�lkeltette a h�zban tart�zkod� rendtagokat, �s beterelte �ket a konyh�ba.

            Remusnak nagyon nem akar�dzott mag�ra hagyni a kis Tapit, de v�g�l m�giscsak csatlakozott a t�bbiekhez.

-                          Mi t�rt�nt? – k�rdezte Kingsley �lmos hangon. – Mi�rt kell az �jszaka k�zep�n gy�l�st tartanunk?

-                          Sirius rosszul van – v�laszolt Mrs. Weasley.

-                          Jaj, Molly! Nehogy azt mond, hogy az�rt kellett f�lkeln�nk, mert a k�ly�k megbetegedett! – zs�rt�l�d�tt Mundungus.

-                          Egy�ltal�n nem beteg! – sz�lalt meg lassan �s halkan Remus. – �n azt hiszem, hogy kezdenek visszaj�nni az eml�kei.

-                          Ennek csak �r�lhet�nk! – lelkendezett Arthur, majd Lupin komoly arc�t l�tva, k�rd�n k�rben�zett.

-                          �lm�ban Azkabanban volt – sz�lt nagy sok�ra Holds�p. – Amikor megfogtam, hideg volt mindene. Tudom, hogy nem csak �lom volt!

N�ma cs�nd telepedett a teremben �l�kre. Mindenki gondolataiba mer�lve mered maga el�. Mindenki tudta, mit kell tenni, de senki nem akarta er�ltetni. V�g�l R�mszem Mordon volt az, aki els�k�nt megsz�lalt.

-                          Siriusnak min�l el�bb meg kell tudnia, mi t�rt�nt. Az lesz a legjobb, ha te mondod el neki, Remus!

-                          Tudom! – v�laszolt Holds�p, majd egy nagyot s�hajtott, f�l�llt, s ideges j�rk�l�sba kezdett. – Csak azt nem tudom, hogyan mondjam el neki! Nem tudom… Id�re van sz�ks�gem! Csak p�r napot adjatok, �s elmondom neki!

-                          Remus! – sz�lt ism�t Mordon. – Tudom, hogy nem lesz k�nny�, de min�l k�s�bb mondod el neki, ann�l nagyobb a kock�zat.

-                          Igazad van, de ehhez �ssze kell szednem a gondolataimat! – temette az arc�t a kez�be Lupin – Nem mondhatom neki �gy, hogy „Sirius, te egy �ve meghalt�l…”

-                          Igen, igen! – b�logatott Mr. Weasley. – Szerintem is jobb lesz, ha ezt alaposan megfontolod!

-                          Id�re van sz�ks�gem! – morgott a bajsza alatt Remus. – Nem hagyhatom, hogy Siriusnak valami baja legyen! Nem hagyhatom!

-                          Nyugodj meg! Nem lesz semmi baj! – l�pett oda a f�rfihoz Mrs. Weasley.

A gy�l�s v�gezt�vel Remus �tsietett a nappaliba, �s letelepedett a kanap�ra, Sirius mell�. A kisfi� b�k�sen szuszogott, fej�t a karf�ra t�masztva. Remus r�tette a kez�t a homlok�ra, �s n�mileg megnyugodva tapasztalta, hogy a testh�m�rs�klete m�g mindig megfelel�.

            �vatosan v�gigsim�tott a fi�cska h�t�n, majd k�nyelembe helyezkedett, �s v�rta, hogy v�gre elaludjon. M�g mindig remegett a keze az idegess�gt�l, de tudta, hogy most m�r nincs vissza�t. A kis Tapmancsnak meg kell tudnia az igazs�got.