Mikor mag�hoz t�rt, kiss� hom�lyos volt a l�t�sa, de azt �rezte, hogy a teste nem v�zszintesen van. Valami nyomta a h�t�t, �s mindk�t csukl�j�t szor�totta. Ahogy kitisztult a k�p a szeme el�tt, l�tta, hogy m�g mindig az erd�ben van. Arra is r�j�tt, hogy az, ami a h�t�t nyomja, nem m�s, mint egy �reg t�lgyfa, aminek a t�rzs�hez kik�t�zt�k.

-         James! Remus! Peter! – suttogta, mert nem l�tott senkit maga k�r�l.

Ijedten kapott leveg�h�z, amikor egy hideg k�z megszor�totta az �v�t. 

-         Itt vagyok! – hallatszott Remus v�lasza a h�ta m�g�l.

-         Hol vannak a t�bbiek? – k�rdezte k�ts�gbeesetten Tapmancs. Maga is elcsod�lkozott, hogy a hangja mennyivel �lesebb, mint m�skor.

-         Nem tudom, nem l�tom �ket! – v�laszolt fojtott hangon Lupin.

-         Itt vagyunk! – hallatszott valahonnan a s�t�tb�l James hangja.

-         Az j�, de m�gis mi a fen��rt vagyunk megk�t�zve? – ki�ltotta imm�r felb�torodva Black. �rezte, hogy a d�h hat�s�ra visszat�r bel� az er�.

-         Term�szetesen az�rt, hogy ne tudjatok elsz�kni! – l�pett el� fens�bbs�ges testtart�ssal Lucius Malfoy egy vastag fat�rzs m�g�l.

-         El�led? – k�rdezett vissza fintorogva Tapmancs.

Malfoy arca egy pillanatra els�t�t�lt, majd visszat�rt r� a szok�sos len�z� mosoly.

-         Igazis! – felelt nyafog�s hangj�n. – Te, Black, �gyse szaladn�l el a kis Lupink�d n�lk�l!

Sirius m�rgesen felhorkant.

-         L�tom, most is egym�s kez�t szorongatj�tok! – folytatta g�nyosan a sz�ke mardek�ros, amire Remus sietve elengedte Tapmancs kez�t. – Pottert �s Pettigrew-t k�l�n k�t�ztem ki, de mivel ti �gysem tudtok elszakadni egym�st�l, �gy h�t…

-         H�lye humorod van. Ugye tudod? – �s�tott unottan Tapmancs.

-         Sirius, ne ingereld fel m�g jobban! – suttogta a h�ta m�g�tt Remus.

-         Nem viccnek sz�ntam, Black! – morogta Malfoy, Holds�p szavaival mit sem t�r�dve. – �s ha m�r �gyis ennyire eleven vagy, �pp ideje elkezdeni. Regulus, hol vagy?

-         Jaj ne! – ny�g�tt fel Sirius, ahogy megl�tta �ccs�t. – M�r te is teljesen meghibbant�l?

Regulus nem sz�lt semmit, csak oda�llt fiv�re mell�, �s mint egy h�s�ges pulikutya, meredt Luciusra, majd mikor az id�sebb fi� komoran biccentett, elkezdett valamit matatni a k�telekkel.

- M�gis mit j�tszotok? – k�rdezte unott k�pet v�gva Sirius, mire egy er�s l�k�s hat�s�ra arccal a f�ld�n k�t�tt ki.

Ezut�n egyik�j�k se sz�lt. Regulus durv�n talpra r�ngatta b�tyj�t, azt�n n�ha egy-egy r�g�ssal r�seg�tetve, beterelte a f�k k�z�.

Egyre beljebb hatoltak a s�t�ts�gbe, �s egyre er�sebben hallatszott a dob hangja. V�g�l egy apr� tiszt�sra �rtek, amelyet k�l�n�s f�ny vil�g�tott meg. Ekkor Sirius v�gre megpillantotta, amit ezid�ig keresetek: egy furcs�n ismer�s dobot. Meglepet�s�re az �t�k magukt�l j�tszottak a hangszeren, k�s�rteties ritmust adva.

-         Ez meg mi? – fordult Malfoy fel� Tapmancs.

-         Ne dum�lj! – l�k�tt rajta egy er�set Regulus, mire b�tyja m�rgesen felmordult.

-         M�g sz�ks�g�nk van az energi�dra! – sz�lt lassan, izgalomt�l remeg� hangon Lucius. – Egy aranyv�r� fi� �leterej�re van sz�ks�g�nk, hogy megid�zhess�nk d�monokat.

-         �h, �rtem! – b�logatott megj�tszott komolys�ggal Sirius. – �s hol l�tsz te itt aranyv�r� fi�t? Ti f�rgek vagytok, nekem meg piros a v�rem.

-         �gy �rted, hogy te meg nem vagy fi�? – vihogott a f�l�be Reg, aminek hat�s�ra Sirius h�tracsapva fej�t, j�l orrba tal�lta kedves �csik�j�t.

-          Hogy rohadn�l meg, te kis… - sziszegte a szerencs�tlen�l j�rt fi�.

-         El�g legyen! – csapott a testv�rek k�z� Malfoy. – Ti egy percig nem b�rj�tok ki k�t�zk�d�s n�lk�l?!

Siriusnak meglett volna erre a megfelel� v�lasza, de a tov�bbi b�ntalmaz�sok elker�l�se �rdek�ben ink�bb mag�ban tartotta. Nem mintha f�lt volna a mardek�rosokt�l, de m�r nagyon unta a nagyk�p�sk�d�s�ket. 

            Ezut�n a sz�ke fi� meg�llt, Regulus pedig odavezette b�tyj�t a dobhoz. A hangszer erre m�g gyorsabb �temben folytatta a zen�l�st, annyira, hogy Sirius �gy �rezte, sz�thasad a feje.

Malfoy lehajolt a f�ldre, majd egy vaskos, b�rk�t�ses k�nyvvel a kez�ben fel�llt. �vatosan sz�tnyitotta, �s elkezdte lapozgatni.

Regulus egy darabig izgatottan harapd�lta az ajk�t. Sirius �rezte, hogy �ccse tenyere izzad.

-         Lucius! – sz�lalt meg v�kony hangon az ifjabb Black. – Nem lehetne m�gis ink�bb valaki m�s?

A m�sik fi� erre egy pillanatra meg�llt, �s szigor� szemmel meredt Regre.

- Meggondoltad magad? – k�rdezte k�r�r�mt�l csilingel� hangon. – �gy d�nt�tt�l, m�gsem �leted meg a b�ty�dat? �gy eml�kszem, hogy te volt�l az, aki ind�tv�nyozta, hogy �t �ldozzuk fel.

Tapmancs �rezte, hogy �ccse keze megremeg a m�sik mardek�ros szavainak hat�s�ra.

-         �n… �n csak… - dadogta a legfiatalabb.

-         Mindig is tudtam, hogy h�lye vagy, Reg, de hogy ennyire?! – nyilv�n�totta ki v�lem�ny�t Sirius.

-          Elhallgass, vagy… - r�ntott egyet fiv�r�n Regulus.

-         Vagy? – k�rdezte felvont szem�ld�kkel Malfoy. L�tszott rajta, hogy j�t mulat a testv�rek v�v�d�s�n.

-         Na, mi lesz? Meg�l�d a testv�redet, vagy nem? – folytatta a sz�ke fi� kiss� megnyomva a „testv�r” sz�t.

-         J� lenne, ha v�gre eld�nten�d! – vetette oda hetyk�n Sirius, mire az �ccse h�tba v�gta.

-         Rajta, Regulus! Tedd csak meg! – duruzsolta f�lbem�sz� hangon Lucius. – Hiszen � csak egy selejt a csal�dodban. Hidd el, k�nnyebb �letetek lenne n�lk�le! Mire v�rsz m�g? Vidd csak oda a dobhoz! �n elmondom a var�zsig�t, �s te �r�kre megszabadulhatsz a b�ty�dt�l.

Regulus erre olyan er�sen szor�totta meg Sirius karj�t, hogy az f�lszisszent a f�jdalomt�l.

-         �n nem is tudom… – ny�gte a fiatalabb mardek�ros.

-         �n viszont tudom – l�pett egy l�p�st k�zelebb Malfoy. – Tedd meg! Eml�kszem, amikor mondtad, hogy b�rmit megadn�l csak az�rt, hogy holtan l�sd �t. Tess�k, itt a remek alkalom!

-         TE SZEM�T! – kiab�lta a m�regt�l els�padva Sirius. Megpr�b�lta a karj�t kiszabad�tani �ccse mark�b�l, de Lucius k�zbe l�pett, �s � is seg�tett lefogni a fi�t.

-         L�tod Black? – lihegte a sz�ke, Tapmancs f�l�be. – �gy j�r az, aki el�rulja a csal�dj�t. �t is el�rulj�k. Most a saj�t �cs�d fog t�ged meg�lni!

-         De �n nem akarom! – hallatszott Regulus imm�r teljesen elv�konyult hangja. Most el�sz�r l�tszott igaz�n k�ts�gbeesettnek.

-         Gy�va alak vagy! – f�rmedt r� Lucius. – Ugyan olyan vagy, mint a b�ty�d! Egy mihaszna, semmirekell� agyal�gyult…

-         Ez nem igaz! – kiab�lt vissza a felpaprik�zott Regulus. – Ne mer�szelj hozz� hasonl�tani!

-         Akkor viszont csin�ld! – sziszegte a legid�sebb, azt�n h�tral�pett, majd egy izzadt tincset kisim�tva a szem�b�l, nekikezdett a r�olvas�snak.

Abban a pillanatban elkezdett vibr�lni a leveg� a dob k�r�l. Siriusnak szinte m�r �gette az arc�t a forr�s�g, ami a hangszer fel�l �radt. Regulus tett egy bizonytalan l�p�st el�re, de azt�n meg�llt. Visszan�zett Malfoyra, aki m�g mindig fennhangon olvasott, de k�zben, b�ztat�s k�ppen fej�vel biccentett egyet.

Az ifjabb Black, m�lyet s�hajtott, azt�n tasz�tott egy nagyot Siriuson. A fi� erre f�l�v�lt�tt a f�jdalomt�l, ahogy a meleg t�zszeres er�vel csapott az arc�ba.

-         Petrifcus totalus!  - hallatszott valahonnan a s�t�tb�l James hangja.

-         �gas! – rikkantotta megk�nnyebb�lten Sirius, majd test�vel igyekezett megtartani a szoborr� mereved� Regulust.

-         Crucio! – d�rrent Malfoy hangja, mire Sirius eg�sz test�t elviselhetetlen k�nok t�pt�k. �gy �rezte, mintha egyes�vel akarn�k kiszaggatni az ereit, s izmaiba olyan heves g�rcs �llt, hogy f�lt, nehogy elt�rjenek a csontjai.

-         NEEE! – hallotta Remus k�ts�gbeesett ki�lt�s�t, miel�tt a saj�t �v�lt�se el nem nyomta.

A f�jdalmai pillanatr�l pillanatra fokoz�dtak. Homloka gy�ngy�z�tt az izzads�gt�l, szemh�ja r�ngat�zott. M�r nem volt ura a saj�t test�nek.

Egyszer csak hirtelen elm�ltak a f�jdalmai, s � m�r nem tudta megmondani, hogy Malfoy hagyta-e abba, vagy m�r teste nem b�rta tov�bb, �gy agya nem �rz�kelte t�bb� a f�jdalmat. Megpr�b�lta kinyitni a szem�t, de nem tudta. A s�t�ts�g el�rasztotta elm�j�t, �s Sirius imm�r nem �rz�kelte a k�lvil�got.