Előversengés

Piton:

 (örömmel vonja be Féregfarkot)

Ah! Féregfark! Örvendj! Enyém lesz végre szerelmem, kiért minden éjszakát végigsóhajtoztam! Bizony, megszerzem végre ezt a drága, tündéri teremtést!

Féregfark:

            Hm, hm, ugyan bizony! Sirius? Jó!

Piton:

Ej! Miket is beszélek e hidegfejű lovagnak? Hisz’ nem tudhatja ő, milyen égető is ez az forró érzés!

Féregfark:

            Tudom én azt, nagyuram, milyen is az, ha a férfiszem könnyekbe lábad, hogy a karjaiba ölelhesse a gyengébbik nem e legnemesebb gyémántját!

Piton:

            Hallgass! – De mégis halljad csak: Sirius – Ó hogy miért csábítottad el zsíros fejemet? Miért mérted ki rám e rettenetes sóvárgás kínját? Bár maradtam volna szeretett hazám, Románia vidékein!

Féregfark:

            Na, ebből aztán sokat értett e műveletlen parasztokból álló közönség!

Piton:

            (nem figyel Féregfarkra)

            De sírt, midőn valék vele – sírt, Féregfark!

Féregfark:

            Nevetés és könnyezés közt nincs oly nagy különbség az asszonyoknál.

Piton:

            Igazat beszélsz, bár Sirius még csak rám sem emelé bájos tekintetét!

Féregfark:

            Páh, milliom! Midőn nekem Bellatrix, sem néz már szemem közé hosszú esztendők óta, hiszen mellkasa már más férfiakért is epedez. De te vigyázz, jó hercegem! Ha ő nem is, de kedvese, Remus, kiadja neked kosarát!

Piton:

            Akkor Siriusról lemondok, hisz egy gyenge asszony álma vajmi gyenge a hívségről, és Sirius - ha hiszed, ha nem – csak egy asszony.

Féregfark:

            De Remus heves indulattal leszakítá majd nemes golyóidat!

Piton:

            Ej! Övét majd a királyné marka!

Féregfark:

            Le fogja-e tán szakítani? Ó, jó uram, csalatkozol! Szerelmes Remus bán képes téged egy pislantásával megfosztani férfiasságodtól!

Piton:

            Még ma kell, hogy Sirius enyém legyen! Szerelmet érzek iránta, mely csak egy módon csillapítható! Kell egy alkalom, hogy én lehessek az örömfiú, s ő az örömlány!

Féregfark:

            Kárával a szegény asszonynak? Ó, te kiismerhetetlen szerelem, ki oly sok szűz leányt a bűn útjára viszel, hogy ne én lehessek az, kivel először hál!

Piton:

            (mérgesen toporog, majd középső ujjával Féregfark felé int)

Köcsög! Tágíts innen, mielőtt még az őrök dárdája nem tágít téged!

Féregfark:

            Ej hercegem! Hogy beszélhetsz ily rondán?

Piton:

            Hordd el magad!

Féregfark:

            Lám, jő a királyné.

Lucius:

            (belép)

            Piton, jöjj! Látod, fölemeltem királyi hátsómat, s magam jöttem el hozzád: de mondhatom neked, hogy ez volt az utolsó alkalom, hisz szégyent hoztál rám többször is, s nekem már nem áll szándékomban többé kivakarni téged a ganéból! Holnap hazaküldelek anyukádhoz!

Piton:

            (dörmögve)

            Csak célomat érjem, s a pokolba is elmegyek aztán!

(El Luciusszal)

Féregfark:

            Ej, ej, kegyelmes úr, vigyázz, vigyázz, mert egy ily zsíroshajú, vékony legényt, Remus bán könnyedén megfoszt nemzőképességétől.

            (utánok ballag)